Milyezitt?

2009-08-10T23:55:00.003+02:00

Régen írtam már ide. Közhely volt az a post kezdőmondata, de végülis ez így van. Mondjuk inkább azt, hogy kicsit hagytam erjedni itt a dolgokat, hogy aztán finomabbak legyenek. Sokminden történt az utolsó post óta, sokminden nem változott az utolsó post óta. Ha már lámpatémával fejeztem be, kezdem megint egy lámpatémával. Egy éve még azt hittem, hogy 215 lumen és a 70-100 méteres hatótáv elég. 90-95 százalékban. A maradék 5-10% meg hát a veszteség. Ebbe bele is lehet törődni, ha nem jövünk rá, hogy viszonylag olcsón ki lehet tölteni ezt a maradék űrt, vagyis sötétséget.

ROP. Roar of the pelican.

Az ROP recept lényege: vegyél egy Maglite-ot. Vegyél hozzá egy Pelican égőt. Tedd bele az égőt a Maglite-ba, alakítsd át úgy, hogy kezelni tudja. Végeredmény: 1040 lumen 7,2 volton. Nekem ilyen kell. Jó, hogy az emberi fantázia ennyire kreatív. A dolog lényege az, hogy a Pelican gyártó "Big D" lámpájának az izzóját, ami 6 voltos, és 600 lument ad le, 7,2 volton túlvezérlik, 3500 kelvinre felizzítják, és bumm így lett a Chocapic, vagyis dupla teljesítmény. 4,4 ampér, kb. 30 watt. Elborult egy ötlet, de működik, rengetegen építettek már ROP-t. Az átalakítás meg annyiból áll, hogy a reflektort ki kell cserélni fémre, a reflektorvédő "üveget" üvegre, és megfelelő energiaforrást kell biztosítani (a sima alkalikus elemek nem bírják a terhelést).

Igazából mindig is kellett egy Maglite, főleg a 6D modell, mint amilyen a sheriffeknek is van a filmekben. Vállon hordani a lámpát egyszerűen flegma. Két legyet ütök egy csapásra, nem gyönyörű ez? A 6D platform további előnye az, hogy 6 darab D méretű, 5Ah-s akkuval 40-50 perc működési idő is elérhető 1040 lumenen. Kell ennél többet is mondani?

System requirements

2008-10-30T20:29:00.001+01:00

16 MB RAM már elég egy termixesdoboz megnyitásához.

Bc. - előzmények

2008-09-24T20:08:00.000+02:00

Egy bakalármunka, két gép, három kijelző.

30 nap idegeskedés, matlabozás éjjel-nappal szó szerint. A matematika csődöt mondott, 100*2 több, mint 30*7. Mindenki időben kezdjen el foglalkozni a projektjével, nagyon ajánlom.

Miért nem írtam jó ideig a blogba? Egyrészt ezért, másrészt utána jött az államvizsga (amit elsőre nem csináltam meg, másodszorra annál jobban), meg a nyár. Na de most már (remélem) máshogy lesz.

Nem a méret számít, hanem a technika

2008-09-17T21:41:00.000+02:00

Ez bizony így van, többek közt a zseblámpáknál is. Pontosabban manapság már ez is lehetséges. Na de hogyan?...

Elég sok lámpa megfordult már a kezemben, különböző méretben, különböző teljesítménnyel. Valamikor a kilencvenes évek hajnalán kaptam meg az első lámpámat, a szocialista Csehszlovákia egyetlen D elemre működő modelljét, amit még a rendszerváltás után is gyártottak (sőt még ma is!). Jó volt, szép volt, a mai műanyagáradat mellett szinte teljesen hihetetlenül 100%-ig fém, csak hát a fényerő nem volt valami nagy vaszisztdasz. Pár évvel később jött a fordulópont, mikor már én vettem magamnak lámpát, valami olyan kellett, ami nagyon messzire világít el. Felhalmoztam pár darabot, és egyikkel sem voltam 100%-ig megelégedve. Két darab emelkedett ki a tömegből, amiket aztán használtam, az egyik egy lóbaszó méretű 4 darab D elemre működő "zseb"lámpa volt, aminek messzire kellett volna elvilágítania (milyen hülye szó...), és vízállónak kellett volna lennie. 51 lumenes égő (a sima 230 voltos 60 wattos izzó 710 lumen) Olyan 400 méterig el is világított, nem volt rossz. A vízállóságról a mobilom mesélni tudna, egyszer a lámpa gyomrában egy zokniba bugyolálva akartam úszva átvinni a Duna egyik holtágán, a ~~világítóeszköz~~ mobilkomp szépen beázott. Úszott egyet mobil a Dunában, és túlélte, leszámítva azt, hogy két sor a kijelzőben nem százas. A másik lámpa pedig egy apró Energizer kulcstartós darab volt, amin ha az életem függne, már hetvenhétszer halott lennék. A lóbaszó méretűt is sokszor kellett püfölni, hogy világítson, de ennek a kapcsolója olyan, hogyha a megbízhatatlanság fájna, akkor az egész világ a földön fetrengene.

