Már régebben elhatároztam, hogy a koleszszobában kicserélem az asztalilámpát. Az asztalon nem lehetett, mert csak vakított volna, olyan alacsony, a monitoron minden rezzenésre vészesen imbolygott, a CD lejátszón meg hülyén nézett ki. Ezen a héten meg is valósult az elképzelés. Az új lámpának teljesítenie kellett két kritériumot. Rugós-karos konstrukció, és fehér legyen a színe. Szerencsére mindjárt az első üzletben volt ilyen, nem tétováztam, azonnal megvettem. Kinézetre szinte ugyanaz, mint amit az előbb belinkeltem, a színe fehér, egy fokkal hidegebb, mint az iPod-féle RAL9010-es fehér.


Kiderült utána, hogy a lámpafej-felfüggesztés nem az igazi, meg az egész lámpa se illeszkedik bele passzentosan az asztalra csavarozható tartóba, és még az Ikeában is lehet ugyanilyet olcsóbban kapni. Ettől függetlenül mégis megérte az árát. Egyrészt a merevítőrugók és a kábel fekete, szóval a lámpa dizájnilag tökéletesen passzol a hifihez,


másrészt egyedülálló, hotrod funkcióval rendelkezik. Normális állapotban a reflektor rajta van a fejen, és csak lefelé sugároz. Ha azt akarjuk, hogy nyers, brutális, mindenféle beavatkozások nélküli fény jöjjön, megcsupaszíthatjuk a lámpát a reflektor levételével. Így az erőforrás, az égő maximális hatékonysággal dolgozhat, az egész szobát elárasztja a fény, miközben a szemünk örül annak, hogy nemsokára ki fog folyni. Világítani így nem lehet vele, viszont vakításra tökéletesen alkalmas. Főleg úgy, hogy hagyományos égő helyett halogén van benne (utólag raktam bele).