Stand-sand hifisession
Szombaton furiousnál jártam. Egyrészt mentünk aznap este a totalcaros Belsőség találkozóra, másrészt meghallgattam a hangfalait, erősítő-gyorstesztet csináltunk, homokot töltöttünk hangfalállványba, és a leendő hangfalam színét is kiválasztottam.
A homoköntős dologgal csak megérkezéskor találkoztam, az előszobában homokkal teli vödrök, egy állvány, amiből egy tölcsér áll ki, és persze homok mindenhol, mintha kezdene a lakás elsivatagosodni. Nos erről azt kell tudni, hogy az a hangfalállvány belül üreges volt. Ez azt jelenti, hogy mivel nem tömör, elég szépen be tud vibárlni a hangfaltól, ami kellemetlen. Elszívja a basszust, és saját maga is elkezd játszani, vagyis hangot kiadni, ami szintén kellemetlen. Ha valamivel ki van töltve a belseje, akkor tömör, a vibrálások, rezgések elnyelődnek, ami kellemes.
A homokokok a tölcsérrel. Kicsit el lett számolva a mennyiség
A homok különleges audiofil homok volt. Annyiban különbözik az építkezési homoktól, hogy a szemcséi sokkal kisebbek, nincs annyi hézag közöttük, ha megtöltenek valamit vele. A homok szépen csorgott az állványba a tölcséren keresztül. Nem volt ez egyperces munka, folyton kellett adagolni, ráadásul lassan folyt le, mégpedig ennyire:
Legnehezebb az utolsó pár adag volt, valahogy sosem akart betelni az állvány, engedtünk bele, aztán megráztuk az állványt, megkotortuk a tetejét csavarhúzóval, engedtünk bele, megkotortuk a tetejét csavarhúzóval, aztán megráztuk az állványt, engedtünk bele, aztán megráztuk az állványt, megkotortuk a tetejét csavarhúzóval, ésíttovábbésíttovább. Mindig fél centi hiányzott, és nem, nem az alján jött ki közben, egyszerűen ennyi fért még bele.
A macerás töltés. Tölcsér, mosóporadagoló totyka és csavarhúzó segítségével.
Én közben segítettem is, mikor nem, akkor szépen ültem a szobában a székben, hallgattam a zenét, és néztem, ahogy furious még mindig szenved azzal az utolsó fél centivel. Mint később kiderült, 3 kiló homok került az állványba. Eredetileg 11 kiló volt, így 14 lett. Tekintélyes tömeg, furious ezt egy nagy nyögéssel jelezte, mikor hozta be a szobába. Már csak a hangfaltartó lap felszerelése volt hátra, amit szépen fel is játszottam.
Később kész lett a másik állvány is. Végeredmény: a basszusok mélyebbek lettek, mindenféle rezonálások meg búgások csillapítása jobb lett. A homoktól az állvány tényleg olyan, mintha tömör lenne, a videóban is lehetett hallani, hogy megcsapkodáskor tompán pufog, nem kong. Szerintem jobb lett, érdemes homokos hangfalállványt csinálni.
Elhoztam az erősítőmet is összehasonlítani egy Advance Acoustic MAP 105-össel. Mind a kettő belépőszintű erősítő, ugyanabban az árkategóriában. A NAD-nak egy kicsit kiabálós hangja volt, amolyan ideges erősítő, viszont a basszusok kemények, határozottak voltak, és egész jó volt a sztereo hatás, fel lehetett térképezni, hogy mi hol van. A részletezésben már elmaradt, abban jobb volt az Advance, több nüanszot lehetett észrevenni a zenében. Az Advancenak emelett sokkal nyugodtabb hangja volt, nem kiabált, hanem finoman szólt, viszont ez a nyugodtság néha lomhasággá fajult el. A basszusok lassúak voltak a NAD-hoz képest, ásítanom kellett, a magasak meg egy kicsit aggresszívek, mintha saját életüket élnék, továbbá a sztereo hatás egy picikét elmaradt a NAD-hoz. Gyorsan kipróbáltuk még furious előző erősítőjét, egy DIY Gainclone-t. Az összes közül ez kiabált a legjobban, viszont a részletezése meglepően jó volt, talán néhol egy kicsit egészen érdekesen részletezett. A basszusokból kevés volt, viszont a magasak legalább nem szóltak olyan aggresszíven, mint az Advancenál. A háromból a Gainclone kilőve, a NAD és az Advance közötti választás szerintem ízlés kérdése. Nekem jobban megfelel a NAD, igaz, hogy kiabál, ami nem mindig jó, de a határozott basszus nagyon számít, nélkülözhetetlen az elektronikus basszusokhoz.
