Szubkultúrák - röviden

Mi teheti kellemetlenné amúgy egy jól sikerült nap estéjét? Az, hogy akkor jövünk rá, hogy nincs kenyér otthon, mikor már fől a virsli az edényben.
Ma írtam tesztet BNFE-ből, jól sikerült, végre-valahára egy teszt, ami után kimondhatom, hogy na, ez jó lett, 10 pontot várok a 15-ből. Este visszaböfögött emailben a konzulensem, hogy van pár apró hiba a szemeszteri munkámban, de összességében jó lett, leadhatom. Na, a végére még talán lesz belőlem valami. (ne szóljuk el magunkat!)

Véletlenül elkeveredtem az ld50.hu oldalára, és felfigyeltem egy hírre a blogban.

"Anyai ölelő meleg a gótság, mondják az angolok"

Szociológusok, to the front! Érzelmi és szociális segítséget nyújthat a sérülékeny fiataloknak a gót szubkultúra, számol be egy glasgowi kísérlet eredményeiről a New Scientist szaklap. A British Medical Journalben megjelent beszámoló szerint több fiatal okozott magán sérülést a szubkultúrához való csatlakozása előtt, mint utána. Mit csinál az endorfin a gótokkal, és mit mond a gót kultúráról Robert Young pszichológus, a kísérlet vezetője?

Nem tudom, hogy mennyire van gyógyító hatása a gót szubkultúrának, de nekem ez így nagyon gyenge. Mindegy, tekintsünk el most attól, hogy nem a gótság teszi azt, hogy kevesebb az öngyilkosság, meg hogy ez a hír féligazság, a csoportba tartozás témája érdekesebb. Sokan vallják azt, hogy akkor találnak saját magukra, ha bekerülnek egy bizonyos csoportba. Nekem ez valahogy furcsa, hogy hogy találhat magára az ember, ha átveszi egy bizonyos közösség szokásait, eszméit? Hol marad akkor a saját énje az embernek, ha meghatározott szokások szerint él? Örök igazság az, hogy objektíven sosem tudunk felfogni valamit, mert mindent saját magunkon keresztül figyelünk. Egy bizonyos közösség eszméi szerinti gondolkodás szerintem a teljesen objektív felfogást még jobban beködösíti. Pont ezért egy szubkultúrában lévő ember saját maga, és az adott szubkultúra szűrőjén keresztül fog fel mindent, nem tudom, hogy mi lenne egy ilyen emberrel, ha egyik napról a másikra, feketéből fehérbe kerülne, kilóméterekkel odébb egy teljesen más közösségbe. Hogy tudna alkalmazkodni egy teljesen más rendszerhez, ha ő az adott rendszerébe van berendezkedve?

Tegyük fel megint a kérdést. Tényleg segít az emberen, ha szubkultúrába tartozik? Igen. Bármilyen szubkultúrába tartozás segít az emberen, lehet az bármi. Az ember szeret csoportokba tartozni, biztonságban érzi magát bennük. Tudja, hogy vannak olyanok, akik ugyanúgy gondolkoznak, mint ő, nincs elveszve az ember, mert tudja, hogy rajta kívül van még egy csomó hasonló ember, akitől segítséget kaphat. Tudja, hogy megvilágosodott, van egy eszme, amit vallhat, ami szerint gondolkozhat.

Nálam az utolsó mondatnál csúszott el a dolog. Nekem senki se mondja meg, hogy mi szerint gondolkodjak. Én én akarok lenni. Saját magam. Független akarok lenni minden eszmétől, mert ha valami szerint gondolkodsz, azzal csak még jobban fogod torzítani a valóságot. Saját világnézetet akarok, saját véleményt. Félnék, ha benne lennék egy bizonyos kultúrában, mindig aggasztana az, hogy mi van ezen kívül. Sokkal erősebbé fogja tenni az az embert, és magabiztosabb lesz, ha a saját lábán áll, ha független, és önmagát adja. Segíts magadon, és az Isten is megsegít...