Kréta 3. rész

Valahogy nem jött meg az ihlet a post megírásához, ezért kibontottam egy konzerv Papadopoulos Capricet. Mikor beleszagoltam, egyből előjöttek a krétai emlékek. Mint abban a cukorkás reklámban, mikor a tata bevesz egyet, és hirtelen mindenre emlékszik, mikor 3 éves volt...

Kréta egy kicsit másabb hely. Nem abban az értelemben, hogy az emberek kétszer olyan nagyok, és nappal alszanak, hanem másak a szokások. Ha átmegyek Csehországba vagy Magyarországba, akkor körülbelül ugyanazzal találkozom, Krétán már nem annyira. A mi térségünk szerintem nagyon hajlik a nyugati szokások felé, a görög nem annyira, de mindegy, ez most lényegtelen. Előszöris a zenéjük (már amit hallottam) egészen más. Közép-európai fülnek szokatlan és rossz pl. a popzenéjük, de egy idő után megszokható, és megérthető. Más a ritmus, más a hangszerek aránya a zenében. Egyik nap, mikor az utcán sétáltunk, az egyik vendéglőből (valószínűleg) görög népzene szűrődött ki, na az volt a csúcs. Akkor jöttem rá a görög zene lényegére, ezt most nem lehet leírni, hallani kell. Olyan fülbemászó ritmust és dallamot már régen hallottam. Persze a kommerciális rádiókban ment mindenféle, de a görögök érdekeltek a legjobban. Az összes görög énekesnőnek markáns hangja van, nem hallottam egy vékony hangút se. Apropó zene: vettem pár CD-t Krétán. Aigos Nikolaosban Diana Krallt, 14,90 euroért, ami DRÁGA volt, heraklionban Miles Daviseket 6,90 euroért és Beethoven/Schubertet 4,90-ért. Szóval Krétán egy 15 euros CD már drágának számít, 5-7 euroért simán kap az ember jó zenét. Volt még pár CD, ami szintén kellett, de sajnos nem fért bele a keretbe. Azért ilyenkor el lehet gondolkozni, hogy ha mondjuk csak a zenehallgatásből származó örömök szempontjából nézzük a dolgokat, érdemes-e egy rakás pénzt kiadni mittudoménki albumjára, mikor szinte fillérekért kapsz egy CD-t, hazaviszed, és ugyanakkora élvezetet fog nyújtani?
A görög konyhaművészet is megérdemli, hogy megemlítsem. A fehér jogurt az egy abszolút más dimenzó. Míg otthon híg fost kapsz, ott annyira sűrű, hogy rágni lehet. Már ránézésre is gusztusos, ugyanúgy a szőlő is. Állítólag (nem ettem) megaédes, olyan, mint a méz. Az igazán csúcs kaja, amit a hotel csinált, az a hal volt. Seith-ből készítették (nem tudom, hogy mi az magyarul) különböző módon, hol ilyen szósszal, hol olyannal. Egész nyaralás alatt azt pusztítottam, már ha éppen volt, nem lehetett megunni. Ha nem volt hal, vagy kagylót készítettek vagy medúzát. Pizzát is sütöttek, nem is pizzát, pitsa-t, náluk ezt így hívják. Nem volt valami nagy durranás, lepénytésztán egy kis feltét, és kész. Tavernákban sajnos nem voltam, pedig állítólag az az igazi, ott lehet finomakat enni. Krétán is vannak szupermarketek, oda jártunk vásárolni. Az árak kissé eltérnek az itteniektől, van ami drágább, van ami olcsóbb, de az utazási iroda által megadott másfélszeres drágulás nincs meg. Az alkoholok olcsóbbak, ouzot nevetséges áron lehet kapni. Az ouzo nekem nagyon ízlik, hoztunk is haza egy üveggel. Az az érdekes, hogy az olcsó görög sörök nagyon szarok, mint az is, amit a hotelben csapoltak, mégsem voltam rosszul tőle. Még az ouzo-sör-ouzo-sör kombótól se, pedig van olyan hatása, mint a sör-tequila keverésnek. Még 3x ouzo se kottyant meg, pedig nem spórolt a pincér, jóval többet öntött a pohárba, mint fél deci.