Nem lett volna ez a session igazi hifi session, ha ne lett volna megint voodoo szeánsz. Most a CD éleit festettük be sötét filccel. A CD nem tökéletes adathordozó, a felületre eső lézerfény végigfut az egész lemezen az élekig, és az élek pedig difrakciókat okoznak, amik megnehezítik az olvasást. A fejnek nehezebb lesz követnie a spirált, több hibát követ el. Ha befestjük az éleket kívül, belül, a sötét élek nem nyúlnak bele olyan mértékben a dologba, sokkal kevesebb difrakció keletkezik. Nos kipróbáltuk, azt vettem észre, hogy a háttérhangok sokkal egyértelműebbek lettek, az utóhangok tovább tartottak, a zörejek jobban kijöttek, az énekes meg mintha artikuláltabban ejtette volna ki ay sz-t meg az f-et. Sötét alkoholos filcet bárhol lehet olcsón venni, érdemes befestegetni a CD gyűjteményünket.
Végre valahára kiválasztottam a hangfalam színét. Volt két lefújt RAL 9010-es fehér fadarab, azok közül választhattam. Az egyik matt fehér volt, a másik csillogós. A csillogós jobban tetszett, illik a TVM lakkozott membránjához, és iPodosabb. A képepen csak hirtelenjében lefújt minták vannak, a csillogós meg tényleg csak hip-hop lett megcsinálva, azért olyan karcos a felülete. Ennél a hangfal festése sokkal jobb lesz. Szintén a matt se lenne ennyire rücskös, ha olyanra festetném.
Pont innen jött a következő ötlet, hogy az erősítőt is le kéne festeni ugyanilyen fehérre, csak a gombokat meg a tekerőket meghagyni feketére. Sőt, kéne venni egy NAD CD lejátszót, azt is befesteni fehérre, sőőőt még egy lemezjátszót is, és azt is lefesteni fehérre. Fehér hangfalhoz fehér hifi torony...hmmm...brutálisan dizájnos lenne.
Megjegyzés a képekhez a festők, grafikusok, szín-, vagy fénymániások kedvéért: a képek körülbelül 6000 kelvines színhőmérsékletű fényben készültek (enyhén borult égbolt), a kamera fehéregyensúlya kinti fényre volt állítva, vagyis 5400 kelvinre (napfény). Csak a pontosság miatt mondtam.
Később kész lett a másik állvány is. Végeredmény: a basszusok mélyebbek lettek, mindenféle rezonálások meg búgások csillapítása jobb lett. A homoktól az állvány tényleg olyan, mintha tömör lenne, a videóban is lehetett hallani, hogy megcsapkodáskor tompán pufog, nem kong. Szerintem jobb lett, érdemes homokos hangfalállványt csinálni.
Elhoztam az erősítőmet is összehasonlítani egy Advance Acoustic MAP 105-össel. Mind a kettő belépőszintű erősítő, ugyanabban az árkategóriában. A NAD-nak egy kicsit kiabálós hangja volt, amolyan ideges erősítő, viszont a basszusok kemények, határozottak voltak, és egész jó volt a sztereo hatás, fel lehetett térképezni, hogy mi hol van. A részletezésben már elmaradt, abban jobb volt az Advance, több nüanszot lehetett észrevenni a zenében. Az Advancenak emelett sokkal nyugodtabb hangja volt, nem kiabált, hanem finoman szólt, viszont ez a nyugodtság néha lomhasággá fajult el. A basszusok lassúak voltak a NAD-hoz képest, ásítanom kellett, a magasak meg egy kicsit aggresszívek, mintha saját életüket élnék, továbbá a sztereo hatás egy picikét elmaradt a NAD-hoz. Gyorsan kipróbáltuk még furious előző erősítőjét, egy DIY Gainclone-t. Az összes közül ez kiabált a legjobban, viszont a részletezése meglepően jó volt, talán néhol egy kicsit egészen érdekesen részletezett. A basszusokból kevés volt, viszont a magasak legalább nem szóltak olyan aggresszíven, mint az Advancenál. A háromból a Gainclone kilőve, a NAD és az Advance közötti választás szerintem ízlés kérdése. Nekem jobban megfelel a NAD, igaz, hogy kiabál, ami nem mindig jó, de a határozott basszus nagyon számít, nélkülözhetetlen az elektronikus basszusokhoz.
