Milyezitt?

hétfő, március 13, 2006

Tuccolás, avagy hogy keletkezett a "diszkós" népség.

Commander Tom - The Vulcan. Már napok óta ezt az egy számot nyüstölöm, nem tudok leszállni róla. Miért van olyan érzésem, hogy a kilencvenes években is tudtak elektronikus zenét csinálni, ha nem jobbat, mint most? Kevés olyan szám van, ami elsőre megfog, és továbbra is megunhatatlan. Ez olyan. Ez pont az, amiről a trancenek szólnia kell. Folyamatosság, hipnózis, transz. Lehet, hogy szűk a látóköröm, de úgy vettem észre, hogy a mai szokásos trance zenék veszítettek ezekből a tulajdonságokból. Már kevésben van meg az, amitől az ember lekapcsol, és elkezd pörögni. Az a baj, hogy a pop büdös szaga átjárta az elektronikus zenét is, átvett elemeket belőle, és aztán itt tartunk. Egy rakás számra lehetne már azt mondani, hogy trance elemekből összeállított pop vagy populáris trance, ahogy akarod. Nem könnyű ma már jó zenét találni, vagy más stílusok között kell keresgélni, vagy nagyon kell válogatni a meglévők között.

A másik baj az, hogy az egészet nagyon felkapta a média, és ami kikerül a nagy tömeg közé, azt szétszedik. Ez lett a technoval, tranceszel és a houseszal is. Máig sem értem, hogy egy olyan hangzásvilágú zene, mint a techno hogyan lett népszerű. De megtörtént. Az underground partykból nagytermes rendezvények lettek, amit belepett mindenféle reklám, és az egész elkezdett a pénz körül forogni. A DJ egy felkapott ember lett, sokaknak a pénzt, csillogást, és a hírnevet jelentette, és egy rakás ember kitalálta, hogy DJ lesz, és zenét is fog csinálni. Az egész úgy, ahogy van szépen elkurvult, és ott tartunk, ahol most vagyunk. Anniy "diszkós" futkos mindenfelé, hogy azt már számolni sem lehet. Hogy közülük mennyien vannak azok, akik igazán az elektronikus zenét szeretik, azt viszont két kezemen meg tudnám számolni. Néhány DJ elfordult az elektronikus zenétől, egy csomóan lemondtak a keverésről, mert azt tartják, hogy az egy nagy semmi, hogyha kever az ember, az nem hangszer, meg egy csomó számba belevittek egy rakás akusztikus hangszert. A hétköznapi élet megszokott része lett az elektronikus zene, valakiknek divat vagy műdivat, valakinek zenei hovatartozás. Valahol csökkent a népszerűsége, valahol nőtt.

Szerintem ott követték el a hibát, hogy kihozták az egészet a nagyközönségnek. A legtöbb elektronikus zene nem való erre, "nem bír el nagy tömeget". A Tiësto-féle olimpiai műsorral sem értettem egyet, elektronikus zene nem való a megnyitóra. Sokak szerint egy monoton hányadék az egész, hát legyen igazuk. Nem nekik találták ki. Ez a zene nem való mindenkinek, erre rá kell érezni. Csakhogy az egész már túlságosan beivódott a köztudatba, az emberek elkezdték átlagos zenének kezelni, és megfeledkeztek arról, hogy nem "hétköznapi" zenéről van szó. Ha még ma is kisebb klubokban nyomatnák, esetleg lenne 1-2 nagyobb megmozdulás is, nem lennénk ott, ahol ma vagyunk. Inkább legyen kevesebb hallgató, de maradjon meg az igazi elektronikus hangzás, minthogy sok hallgató, de valami basztard zene.

Ja, és hogy miért van annyi faszfej tuccos? Csak össze kell gyúrni az előbb leírtakat. A tuctuc kikerült a nagyvilágba, a média felemelte, mindenki kapkodott utána, felvették a divatmajmok, trendinépek, izomagyak, stb. Ezért. A másik 21. századi társadalmi probléma meg az, hogy az összes tuccos ilyen. Nem. A normális villanyzene-szeretők az alacsony létszám miatt a háttérbe szorultak, nem veszik észre őket. Sajnos sokaknál így van, de ha valalmi nem tetszik egy embernek, nem lesz hajlandó utánajárni, hogy esetleg mélyebben nem rejtőzik-e valami, ami a felszínnél igazibb, értékesebb, hanem egyből abból vonja le a következtetést, amit maga körül lát.