Épített fülhallgatóerősítő versus NAD C 320BEE fülhallgatókimenet teszt

Kezd a koleszszoba elhifisedni. Minden azzal kezdődött, hogy kitaláltam, nekem kell egy új hangcucc. Elkezdődött a mánia, közben a szobatársam is kitalálta, hogy nem elég az, ami neki akkor volt. Miután átgondoltam a dolgokat, rájöttem, hogy jobb lesz először erősítőt venni, aztán majd lehet foglalkozni a hangfalakkal. Míg én az apróhirdetéseket meg az aukciós oldalakat bámultam a neten, szobatársam eközben nem tétlenkedett, megépítette a fülhallgatóerősítőjét. Időközben elhoztam a CD lejátszómat, egy Philips AK 640-est. (figyeljétek meg a képen a tányért, profi mechanika van a vasban). Első dolgom az volt, hogy rákötöttem a fülhallgatóerősítőt a CD lejátszóra. Szerencsétlen gyerek életében először találkozott a Hangminőséggel. Beszarás volt, hogy hirtelen milyen masszívak lettek a dobok, tiszta az ének, durva a gitár (NW- Oceanborn). A legdurvább mégsem ez volt, hanem a Re-Volt zenéjében a harsány acid hang. Ennyire visító, fejszaggató acidot sosem hallottam még, szinte már tépte szét a fülhallgatót a zene. Itt már olyan állapotok voltak, mikor az ember köpni-nyelni nem tudott, és csak mondta magában, hogy aaakkurvvaaaa...Rá 1 hónapra én is beszereztem egy hangfalerősítőt, aznap este ki is próbáltam, de a fülhallgatókimenet nem volt az igazi. Sok volt a basszus, nem volt olyan tiszta a hang, és az ominózus acid visítás sem volt meg a Re-Voltban. Hagytam is a fenébe a hasonlítgatást, gondoltam, hogy jobb ez, csak ez hangfalra való, a fülhallgatókimenet csak amolyan adalék, nem kell figyelembe venni. Ma viszont megint elkezdett zavarni a dolog, és gondoltam, hogy összehasonlítom őket.