Első képen a NAD az elektroncsöves erősítőn, és az Advance a jobb szélen, második képen alul az Advance, felül a Gainclone
Nem lett volna ez a session igazi hifi session, ha ne lett volna megint voodoo szeánsz. Most a CD éleit festettük be sötét filccel. A CD nem tökéletes adathordozó, a felületre eső lézerfény végigfut az egész lemezen az élekig, és az élek pedig difrakciókat okoznak, amik megnehezítik az olvasást. A fejnek nehezebb lesz követnie a spirált, több hibát követ el. Ha befestjük az éleket kívül, belül, a sötét élek nem nyúlnak bele olyan mértékben a dologba, sokkal kevesebb difrakció keletkezik. Nos kipróbáltuk, azt vettem észre, hogy a háttérhangok sokkal egyértelműebbek lettek, az utóhangok tovább tartottak, a zörejek jobban kijöttek, az énekes meg mintha artikuláltabban ejtette volna ki ay sz-t meg az f-et. Sötét alkoholos filcet bárhol lehet olcsón venni, érdemes befestegetni a CD gyűjteményünket.
Pingálódik ki a cédé
Végre valahára kiválasztottam a hangfalam színét. Volt két lefújt RAL 9010-es fehér fadarab, azok közül választhattam. Az egyik matt fehér volt, a másik csillogós. A csillogós jobban tetszett, illik a TVM lakkozott membránjához, és iPodosabb. A képepen csak hirtelenjében lefújt minták vannak, a csillogós meg tényleg csak hip-hop lett megcsinálva, azért olyan karcos a felülete. Ennél a hangfal festése sokkal jobb lesz. Szintén a matt se lenne ennyire rücskös, ha olyanra festetném.
Pont innen jött a következő ötlet, hogy az erősítőt is le kéne festeni ugyanilyen fehérre, csak a gombokat meg a tekerőket meghagyni feketére. Sőt, kéne venni egy NAD CD lejátszót, azt is befesteni fehérre, sőőőt még egy lemezjátszót is, és azt is lefesteni fehérre. Fehér hangfalhoz fehér hifi torony...hmmm...brutálisan dizájnos lenne.
Megjegyzés a képekhez a festők, grafikusok, szín-, vagy fénymániások kedvéért: a képek körülbelül 6000 kelvines színhőmérsékletű fényben készültek (enyhén borult égbolt), a kamera fehéregyensúlya kinti fényre volt állítva, vagyis 5400 kelvinre (napfény). Csak a pontosság miatt mondtam.
Első képen a két minta, másodikon a matt, harmadikon a csillogós
Furious szobája egész jól be van rendezve. Már alapból is csendes, és ellentétben az ő állításával HIDEG, még ha megy is a csöves erősítő. Éjjel normális szoba, nappal viszont zenehallgatási helyiséggé transzformálódik. Hirtelen ide-oda felkerülnek a pokrócok, amik meghitt légkört alakítanak ki az ember körül, és a szoba még csendesebb lesz. Be kell izzítani az erősítőt, elindítani valamelyik lejátszót, és kényelmesen leülni a már 5 éve direkt hallgatásra szánt székre. A csöves erősítő érdekes. Rendkívül nyugodt hangja van, iszonyatosak a mélyei, és nagyon kihozza a részleteket. Mindez azért érdekes, mert nagy a torzítása, de mégis, élvezet hallgatni. Az erősítőt külön a lépcsőházból húzott vezeték táplálja, ami egy ezüstbetétes biztosítékkal van ellátva. Plusz a konnektorhoz egy durmós vezetékkel van az erősítő hozzákötve.
Ugye készek lettek az állványok, ki kellett próbálni a lemezjátszót is, hogy hogyan szól. Michael Jackos Billy Jean-je beszarás volt. Úgy én még nem hallottam a basszusgitárt az elején, mint akkor. Rendkívül egyben volt a zene, minden pont annyira hangosan szólt, ahogy kellett. Nem egy-egy hangszer vonta el a figyelmet, hanem egyszerűen csak magát a ZENÉT, mint egy egységet lehetett hallani.
Itt pedig egy videó a szobáról:
Ugye készek lettek az állványok, ki kellett próbálni a lemezjátszót is, hogy hogyan szól. Michael Jackos Billy Jean-je beszarás volt. Úgy én még nem hallottam a basszusgitárt az elején, mint akkor. Rendkívül egyben volt a zene, minden pont annyira hangosan szólt, ahogy kellett. Nem egy-egy hangszer vonta el a figyelmet, hanem egyszerűen csak magát a ZENÉT, mint egy egységet lehetett hallani.
Itt pedig egy videó a szobáról:
