EIZO S1731 - méghogy az LCD-k szarok?

Már régóta tudom, ahogy egy sör nem sör, úgy egy kijelző nem kijelző. A régi monitor viszont egyre rosszabb állapotba került, 1-2 hónapja már tekerni kellett a trafóján is, hogy elfogadható fényereje legyen értelmes kontraszt mellett. Eljött a csere ideje. Az eredeti ötlet az lett volna, hogy az otthoni CRT monitort lecserélem valami LCD-re, és elhozom, mert csak a hagyományos katódsugárcsöves technikában bíztam, de végül különböző okok miatt mégis az LCD-k mellett kötöttem ki.

Viszont ha már lúd, akkor legyen kövér, a kiszemelt modell egy EIZO S1731SE volt. 17 coll, S-PVA képernyő, beépített hangszórók, DVI és VGA bemenet, Ez-Up állvány. Prágában vettem meg, valamivel drágábban, mint az online PC boltokban, mert azokkal csak a szopás van. Ott van minden áru az adatbázisban, de kétmillió termékből kétezret árulnak, a többit csak őrületesen hosszú házhozszállítási idővel lehet megszerezni, amihez nekem nem volt türelmem. Egy kis probléma csúszott aztán a dologba, rossz volt a monitor*, bajok voltak a háttérvilágítással, ami miatt januárban visszavittem a szervizbe. Megjavították, azóta semmi gond.

A legjobb helyeken is előfordul, hogy hibás terméket adnak el, de hát ez van. Nem kell annyira parázni, az Eizo 5 év vagy 30000 óra garanciát ad az összes monitorra (a panelre és a háttérvilágításra 3-3 évet). Nem szarral gurítanak a japók, múltkor belenéztem a rácson keresztül a belsőségbe, hogy milyen alkatrészekből áll, és nagy meglepődésemre mindenhol Nichicon kondenzátorok vannak, ami olyan, mintha Tokajit használnánk minden boros étel elkészítéséhez. A tudomány viszont megáll a kábeleknél. Ahhoz képest, hogy ez egy Eizo, a VGA kábel gyalázatos, a csotrogány Optiview kábeljével kellett rákötnöm a notebookra, mert sehogyse tudtam beállítani a képet, bár erről a grafikus chip rossz kimenetje is tehet.


Minden monitor üzembehelyezése a kicsomagolással kezdődik. Annak, aki először találkozik Ez-Up-os Eizoval, rémálom eme művelet. Az állványt egy tépőzáros szalag tartja össze, amit ha levegőben leveszünk, csúnyán lezuhan állvány talpa, amitől el is törhet. Személyes tapasztalat, leszámítva az eltörést. Mindenkinek volt gyerekkorában színes, kemény lapos mesekönybe, amit szét lehetett hajtani, és hörcsögfuttatót építeni belőle. Ugyanilyen az Ez-Up állvány is, csak nem tizenkét, hanem két részbő plusz egy talpból áll. A képet nézegetve nekem egyből valami sci-fi filmbeli ugrórobot jut eszembe. A monitort jóformán függőlegesből vízszintesbe tudjuk hajtogani, és a a második résszel fel tudjuk emelni az asztalról egészen elképesztő magasságokba is. A gigantikus talp meg stabilan tartja az egész kócerájt, nincs semmi részeges billegés, ha egy pofont kap a bedilizett felhasználótól - 5 informatikusból 4 ezt ajánlja a stresszes embereknek. Szóval ha Józsi odacsap, el nem dől, de a panel elmozdul - 90 fokkal elfordítható, ez a Pivot funkció. Ha a videokártya támogatja ezt a funkciót, vagyis a képet el tudja fordítani 90 fokkal, akkor ez maga a mennyország. Netezni, PDF-et nézegetni, szöveget írni, winamp playlistet kezelni így sokkal effektívebb. Hátul vannak egy kis instalációs gondok, a kábelek szorosan egymás mellett vannak, ami miatt nehéz a csatlakoztatás, de ez legyen a legnagyobb baj, úgyse kötözgeti naponta a kábeleket az ember.