Krétán volt egy élelmiszerbolt-hálózat, Ariadné (APIAΔNH) néven. Ugyanaz a rendszer, mint otthon a Jednota (Magyarországon pl. CBA). Semmi extra, magával a pamutgombolyagot tartó Ariadnéval reklámozzák, viszont az egyik üzletjükben volt egy súlyos belső díszítőelem. Teljesen úgy nézett ki, mint valami szockós nevelőkép gyerekeknek. Érdekes, a kólafantaszprájt meg hasonlók nem kétliteres palackokban voltak, hanem másfelesekben. Elég jó görögmézeket lehetett kapni Krétán. A görögméz hasonlít a törökmézhez, annyi a különbség, hogy puhább és talán édesebb is. A cukorhoz hasonlítva viszont megaédes, már-már szaturál (clippel) a nyelve az embernek, ha a szájába veszi, de még pont a határon belül marad. Egy rúd görögmézet (150g) meg sem lehet enni egyszerre, a negyedénél elegünk lesz belőle. A görög csúcstechnológia viszont a trubicski (ostyahenger). A Papadopoulos cég körülbelül nyolcféle Caprice trubicskit gyárt, Krétán hatot tudtam begyűjteni. A legalsó az egy Finetti, nem görög. A csúcs az a karamellás-sötétcsokis volt.
Érdekesen van megoldva a kanalizáció. Görögországban nem lehet a wc-be dobni a wc papírt, ezen kívül semmi mást. Ezt úgy oldják meg, hogy a wc mellett mindjárt van egy kuka, amibe bele kell dobni az elhasznált wc papírt. Undorító megoldás, de a görögök ehhez vannak hozzászokva. A szobai wc-n nem is mentem el sosem kakkantani, mindig inkább a lenti folyosóira jártam. Abszolút nem volt kedvem a bűzt szagolgatni másnapig, mikor kiűrítik a takarítók a kukát, így is néha elég érdekes szagok terjengtek a folyosói wc-kben. Mindez amúgy azért van, mert Görögországban vékonyak a kanalizációs csövek, és eldugulnának a sok papírtól. Azt viszont nem tudom, hogyha jön egy olasz turista, és beletermel egy jókora adagot, attól nem fog eldugulni?
Ez az aluldimenizonálás megvan az összes infrastruktúrákban. A villamos hálózat Krétán katasztrofális. Láttam a legnagyobb hőerőművüket, első látásra úgy nézett ki, mintha 400 méterre lenne, de csak kb. 50-re lehetett. Kb. akkora volt, mint a városszéli hiperszupermarketek. Az áramelosztó az erőmű mellett özönvíz előtti, az ELMŰ-sök egyből infarktust kapnának tőle. Van viszont sok szélerőmű, igaz azoknak kicsi a teljesítményük. Az energiafogyasztás télen nem olyan nagy, még mindig elég sokat süt a nap, nincs is olyan hideg, nem kell szénnéfűteni a házakat. Nyáron a melegen nagyon sokat spórolnak, az összes ház tetején van napelem víztartállyal kombinálva, vagy legalább egy fekete tartály. A klímával viszont csúcsrajáratják a hálózatot, amit az aluldimenzionált vezetékek nem mindig bírnak ki. A középfeszültségű vezetékek kritikusan vékonyak, csodálom, hogy nem olvadnak le (azt nem hiszem, hogy azért vékonyak, mert valami szuperjólvezető rézből lennének). Szikrázni viszont szikráznak, mint a villám a szigetelőknél mindenféle búgáshangorgiával kísérve. Érdekesnek érdekes látvány, de egy erősáramos villamosmérnök elszédülne az ilyen látványtól. Egyik nap reggel ki is vágódott a biztosíték, szerencsére 1 másodpercen belül beröffent a hotel dízelgenerátora. Kokkini Haniban a föld felett húzódik a középfeszültségű hálózat. Természetesen özönvíz előtti kinézet, és mivel nincs faluszéli trafó, szinte minden utcasarkon van egy külön kicsi trafó 230 voltra. Tele van a falu ilyen kaotikusan kinéző all-in-one oszlopokkal.
