Defragmentálás
Még decemberben megleptem magam egy EIZO S1731-es monitorral, viszont mindjárt az első bekapcsolásnál látszódott, hogy nincs minden rendben. A fényerő nem volt mindenhol egyforma a képernyőn, középett volt két függőleges sötétebb csík. Reklamálni csak ezen a héten volt időm, fel is hívtam a szervizt, hogy gond van. Ideje volt már megkeresni a számlát a vásárlásról, mert hát ugye anélkül nincs garancia, de mit ad Isten, nincs meg. Elkezdtem keresni, a fél szekrényt kirámoltam, de nem találtam meg. Leültem a számítógép elé ICQ-zni egy kicsit, és hoppá, megláttam a papirokat. Az asztalon voltak félig az erősítő alá becsúszva.
A szobában viszont maradt a rendetlenség, gondoltam, hogy akkor már belezzük ki az egész szekrényt, és végre csináljunk ott is rendet. 2006-ban nyáron kifestették a szobát, ezért el kellett rakodni a szobában. Lusta voltam, és szortírozás nélkül mindent csak úgy bevágtam a szekrénybe. Azóta nem változott semmi, szóval az entrópia csak nőtt, és nőtt. A labormérésekől készített jegyzőkönyvek atomjaira hullottak szét, különböző tantárgyak különböző helyen, különböző mérések különböző helyen, de sokszor még egy jegyzőkönv összes papírja is különböző helyen volt, na meg a füzetek. Szóval eljött az alkalom, hogy ezen változtassunk. Végül kiszedtem mindent a szekrényből. Akkora káosz és rendetlenség lett a szobában, mintha felrobbant volna a szekrény.
Nemcsak az a terület nézett ki így, ami belefért a kamera látószögébe, hanem az egész szoba. Még a legelképzelhetetlenebb helyeken is papirok, füzetek voltak. Nem tudtam felfogni, hogy hogyan férhetett el ennyi minden akkorka bútorban, mintha háromszor akkora lenne a belseje. Elkezdődött a nagy defragmentáció. Természetesen mint minden nagytakarításnál, előkerültek rég elfelejtett tárgyak, mint pl. Kinder tojásos meg gabonapehelyből kiszedett játékok. Nem akartam őket kidobni, mert ezzel csak növelném a műanyagkoncetrációt a szeméttelepeken, és én környezetvédő vagyok (igen, közben meg kétmillió wattnyi lámpa világít a szobában, két képernyő megy a számítógéphez, stb.). Helyette inkább különböző helyekre raktam őket a szobában. Íme:
Ha már így feltuningoltam a szobát, ihletet kaptam a plafonon lévő Diákhálózatos zászló moddolására is.
(A zászló akusztikai célból lett a plafonra rakva. A szobában sok a csupasz fal, ami rontja a hangzást a zenehallgatásnál - bebúg a szoba, ilyen elemmel ezt kompenzálni lehet. A zászló eredete ismeretlen, talán 2006-ban nyáron került ide, de az is lehet, hogy úgy teleportálódott a szobába. Állítólag egyetlen egy ilyen létezik az egész világon.)
A Diákhálózat logója egy d és h betűvel fúzionált ház tetővel, kéménnyel és két lelógó villanykörtével. Gondoltam, hogy akkor már miért ne rendes égők lógjanak le? Bal oldalra felgányoltam egy kiégett hagyományos izzót, jobb oldalra meg mást nem találtam, felraktam egy szétdurrant halogénégőt. A halogénégőt, mivel jóval nehezebb, mint a hagyományos, építészeti csoda volt rögzíteni. Már hogyha lehet a szénnészalagragasztózást építészeti csodának nevezeni. Végül kész lett az alkotás, az égők 3 dimenziós tárgyakká nőttek ki. Ha a Diákhálózat modernizálná a logóját, lehetne miből ihletet meríteni.
A szekrényt több napig tartott rendberakni. Őrült munka mind a három év jegyzőkönyveit feldolgozni, az összeset meg sem találtam. Csütörtökön vettem dossziét. A jegyzőkönyveket tantárgyakra osztottam szét, és minden tantárgyat egy vagy két irattartó fóliába raktam mennyiség szerint. A művelet elején óriási volt a rendezetlenség foka, muszáj volt átmeneti lerakodóhelyeket - buffereket kialakítani, később másdorendű lerakodóhelyeket is - bufferbuffereket. Össze-vissza mászkáltam a szobában, úgy éreztem, hogy ennek sosem lesz vége. Csütörtök délután viszont már alakult a molekula, egyre kevesebb szanaszét heverő papír volt a szobában, és egyszercsak megszületett a REND. 3 évnyi jegyzőkönyv egy dossziéba tömörült bele. Ha ilyen ügyesen lehetne adatot tömötíteni számítógépen is, pár gigás harddisk mindenkinek elég lenne. A füzetek rendberakása már nem volt olyan nehéz, végül a kacatokat, kütyüket kellett osztályozni, amiben segített furious. Estére kész lett a defragmentáció. Megfogadtam, hogy soha többé nem csinálok káoszt a jegyzőkönyvek közt, mert kényelmesebb megoldás mindent behányni a szekrénybe, de dossziéba rendezgetni kegyetlenül hatékony. A "bedobom és kész" módszer csak rövid ideig jó, mikor még csak pár dolgot kell megmozgatni, de a szemeszeter felénél, mikor már fél erdőnyi papírt el kellett használni jegyzőkönyvíráshoz, egyszerűen befuccsol. Ilyenkor egyre nehezebb valamit megtalálni, és egyre több energiát kell elpazarolni a megkereséséhez. Asszem ideje volt már erre rájönnöm.