Időközben rájöttem arra, hogy ez a világítsunk el minél messzebb filozófia értelmetlen, olyan, mint a minél jobban dönget a basszus, annál jobban szól a hangfal. 100 méternél messzebb nagyon ritkán kell világítani, átlagos használatnál fontosabb a megbízható működés és a használható fénysugár. Mert az jó dolog, hogy látom a fél kilóméterre lévő bokrot, de körülötte meg aztán van a nagy sötétség, és szevasz. Ugyanúgy ha ilyen lámpával közelre világítok, akkor lesz egy öklömnyi méretű extravilágos fénygolyó, ahol látni fogok, körülötte meg megint semmi.

A 2000-es években kezdtek teret hódítani a ledes megoldások, de valahogy nekem a ledek mindig valami komolytalan megoldásnak, olcsó játéknak tűntek. Ezt valószínűleg a bóvlipiacos súlyosan szar felrázós-örökkévilágítós és a "32541 LED in 1 reflector" brilliáns mérnöki megoldások miatt gondoltam. Fel-le rázni egy 15 centi hosszú lámpát, igen, FÉLREÉRTHETŐ, (lehet rajta gyakorolni, hehe) a 32541 in egy meg hát...nem szocializmusban vagyunk, hogy mi van, ezzel a tervvel átszakad a gát? Nem baj, akkor még több beton kell!
Nemrég teljesen véletlenül találtam a neten egy ledlámpákkal foglalkozó oldalt, és nem akartam elhinni, hogy egy tenyérnyi méretű 3 wattos izéből 200 lumen kijön. Innen már csak egy lépés volt flashlightreviews.com meg a candlepowerforums.com. Két lámpabuzi oldal, ami elsőre meghökkentő volt, hogy valakiknek annyi idejük van, hogy lámpákat teszteljenek. Végül rájöttem, hogy ez így nagyon is jól van, hogy vannak olyan elborult emberek, akik ilyennel foglalkoznak, mert ha valaki lámpát akar venni, komolyan, elbaszottul hasznos oldalak ezek. Ez definitív volt, általános használatra manapság csakis ledlámpát érdemes venni.

Nyáron táborba készülődtem, minden megvolt, már csak valami lámpát kellett keresni. Elővettem a lóbaszót, kinyitottam, úú bazmeg, szénnérozsdásodott a beljese, ja és benne volt a Dunában úszott 4 éves zokni. Ebben még égő sincs, ez olyan, hogy mindjárt szétesik, ebben kifolytak az elemek...Végül egy 3 D elemes lámpába (4,5 volt) beleraktam egy 5,5 voltos halogénégőt, és beleerőszakoltam 4 darab C méretű elemet. "Tuning" rulez. Na igen, de a kapcsolója bemondta az unalmast, ami miatt olyan bekapcsolós ujjtechnikákat kellett kifejlesztenem, hogy hát, na...A táborban egyik éjjel felmentünk a gímesi várba, lejöttünk, ez egy óra volt, és az elemek kimerültek. Ennyi csodálatos tapasztalat elég volt ahhoz, hogy rájöjjek - a régi durung megoldások ma, az áramkörvezérelt, lítiumelemes ledlámpák korában elavultak.

Egy olyan univerzális lámpa kellett, ami jó minőségű, megbízható, keveset fogyaszt, erősen világít, kicsi, könnyű és elérhető, és főzmostakarítkávétfőz, és 8 nyelven beszél. Túl szép lenne, ha ilyen létezne, de egy kis keresés, olvasgatás, fórumozás után végül találtam!

Fenix P3D Premium Q5

Nem hittem volna, de 16 év után végre megint fémből készült lámpát fogok a kezemben. A P3D alumíniumból készül, a felülete anódizált. Már összeszereléskor lehet érezni, hogy itt fém fémmel érintkezik, sercegnek a menetek, mikor az elemtartó hátsó kupak eléri a gumigyűrűt, a sercegős csavarás puha csúszássá változik. Egyszerűen már kézbevenni is jó érzés, fémesen hideg, meg lehet szorítani - ez nem fog szétesni. Gumigyűrű - állítólag vízálló a lámpa, néhány őrült tényleg vízberakta, levitte 30 méter mélyre, befagyasztotta, stb. Én nem búvárkodnék vele, de azt elhiszem, hogyha mondjuk véletlenül beleesik a vízbe, azt beázás nélkül megússza. A dunai úsztatást mindenképp kibírná, kár hogy nem fér bele egy mobiltelefon. És ha ez még nem elég, jár hozzá két tartalék gumigyűrű, arra az esetre, ha a régiek már elhasználódtak volna.