Kezelni a monitort már jobb, a képernyős menüben hamar ki lehet igazodni, igaz nem sok beállítás van, pl kontrasztot (egy Eizoban!) nem lehet állítani. Azért látszik, hogy a japánok beleszivárogtattak egy kis perverziót a monitorba - a bekapcsolás-indikátor kikapcsolható, ami filmnézéskor jó, nem égeti ki az ember szemét a világító kék LED. Ez külön dícséretet érdemel. Van a monitoron automata fényérzékelő, ami a külső fényerő alapján állítja be a háttérvilágítás erősségét. Kicsit béna meg határozatlankodik, de hasznos, és ha egyszer be van lőve pontosan, akkor elég jól működik. Gépről is lehet vezérelni a monitort USB-n keresztül. Ugyanazt lehet csinálni, mint a képernyős menüben, plusz el lehet tárolni beállításokat, gyors órajel és fázisállítást lehet végezni na meg beállítani a bekapcsoló/kikapcsoló időzítőt. Az utóbbi funkcióval el lehet játszadozni, ugyanis be lehet állítani, hogy 5 perccel a kikapcsolás előtt hanggal figyelmeztessen, ami lehet mp3 is. Elég morbid, mikor hirtelen elkezd zenélgetni a számítógép, mert már csak 5 perc van hátra a monitor életéből. Ajánlott valami teátrális, haláltémás számot beállítani, mindenki képzelje oda a maga verzióját.

A beépített hangszórók hangja semmi extra, basszus nuku, hangminőségre a notebook hangszóróival vetekszik. A hangszórók erősítője viszont érzékeny, a notebookból elég sok zaj szivárog be, ami miatt ciripelnek a hangszórók, főleg a fülhallgató, ha rá van kötve nagy hangerőn.


Nos maga a kép. Az egész képernyő egyformán fekete. Semmi világosabb sarkak meg szélek, igaz, ezt ma már minden LCD-től el lehet várni. Amit nem lehet elvárni, az a fekete mélysége, ennél a monitornál meg egyenesen brutális. Az 1500:1-hez NATÍV (nem dinamikus!) kontraszt nem hülyeség, a fekete az fekete, nem sötétszürke. Meg lehet nézni a képet, kérem szépen, ennyit látott a kamera, mikor sötétben lefényképeztem a monitort. Az apró fehér pötty a bekapcsolás-indikátor, csak az orientáció kedvéért. Nem tudom, hogy hová fajul már el manapság a fényerő-fetisizmus a gyártóknál, ennél a monitornál 280 cd/m a maximum, ami már sok is. Általában 14-25% között használom, 50%-ot képeditáláskor rakok be, padlógázon hajtani meg csak szökőévente szoktam ünnepnapokon. Lehet állítani a színhőmérsékletet is, 5000, 6500 és 9300 kelvin közt lehet választani. Hasznos dolog, nappal kikapcsolom ezt a funkciót, fehér a kép, de este alacsony fényerőnél nagyon jól jön az 5000 kelvines melegfehér, nyugtatja a szemet, és passzol is az asztalilámpa fényéhez.

Betekintési szögek, válaszidő, színek. Még mikor megvettem a monitort, mindjárt másnap átvittem egy haverhoz összehasonlítani az ő monitorjával. Nem nagyon értette meg, hogy miért dobtam ki annyi pénzt monitorra, mikor feleannyiért is lehetett kapni. Szóval csináltunk egy TN-es LG (típusát nem tudom) és egy (defektes)* S-PVA-s Eizo tesztet. A körülmények szinte azonosak voltak, mind a kettő DVI-re volt rákötve, amin ugyanaz a kép ment, a színhőmérséklet talán egyforma volt, a fényerő talán nem, már nem tudom. Először jöttek a szintetikus tesztek. Kontrasztban nem volt akkora különbség, egész jó volt a haver LG-je is. Lehet, hogy ez a más fényerő és a defektes Eizo miatt volt, de lehet, hogy nem, ennyire jók a mai TN-es panelek.
A betekintési szögeknél viszont egyértelműen az Eizo volt a jobb, a színek még extrém szögeknél se voltak abnormálisak, minden irányban. (a képen az Eizo van) Az LG-n egy bizonyos szög után elsárgult a fehér, megint egy bizonyos szög után a színek abszolút másak lettek, a kép felismerhetetlenségig megváltozott.
Az LG-re 4 ms-os válaszidőt adtak meg, az enyémre 16 ms-ot, és 8-at a középtónusokban az overdrive-nak köszönhetően, ami ezenkívül a képfeldolgozást is gyorsítja. Szintetikus tesztnél (mozgó fehér kocka) az Eizonál volt egy kis utánhúzás, az LG-nél szinte semmi. Játékokat is próbáltunk, az LG még mindig gyorsabb, de csak egy picivel. Elenyésző volt a különbség a két monitor között, kb. ugyanazt tudták.

Na és végül jöjjön a legérdekesebb dolog, ami miatt tulajdonképpen Eizo után sírtam, a színek. Jó brünniesen mondva az LG "úplne mimo" (magyarra fordítva kb.: abszolút máshol van) volt a színügyekben. 6 bit az 6 bit**, a 16 millió színre cselezés se ér sokat. Másnap én úgy fogalmaztam meg furiousnak, hogy szénnéalázás történt, amihez ő hozzátette, hogy aztán a hamvait is lehugyozta. Mind a két monitor külön kategória, lehetett várni, hogy ez lesz a vége, nem lehet őket összehasonlítani. Értelmesebb az Eizo képét a valósággal szembeállítani. Még nincs ott, mint egy CRT, de közel van, az S-PVA panel mellett a 10 bites gammakorrekció is besegít.

