Zaj

Városban nőttem fel, de sosem hittem volna azt, hogy ez megtörténik velem. Állok a városban a buszmegállóban, az úton 30 méteres autósor, délután háromnegyed öt, csúcsforgalom van. Búgnak a motorok, a busz be akar fordulni a parkolóba, gázt ad, dübörög a dízelmotor. ZAJ VAN! Pontosan, túlcsúsztam azon a határon, mikor már nem bírtam elviselni a hangerőt. Hogy miért volt az egész furcsa? Azért, mert eddig sosem történt velem ilyen, otthon mindig a főút mellett kellet iskolába mennem, és visszafelé, a fősulim is nagyvárosban van, ráadásul szeretem a nagy dízelmotorok dübörgő hangját. Most valahogy szétcsúszott az egész, hirtelen elviselhetetlen lett a nagyvárosi zaj.

Zaj mindenhol körülvesz minket, még akkor is ha, zajszigetelt szobába vagyunk bezárva. Ugyanis ha szép nagyra kinyitjuk a szánkat, hallhatjuk a véráramlást a fejünkben. Jó, mi? Tökéletes csend nem létezik. Az is tévhit, hogy ha bezárjuk az ablakokat, már csend van. Háttérzaj mindenhol van. Az a legnagyobb baj, hogy én hallom a háttérzajt, hallom ha hétköznap van, hallom ha tele van a kollégium, hallom, ha fűtenek a radiátorral, stb... Ez olyan, hogy az ember közvetlenül nem hallja, de tudja, hogy nagyobb az alaphangerő, tudja, hogy a radiátor infrahangon "szól", tudja, hogy kint járnak a villamosok, hogy 5 kilóméterre vonat halad el. Nem lehet megszokni a zajt, csak elviselni. Néha ez se sikerül, úgy néz ki...