Kréta 2. rész

A hivatalos kvalifikáció szerint négy csillagos volt a hotel, akár lehetne az is, mert elég sok szolgáltatást nyújtott, de néhány ezekből elég alacsony szinten volt. Annyira nem számított, nem hotelben lakni megy az ember nyaralásra. Volt viszont egy nagy előnye a hotelnek, a tengerpant jóformán egy köpésnyire volt tőle. Tényleg csak pár lépést kellett megtenni, és már ott is volt az ember. A tengervíz tiszta volt, simán le lehetett látni, még nagy mélységekben is. Első néhány napban zavart, hogy sós a víz. Igen, egyszerűen idegesített. Idegesített, hogy mindig, mikor a számig ér a víz, érzem azt a hülye sós ízt. Elég volt, ha csak hozzáért, semmi lenyelés, meg ilyesmi. Szóval senki se higgye azt, hogy nem nyel vizet, mikor úszik, és be van zárva a szája, mert ilyen-olyan módon mégis. "Jobb" helyeken még a halak ízét is éreztem a vízben. Nemmessze a parttól volt egy kőrakás a vízben, halak úszkáltak körülötte. Szerencsésebb pillanatokban egész nagyok is (20-30 centisek). Megfigyeltem, hogy a legtöbb tengeri hal szeme nagy. Az édesvíziekhez képest mindenképp, de miért? Pont hogy a tengerben lehet jobban látni, mert tisztább, és arrafelé még a nap is erősebben süt. Csináltam pár víz alatti képet a halakról, valamikor majd rakok fel képgalériát. Nem voltak ijedősek a halak, majdnem meg is lehetett őket érinteni, olyan közel úsztak. Egyik nap valakik bementek a kőrakáshoz, és kenyérrel etették a halakat, amik meg majd' megőrültek, úgy ették. Apum azt állította, hogy mikor beúszott messzebbre, egész nagy, méter körüli halakat is látott a vízben. Lehetséges. A víz szépen hullámzott, lehett ráugrani, vetődni, vagy csak simán vitetni magunkat az árral. Estére viszont úgy belegégetődött a hullámzó érzés a fejembe, hogy folyton azt éreztem, mintha előre-hátra tolna valami. Ha az adott nap meg hajóval mentünk valamire, akkor meg olyan érzésem volt, mintha valami jobbra-balra tolna. Szerencsére komplex tolás nem volt, körbe-körbe, fel-le, északnyugat-délkelet irányba nem szédültem. A homok a parton már nem volt olyan tiszta, viszonylag sok volt a cigicsikk meg ilyen-olyan szemét, pedig minden nap járkált a karbantartó,és szedte össze a koszt. Mivel a hotel pont a nyugati oldalán volt Heraklionnak, egész nap a fejünk felett szálltak le a repülők, még éjjel is. Érdekes módon mégsem zavart, inkább épphogy érdekes volt nézni, ahogy landolnak. A szórakozásról 3 olasz és egy szlovák animátor gondoskodott. Az olaszok kitettek magukért, minden nap kitaláltak valamit, ők csinálták a zenét, a szlovák szart se ért. Rengeteg olasz volt a hotelben, azonkívül szlovákok nagyrészt, pár francia, holland, horvát meg egyéb.