Az életben először, pont az Eizon vettem észre, hogy a windowsos ablakok fent, ahol van a menü meg a gombok, balról jobbra sötétülnek, és a mappaablakokban, ahol baloldalt ugye van a menü, hogy részletek, egyéb helyek (nem tudom, hogy jól írom-e nincs magyar windowsom), meg mappaműveletek, ott fentről lefelé sötétül a kék háttér. Ez egy vészesen geek felfedezés, de ettől függetlenül revolúciós. Ki vette még észre ugyanezt?
A fényképeken a hibákat kíméletlenül megmutatja, őrületes a különbség egy filmről scannelt kép és egy olcsóbb digitális géppel készült kép közt. Míg az előzővel semmi gond, addig a másikon ordít a zaj, furcsák a színek, homályos, vlee, phuj, stb. Ha egy fényképet nézek ezen a monitoron, elhiszem, hogy a rajta lévő ember, tárgy, táj, akármi tényleg úgy néz ki, ahogy. A notebook kijelzőjénél, ami TN, és a szarabbik fajtából, mindig hozzá kell képzelni a valóságfaktort.
Emlékszem arra, mikor furioussal megnéztük a The Wall filmet az Eizo-n, és hüledeztünk meg órákig nem tértünk magunkhoz a látványtól. Ezen a héten nézegettem az egyik cseh vasúttal foglalkozó netoldal fényképgalériáját, az egyik képen délutáni napsütötte táj, egy hídon áthaladó vonat. Nézem, és elképzelem, hogy ott vagyok, aznap esett az eső, hideg szél fúj, tiszta, friss a levegő, és a felhők mögül kibújó nap megvilágítja a vonatot. Még egy kép, egy szál motorvonat a semmi közepén, furcsa színek a képen, és megint beindult a fantáziám: éppen befelhősödött, fúj a szél, nemsokára tombolni fog, az ég felhős, vészesen sötét lett mindenhol, vihar közeleg. Ez a monitor tudja azt, amit kell tudni: nem csak a puszta képet közvetíti, hanem annál többet is, a mondanivalót, érzéseket. Kész, ennyi, azt hiszem nem is érdemes többet írni.


Végszó: igen, viszonylag drága volt. Amennyibe került, azon a pénzen két low-end 17-es monitort lehetett volna venni. Viszont hiába van két monitorom, ha szar a képük, ketten együtt se fognak csodát csinálni. 5 év garanciát máshol nem igazán adnak, mint ahogy ennyire flexibilis állványt se. Lehetne azt is mondani, hogy miért nem CRT-t használok, ha már annyira színmániás vagyok, de az a gond, hogy a CRT-nél hosszabb használatnál nagyon fárad a szemem, az LCD ilyen téren messzemenően jobb, és azért jó lenne adni az egészségre is. A monitor egy jobb videokártyáért, és egy DVI kimenetért ordít. A notebook VGA kimenetje gyalázatos, színtorzulás, kontraszttorzulás, életlenség (otthon a DVI-in pengeéles volt), frekvenciacsúszás, amitől vízszintes csíkok jelennek meg a képen, egyszóval hányás, és a Pivotot se támogatja. Januárban, mikor a szervizben volt, a szerelő állítólag hardveresen bekalibrálta a monitort, kíváncsi lennék, hogy most egy jó DVI kimeneten milyen színeket produkálna, és mennyire térne el egy hagyományos monitortól.
Azt hiszem ez az LCD meggyőzött arról, hogy összevetve van olyan jó, sőt jobb is, mint egy hagyományos monitor.

**adalék: a TN paneles LCD-k mind 6 bitesek, vagyis csak 262144 színt tudnak megjeleníteni. 16 milliót csak cselezéssel érnek el: az adott pixel két különböző szín között villog, amivel egy köztes szín hatását kelti. Ezért van az a népi rigmus, hogy "az LCD-knek szar a képük". A legtöbb eladott LCD TN paneles. A xVA panelek (MVA, PVA, S-PVA) és az IPS (IPS, S-IPS, AS-IPS) mind 8 bitesek. Az xVA-knak rendkívül jó a kontrasztarányuk, élettelibbek a színek. Színügyileg a csúcs az IPS, a legmodernebb AS-IPS panelek jó vezérlőelektronikával még a legjobb CRT-knél is tökéletesebb képet adnak.