Mérések

Nem értem, hogy miért nem bíznak az emberek saját magukban. Lemérik a szükséges dolgokat a laborgyakorlaton, de a protokollba már más eredményeket írnakbe. Miért volt akkor az egész hercehurca az áramkör bekötésével, a mérőműszerekkel? Miért nem hiszik el néhányan, hogy amit lemértek az jó, miért nem bíznak a saját munkájukban? Azzal, amivel foglalkoztak, ami a saját két kezük műve? Van egy lehetséges magyarázat. Eléggé magas szinten működik a protokolltranszport a diákok között, vagyis mindenki másol mindenkiről. Rendkívül hasznos, egy csomó vesződéstől ment meg, de lehet egy hátulütője. Az ember rászokik erre, és minden mérés urán késztetést fog érezni, hogy megnézze, másoknak mi jött ki. Összeegyezteti a saját értékeivel, és ha nem ugyanaz, pánikba esik. Vagy korrigál, vagy teljesen átmásolja az adatokat. Így fokozatosan elveszti az önbizalmát, és egyre jobban a mások értékeire fog támaszkodni. Én úgy vagyok vele, hogy megnézem mások protokollját, de szeretem a saját mért adataimat felhasználni. Azt én mértem le, az én munkám, az enyém.