NAD C 320BEE erősítőteszt és a hangfalaim bemutatása

Az utóbbi időben egy kicsit sok lett az erősítős post a blogon, remélem azért még nem dőltek ki a olvasók sorából itt az emberek. Meglesz a kvintett post is, nem csak hifipistáskodásból fog állni az egész.... de előtte még egy kis NADulás.
Furious kolléga, aki már jártasabb a hifi témában kért meg arra, hogy csináljunk egy tesztet, mivel még sosem szagolt NAD erősítőt. Végülis miért ne, kíváncsi voltam a véleményére, meg aztán az ő szobájában normálisabb körülmények között lehet zenét hallgatni, nem kell össze-vissza annyit vacakolni, mint nálam, hogy középről jöjjön a hang. Pont az átcuccolás közben jutott az eszembe, hogy vajon hány embernek tűnik fel az a meglehetősen furcsa látvány, hogy az erősítőt meg a dobozát (ebben voltak a hangfalak) külön viszi két ember. Még egyet kellett térnem, mert elfelejtettem elhozni a cd-jeimet, mire visszatértem, már szépen össze volt rakva a berendezés az asztalra, és el volt készítve a tesztelőszék a szobában. Szabályosan áradt a hifiszag a levegőben.

Minden készen áll a bevetésre

Mivel nem volt más, a jó öreg, otthonról hozott Philips AK 141-es hangfal volt az erősítőre kötve. Valószínűleg ez a világ egyik legbizarrabb hangfala, de erre majd később kitérek. Igen, ott a kép szélén szépen belóg egy narancs, az ott az én kezem. Mit lehet elmondani az erősítőről...mindent a használhatóság elve szerint terveztek, egyszerű fekete dizájn, semmi vásári hangulat. Nincs rajta kijelző, mint ahogy azt az egyik haverom várta, hogy lesz rajta, de nem hiányzik, apró ledek jelzik a működést, minden funkcióra külön gomb van. Szokásos kellékek: volume, balance, bass, treble; viszont van itt nekünk egy tone defeat gomb is, amivel ki lehet kapcsolni a korrekciót. Toroid transzformátor bévül, aranyozott konnektorok kívül, minden, ami szem-szájnak ingere. Ennyi volt a kinézet, de most jön a fontosabb rész, a hangja.
Végül elkezdődött a teszt. Leeresztettünk pár cd-t, megjegyeztük, hogy középen van a hang, szóval egész jó az erősítő, aztán furiousnak eszébe jutott, hogy próbáljuk ki alátétekkel is, hogy hogyan hangzik. High-end világban egy low-end megoldást talált ki: a flakonok kupakjait rakta alá, mind a kettő hangfal alá hármat. És lőn csoda! Akkora volt a változás, hogy még a notebookjába belemerült szobatársa se tudta, hogy most mi történt. Még hogy ez sem legyen elég, csináltunk egy vaktesztet is, hogy vajon eltaláljuk-e, hogy mikor vannak a hangfalak alatt a kupakok. Egyértelmű volt, kupakokkal alátámasztva sokkal tisztáb, ütősebb volt a hang. Azért még most is csodálkozom rajta, hogy ilyen szar hangfalakból még mit ki lehet hozni egy kis változtatással.
Ahhoz képest, hogy milyen hangszóró van benne, elég jók voltak a basszusok, bár ebben inkább az erősítő játszott szerepet. Néhány résznél összemosódott minden a zenében, de ez a hangfal hibája volt. Furious aztán megfordította a hangfalakat, vagyis már fejjel lefelé álltak, így pont fejmagasságban voltak a hangszórók. Sokkal direktebb lett a zene, most már szabályosan a fülünkbe lőtte a zenét a hangfal, ráadásul a mélyebb mélyek is mélyebb behatást keltettek. Később sorra került a mega-extra hifi teszt cd, amire mindenféle korrekció nélkül volt feljátszva a zene. Én most hallottam először az életemben ilyen felvételt, megdöbbentett az a tisztaság, ami jött belőle, szabályosan még a stúdiót is el lehetett képzelni, hogy mekkora lehet, milyenek a visszhangok. Ja és igen, az ének az abszolút középről jött. Talán egy kicsit elöl volt, de ez annyira nem volt zavaró. Ettől függetlenül mindig az erősítő mögött lévő nyomtatót néztem, mintha onnan jönne a hang, a papír lenne az énekes. Ezután beraktam egy Nightwish cédét, és olyan "érdekes" hangzása volt. Így közvetlenül a hifi teszt cd után egyértelműen érződött rajta az effektelés, az eredeti hangzáshoz képest mintha bombasztikusabbra csinálták volna meg. Nem azt mondom, hogy rossz minőségű volt a hang, hanem olyan másabb. Az (megint meg kell említenem) "onyicsom" hangfalakon korrektül kijött a különbség a két felvétel között, amit megint inkább az erősítő követett el. A TONE DEFEAT gomb, ami a basszus és magas potmétereket iktatja ki végig be volt kapcsolva, szerintem szigorúan tilos kikapcsolni. Nincs értelme, elég basszust és magasat ad így is, ráadásul kikapcsolt korrekcióval szebb a hangja. Ezután beraktam a jó öreg Re-Volt cd-t, csak kíváncsiágból, hogy hogyan szól kupakalátétekkel, de a többieknek eléggé agyukra ment a zene, sajnos idő előtt le kellett állítanom a próbálgatást, az acidhallgatást.