A fülhallgatóerősítő elé kellett raknom egy mixert, mert a túl közel voltak a bemenet dugói, és nem tudtam közvetlenül rákötni a CD lejátszót. (hát igen, valaki elbaszta a dizájnt) A fülhallgató egy Koss KSC-55 volt. Úgy indultam neki a dolognak, hogy mennyivel szarabb az én erősítőm a szobatársaménál. Először kezdtem Nigtwishtől a Wishmasterrel és a fülhallgatóerősítővel. A legelső, ami mindjárt nyilvánvaló volt az a nagyon pontos basszus. Minden egyes leütés egyértelmű volt, csak úgy vágta bele a ritmust a fülhallgató az ember fejébe. Tarja éneke totál olyan volt, mintha ott lett volna az agyunkban a feje, és onnan énekelt volna, a gitár meg rendkívül éles volt, magyarul mondva zúzott. A magas hangok nagyon kijöttek, a hangzás összességében nagyon tiszta volt. Jött a NAD fülhallgatókimenete. Ugyanaz a szám, és hoppá. Nincsenek azok a pontos basszusok, a hang sem olyan tiszta, és nem olyan erősek a magasak. A basszust viszont nagyon tolta, már-már sok is volt. Hát igen, ahogy vártam, ennek nincs olyan hangja, de mégis, Tarjának egész más hangszíne volt, a szintetizátornak, is, volt az egészben valami, amit csak körülbelül sejtettem. Tetszett a dolog! Nem volt meg az a dinamizmus és tisztaság, de itt volt valami egész más, ami megfogott. Nem tudtam dönteni, döntetlen lett a végeredmény.
A második CD Prodigytől a Music for the jilted generation volt. Megint először a fülhallgatóerősítő jött. A ritmusok arconvágtak, pulzáltak, nagyon durva volt. Néha-néha már le kellett halkítanom, mert nem lehetett bírni ezt a veretést, viszont ehhez a zenéhez nagyon illett ez a hangzás. Ugye ezen az albumon elég sok a "tányércsörömpölés" (ami jó!), szóval ehhez az albumhoz nem is lehetett volna más hangkeltőt elképzelni, minden csörgést, puffanást, robbanást, pukkanást lehetett hallani. Jött a NAD. Ami a fülhallgatóerősítőnél tuc volt, az itt bumm. Ugyanaz a képlet, zsíros basszus, viszont nincs olyan pontosság. Viszont megint előjött az a bizonyos hangzás. A NAD hangja színesebb, volt benne valami sejtelmes. A Prodigynél ez nem volt elég, itt a veretés győzött a fülhallgatóerősítő javára.
És jött a várva-várt Re-Volt teszt. Az előző tapasztalatok alapján úgy gondoltam, hogy itt most csúnyán elkeni a fülhallgatóerősítő a NAD-ot. Szokásos sorrend. A hang a régi, visít az acid, csilingelnek a cinek meg a hi-hat, mint mikor először próbáltam ki ezt az erősítőt. Elindítottam a house részt is, nagyon kemény puffogó basszus, egész jó, és a Re-Volt CD tulajdonságaiból adódóan rendkívül tisza hang. A NAD következett. Elindítottam az acid techno részt, és vártam. Elérkezett az acid hangzás, és ekkor váratlan dolog következett be. Nem volt visítás, viszont mintha ecettel öntötték le a TB303-ast, és most savanyú, csípős lenne a hangja. Ez az! Hát mert acid bazmeg! Nagyon brutális volt, ahogy az acid tolta a zenét, külön dícséret annak, aki írta ezt a számot, hogy bevállalt ilyeneket. A cinek már nem csilingeltek annyira, de a színes effektus előjött, a legmagasabb hangok elvesztését kompenzálva lelket adott a csilingelésbe az erősítő. A house résznél ugyanez volt a helyzet, nincs olyan pontos basszus, de lelke van az egésznek.
Bedřich Smetana Vltavájánál hasonlóan zajlott le minden. Úgy gondoltam, hogy ezekután itt is a NAD győz, de a fülhallgatóerősítő tiszta hangja és magasai valahogy meggyőztek. De ez nem volt elég, a NAD életet is rakott a zenébe, és megint jobb volt. Pavarottinál már kicsit hezitáltam, mintha a fülhallgatóerősítő jobb lenne, nem tudtam dönteni de végülis hajszállal megint a NAD nyert. Ugyanaz az efekt volt, mint Tarjánál, színt vitt a hangjába, olyan mesésebbnek tűnt az egész. A végén még leeresztettem egy d'n'b mixalbumot Yura-tól, hogy adjak esélyt a fülhallgatóerősítőnek, és végülis ő jött ki győztesen. Itt is megvolt a NAD effektus, de a sok rimtus miatt a másik volt egy kicsivel jobb.

A C 320BEE lett a győztes, pedig nem ilyen eredményre számítottam. Saját magam is meg voltam lepődve, nekem jobban bejön a pontos veretős hang, de mégis meggyőzött a NAD, hogy pont az ellenkezője tetszik jobban. A másik szobatársam azt mondta, hogy ő is inkább a színesebb hangzást szereti, mégis a fülhallgatóerősítő hangja tetszett jobban neki. Az az acid hang mindent vitt, nem volt mese. Az egyik letisztult volt, a másik meg színes. A másik volt az igazi. Még egy fontos dolog: a teszt közben valahogy mindig a NAD-on hallgattam tovább a zenét, ami jelent valamit. Persze azért az is figyelembe kell venni, hogy a haverom erősítője épített, és az erősítőm árának a töredékéből hozta össze. Ehhez képest nagyon is jó hangja van, sőt!