Valószínűség RE

Nézzetek csak körbe magatok körül. Mit láttok? Monitort, bútorokat, falat, ablakot, plafont, szőnyeget, kacatokat, stb. Amik ott vannak. Nézzetek magatokra. Mit láttok? Az arcotokat, a testeteket. Aki a tükör előtt áll. Mi van a kezetekben? Egér, vagy billentyűzet, esetleg kaja, pohár, cigi, stb. Amit éppen fogtok.

Mit érzékelünk? Azt, amit látunk, amit hallunk, amit ízlelünk, amit tapintunk. Ha valamit érzékelünk, akkor azt gondoljuk, hogy az olyan, amilyen, és nem lehet más. Csak hiszi az ember, csak hiszi!

Kvantumelektrodinamika.A foton A pontból B-be jutása. A pontból kiindul a foton, közben össze-vissza-szerű mozgást végez. Minden egyes mozgást vegyünk egy vektornak. Ha ezt a sok vektort összeadjuk, egy nyílegyenes vektort fogunk kapni, ami az A-ban kezdődik, és a B-ben végződik. Hihetetlenül hangzik, de ahhoz, hogy a foton eljusson A pontból B-be, az összes utat bejárja különböző valószínűséggel. Tulajdonképpen az a nyílegyenes vektor, amit az előbb írtam a legnagyobb valószínűség, hogy a foton azt az utat választja. Az elektronok sincsenek másképp. Senki sem tudja pontosan meghatározni, hogy hol helyezkedik el az elektron, csak a legnagyobb valószínűséget tudjuk kiszámolni. Jó, mi? A mikrovilágban mindennek csak a valószínűségét tudjuk. A mikrovilágból épül fel a makrovilág. Innen már lehet, hogy mindenkinek világos, hogy mire akartam kilyukadni: sokezermillió, vagyis végtelen számú világból mi abban élünk, aminek a legnagyobb a valószínűsége. Ergo nem egy egzakt világban élünk, hanem abban, ami a legnagyobb valószínűség szerint kialakult.

Nézzetek megint körbe magatok körül. Mit láttok? Nézzetek magatokra. Kit láttok? Mi van most a kezetekben?
Éljen a Gauss-elrendezés, éljen, éljen!


PS: szerintem párhuzamos világok nem léteznek

Valószínűség

Nem megy ez a blogírás 100%-osan. Szeretem néha magamat kihívni párbajra, nem félni saját magamtól, feltárni a lelkemet. De ha ezeket a dolgokat beírnám a blogba, akkor az átalakulna naplóbloggá, amitől valahogy iszonyatosan rettegek. A "milyezitt"-kocnepció eredetileg olyan volt, hogy bármit beírok a blogba, ami az eszembe jut, és érdekes. A naplóblogszerűség egyszer már összeomlott, azóta nem is gondolkodom ilyenben.

Viszont én szeretek turkálni a gondolataimban. Nem vagyok hülye, de sosem állítottam azt, hogy normális vagyok. Amikor megtudtam, hogy létezik a blog is a neten, gondoltam, hogy na ez itt pont ideális hely lesz arra, hogy leírjam, hogy márpedig szerintem ez máshogyan van. Érdekes módon egy csomó naplóblogot láttam már, de egyben sem éreztem azt, hogy az emberek közvetlenül feltárnák a gondolataikat. Mindig csak azt írják le, amit ki mernek rakni az internetre.

Ti, akik olvassátok a blogomat, és esetleg naplóblogotok van, hogy vagytok ezzel?