már az alátétekkel

A teszt másik fele már inkább hülyülés volt, mint tesztelés, azt próbálgattuk, hogy mekkora a különbség a veszteségmentes és veszteséges formátum között. Ezt sem akárhogy, szabályosan kvízjáték volt a lejátszóprogram, nekünk ki kellett találni, hogy X vagy Y az igazi. Mindezt úgy, hogy A volt a veszteségmentes, B a veszteséges, és a tesztkor véletlenszerűen X-et vagy Y-t rendelt hozzájuk, vagyis X-et, és Y-t hallgattunk most, a teszt végén pedig a program elárulta, hogy hogyan párosította a lehetőségeket. Igen, igen, tartalmasan töltöttük mi az időt vasárnap este...Váratlan vendég érkezett, megjött egy másik szobatárs, és be kellett fejezni a tesztelést.
Végülis oda lyukadtunk ki, hogy jó az erősítő. Amit elvár tőle az ember, ahhoz képest nagyon jó. A hangzás minimum háromnegyedét az erősítő követi el, a hangfal meg a maradékot. Ha jellemezni kéne a rendszert, azt mondanám, hogy az erősítő zenél, játszik, a hangfal meg csinálja a dolgát, úgy, ahogy az erősítő diktál. Megérte a pénzét.

Ja a hangfalak. Ez egy külön postot is megérne, de leírom most. Én már régóta tudtam, hogy annak ellenére, hogy kétsávosnak néznek ki a hangfalak, mint ahogy azt a képeken is lehet látni, ezek igazából egysávosak. Ráeresztettem már 17kHz-es színuszjelet, csak az alsó hangszórók sípoltak. Hogy megbizonyosodjunk abban, hogy tényleg egysávosak, leszedtük a hangfalak előlapjait. És láss csodát, egysávosak. De még hogyan! Minden, hangfalakhoz értő ember beszarik a Látványon, ami elé tárulkozik, mikor meglátja a csupasz hangfalat. Íme:






Azért nem semmi bátorság kellett ahhoz, hogy ezt it meg merjék csinálni.Ha le se vesszük a hálót az elejéről, még el is hisszük azt első látásra, hogy a hangszóró körül az a fémszínű gyűrű fém, de nem az, hanem simán csak festék. Amit körülvesz a gyűrű, arra azt hinné az ember, hogy az a hangfal széle, de nem, az egy ultrakemény műanyag. Természetesen a Philips gondolt arra, hogy ezt nem mindenki fogja bevenni, ezét megcsinált egy másodszintű karikát a nagy műanyag karikán belül, ami már tényleg élethűen néz ki, de ez még mindig nem a hangfal! Igen, nekem is kirakósjátékfeelingem van, már-már azt hinné az ember, hogy még jön egy műanyagszint, és a hangfal igazából pénzérme méretű, de nem, ezen a szinte-igazi-műanyagkarikán belül már tényleg a hangszóró van. Szóval lehet számolni, de a végeredmény az lesz, hogy kb. egy 8-9 centis hangszóró "dübörög" itt nekünk. Ez még mind semmi. Ott van még a magashangszóró. Vagyis lenne. Itt már nem kirakósjáték van, itt teljes terjedelmében műanyag és fa kápráztat el bennünket, ráadásul (a képen nem látszik) cselesen valamilyen fényvisszaverő anyaggal festették be a lyuk végén lévő fát, hogy a hülyegyerek azt higgye, hogy jééé, fém magashangszóró! De nem, nyugodtan bele lehet szúrni az ujjat, turkálni benne, semmi baja nem lesz. A bassreflex az egy sima lyuk, a hangfalban semmilyen tömítés nincs, üres az egész, elképzelhetitek, hogy mit művel olyn 150-250 Hz körül. A leges-legbizarrabbat akkor vettem észre, mikor belenyúltam a bassreflexbe. Egy kábel vezetett lentről a "magashangszóróba". Egy kábel. Az egyetlen egy hangszóró 9 centire zsugorodott, magashangszóró nincs is, a bassreflex cső 1 cm hosszú, de egy kábelt azért beraktak, hogy azt higgyük, hogy ez a magashangszóróhoz vezet, ez kétsávos, és wuoááá mennyire minőségi hangfal! Szóval van bent egy kábel, ami fába vezet. Milyen lehet a fának a frekvenciakarakteriszikája? Vagy az impedanciája? Lehet, hogy ez lesz a jövő hangszórója? Valószínűleg az lehet a válasz, hogy ez egy univerzális hangfalszéria, ahol a gyártási költségek érdekében a doboz standardizált, ezért léteznek olyan modellek is, amikben már van magashangszóró és mondjuk nagyobb a mély, és vannak olyanok is, amikben csak egysávos van. (Létezhetnek olyanok is, amiben minden elem ballaszt?) A kábelt viszont még mindig nem magyarázza meg, talán a dobozokat eleve a kábellel gyártják le? Vagy olyan fából készítik a dobozt, amin a kábel terem? Vagy hogyan került az oda?

Amúgy ha nem árulnám el most nektek ezt, és leülnétek zenét hallgatni ezen az erősítő-hangfal pároson, nem jutna az eszetekbe, hogy egysávos, nincs magas, stb. Ennyit tesz egy jó erősítő.

Ja hogy akkor miért ezeken a hangfalakkal vesződök? Ott kezdődött a történet, hogy otthon nem nagyon támogatták a hangfalvásárlási terveimet, ezért elhoztam őket, demonstrálva hogy márpedig nekem kell hangfal, és ha nem akartok támogatni, akkor megcsonkítom a otthoni hifit. Hatása aztán nem volt, anyumat nem érdekli, nővéremet nem érdekli, apum egy kicsit fanyalgott, de azóta őt sem érdekli. Vicces, októberben még Yamahák kellettek, most már a DIY felé kacsintgatok. Már tényleg nem tudom, hogy mi fog az egészből kisülni.

A képeket furious szolgáltatta, köszönet neki.