Prapraprapra Haguegag

Adva van egy brünni diák. Van egy célja. Kell neki Prágába igazolvány és bérlet a tömegközlekedésre.

Nincs ISIC kártyája. Itt a kezdő ügyintézők elhalnának, de emberünk nem riad vissza. Képébe tolnak egy kitöltendő kérvényt, amire rá kell írni az egyetem identifikációs számát. Ez kb. 10 percbe és 3 telefonálásba kerül. A papír ki van töltve, szerencsére pecsét nem kell rá, azt kiváltotta a Brünnből hozott igazolással és a két szép szemével. Igazolványkép van, személyi van, pénz van, már csak várni kell. A számítógép megmakacsolja magát. Nincs bérlet, kérem szépen ma február 29.-e van, és meghülyült a hálózat. Bérlet helyett lett egy igazolás, ami igazolja, hogy nem lehet bérletet kiállítani. Ezzel csak a segget lehet kitörölni, az ellenőröknél ilyennel nem lehet bevágódni. Telefonálás egyenesen a tömegközlekedési vállalat infocentrumába. Itt szépen elmondják, hogy csütörtök és vasárnap között lehetetlenség igazolványt kiállítani, mert cégen belüli átrendezések vannak. Péntek van. Könyörgés átmeneti bérletélt, bérletet kiváltó igazolásért, semmi. Bazmeg. Vegyen jegyet, csókolom, menjen haza, nincs itt semmi látnivaló.

Két hét múlva újra. Az egyik kasszánál nem adnak jegyet, át kell menni a metrómegálló túloldalára. A túloldalon be van zárva a kettes számú kassza ebédszünet miatt, a hármas számú nyitva van. A numéro háromban igazolványt nem állítanak ki, csak bérletet adnak. Vissza a kettes számú kasszához, várakozás.

Kinyit, ügyintéz, végre megvan a hőn áhított kincs.
És a mese vége: menőzés a többi brünni előtt, súlyos pénzspórolás és komfortnövekedés.