Az úthálózat. Vékony, másfél sávos utak mindenhol, a két sáv már jó. Az az érdekes, hogy az embereknek mégis elég. Másfél sávban elfér egymás mellett 2 jármű, két sávban már 3-4. Kátyúk alig vannak, hamarabb hepe-hupák, de azok is csak a nagyon szar minőségű mellékutakon. Egyetlen normális méretű út az a Krétán végighúzódó főűt. Helyenként autópálya, helyenként sima kétsávos főút nagy rezervával. A nagy rezerva az azt jelenti, hogy elfér ott 4-5 jármű is egymás mellett, annyira szélesre csinálták meg az utat. Ezt ki is használják, a lassabb járművek mindig lehúzódva, félig a leállósávban mennek, a gyorsabbak meg probléma nélkül tudnak előzni. A leállósáv is van olyan széles, hogy egy motoros vagy robogós el tud menni a szélén. Nem tudom, hogy a szabályok követelik-e meg az efféle közlekedést, vagy az ottaniak fejlesztették ki maguknak ezt az íratlan szabályt, de egész jól működik így ránézésre. A városi közlekedés viszont kaotikus, egymásra kell dudálni, az utak keskenyek, a körforgalmak néha egészen kicsik. Heraklionban láttam az eddigi legkisebb körforgalmat, a belső kör átmérője kb. 2,5-3 méter volt, és az út mérete is ahhoz igazodott. A buszok viszont simán átmentek rajta. A zsúfoltság miatt az emberek már hozzászoktak ahhoz, hogy szó szerint centikre mennek egymás mellett. Karambolt 11 nap alatt sehol sem láttam, karambolkritikus fékezést se. Figyelnek egymásra az emberek, és elengedik a másikat. A járműparkon észre lehet venni, hogy egészen másak itt az igények. Főként pickupokat és kis/alsóközép autókat vesznek. Passat méretű autót vagy annál nagyobbat szinte nem is lehet látni. Végülis mi kell egy krétainak: pickup munkára, szinte mindekinek van olivaültetvénye, meg kisautó városba a szűk utakra. A kedvenc márkák a Kia, Hyundai, Toyota, és ezeréves Mitsubishi teherautók. A buszflotta viszont csúcs. 70-80%-ban Mercedes, többi Neoplan meg egyéb. A buszsofőröket meg bírom, nem jóformán alapjáraton váltanak fel, hanem kihúzatják akár 2700-ig is, és kanyarba csakis magasabb 2000-2500-as fordulatszámon mennek be. V8-as buszoknál ez egyenesen felemelő élmény.
A görög életmód egész érdekes. Egész Krétára jellemző volt egy kis nemtörődömség meg belassultság. Ha valami működik, akkor azt hagyni kell, kár vele foglalkozni. Valószínűleg pont ezért lehetett ezeréves a villamos hálózat is. Túlterhelt volt meg szikrázott, de működött úgy-ahogy. A táblákról is egész más az elképzelésük, pl. a hotelben sima papír, rajta tintás nyomtatóval kinyomtatott szöveg nyugtatta az embereket, hogy a liftek megfelelnek az összes görög előírásnak, stb. A hoteltulajdonos, vagy akárki, aki azt oda kirakta valószínűleg úgy gondolta, hogy ettől nyugodtak lesznek az emberek. Szerintem meg ha nem rakta volna ki, akkor lennének nyugodtak az emberek. A földszinten a tábla már egy kicsit elállt a faltól, látszott rajta, hogy nem abban a hónapban nyomtatták, na igen, és ha a liftek is ilyen állapotban vannak? Táblagondok a reptéren is voltak, piros alapon fehér betűkkel (mint valami tűzvédelmi vagy elsősegélytábla) informáltak arról, hogy nem szabad machinegunt, grenadet meg explosivest felvinni a gépre. Aranyos tábla volt, na. A görög ember az idealista turistafogadó helyi lakos tökéletes ellentéte. Az ottaniak túlnyomó többségét abszolút nem érdekelte a turistaözön, semmi kedveskedés meg seggnyalás. Nem volt bóvliinvázió sem Heraklionban az áruskonál (nem úgy, mint pl. Prágában). Végülis jó volt így, legalább az igazi arcukat mutatták a görögök, bár a hotelben a pincérek néha viselkedhettek volna normálisabban is. A nemzeti büszkeségük megvan, relatíve sok házon lógott görög zászló, ekkora zászlósűrűséget nem látni otthon. Kell is, annyi turista van ott, hogy néha talán többen vannak, mint a krétaiak. Nos hát ez volt a nagy krétai nyaralás, hazamenni totál szar volt, 20 fokkal hidegebb időjárás és többtízezer luxszal kevesbb fény fogadott otthon. Visszamennék még egyszer, úgy érzem, nem láttam még mindent a szigetből. Talán majd valamikor...