A reflektor fém, a felülete, ahogy a szakzsargon mondaná narancshéj mintázatú. A reflektorfedő üveg ÜVEG. Jobb az áteresztőképessége, és mivel az üveg nehezebben karcolódik, Salamon töke fényességűre lehet tisztítani. hogy a lehető legtöbb foton áradjon a nagyvilágba. A reflektor kialakításából adódóan van egy központi fényes nyaláb, ami a falon egy nagyobb, távolság szerint gyorsan szélesedő/szűkülő fény"golyó" formájában jelenik meg, és van egy a központi nyalábot körülvevő szórt fény, ami egész nagy területet világít be. Ez pont ideális közelre és közepes távolságokra - a megvilágított tárgy világos, de a körülötte lévő környezetet is lehet látni. Távolba nem lehet világítani, pont a gyorsan szélesedő nyaláb miatt. Összefoglalva az összeszerelési minőség kiváló, ha valaki még mindig kételkedne, nézze meg EZT az oldalat.

A fényforrás egy 3 wattos Cree XR-E 7090 LED chip. A névleges teljesítménye 107 lumen 350 milliampérnál. Itt kezdődnek aztán durván súlyosodni a dolgok, vagyis hogy mitől jobb egy 21. században készült ledes lámpa egy hagyományostól. A led áramkörvezérelt, vagyis a fényerő végig konstans egészen az elem teljes lemerüléséig. Ebben a Fenixben mikrokontroller végzi a munkát, kis túlzással azt lehet mondani, hogy egy processzor van a lámpában. Gondolta volna Neumann, hogy 50 év múlva már zseblámpákban is processzorok lesznek? Miért jó processzálni? A P3D-ben négy fényerő közül lehet válogatni, plusz van SOS és stroboszkóp mód. Ha bekapcsoljuk a lámpát, a legalacsonyabb módba kapcsol, ami 12 lumen. Kevésnek hangzik, de szobába elég, kintre közelre elég, sőt azt hiszem a gímesi várba is ennyi fénnyel mentünk fel, szóval mire nem elég? A legdurvább az egészben az, hogy a gyártó szerint 65 órát bírnak ki az elemek ebben a módban. Ez majdnem 3 nap. Közepes módban 53 lumen a fényerő kb. 14 órát bír az elem, full módban 120 lumen, és 5 óra elem. De ha még ez sem elég, akkor lehet felvenni a napszemüvegeket, és

- KITT, SPM fokozat.

A legmagasabb módban 215 lumen a fényerő majd' 2 órán át. Hangsúlyozom: a fényerő végig konstans. Ennél a beállításnál viszont túlmelegedhet a led, ezért csak rövid ideig szabad használni. Nem baj, mert mint már írtam, 12 lumen szinte mindenre elég, szóval ha sok fény kell, ott van a 120-as mód. Ja hogy mit tud 215 lumen? A fényereje vetekszik a 15-20 wattos asztalilámpákkal, 3 emeletes házban bevilágítja az egész lépcsőházat a földszintig, lehet fénykardozni úgy, hogy nincs köd, kifolyik az ember szeme, ha belenéz a fénybe, kint 100 méterre elvilágít, 150 méterre, ha egy épület a felület. 150 méterre úgy, hogy a reflektorkiképzés miatt eleve csak közepes távolságokra lehetne használni.

Összehasonlítás a fényerők közt. A valóságban egy kicsit fényesebb volt a szekrény.

Két legyet lehet ütni egy csapásra, retinaégető erősséggel világít és keveset fogyaszt. Így már nem is olyan zavaró, hogy drága elemek mennek bele, ha csak évente-kétévente kell cserélni őket, főleg úgy, hogy a lítiumelemek garantált élettartama 10 év, és bírják a hideget is. (az alkalikus elemek nem)

És a slusszpoén a végére: a ZSEBlámpa mérete 11,4 x 2,1 cm, elemekkel kevesebb, mint 100g a tömege. Könnyebb, mint egy tábla csoki. Mondtam én, hogy a technika a lényeg, nem a méret. :D

LHC - végünk van

2008-09-09T22:57:00.004+02:00

Valószínűleg már mindenki hallott a nemrég elkészült LHC-ról, a világ legnagyobb részecskegyorsítójáról. Szeptember 10.-én beindítják a részecskegyorsítót. Ezt követően még el kell végezni a fókuszálómágnesek behangolását, pár műveletet, és első alkalommal az 5 teraelektronvolttal repülő protonok ütközési energiája 10 TeV lesz. Október 21.-én pedig padlógázon, 7 TeV-tal fognak a protonok száguldani.

Az interneten elég sokan az aggodalmukat fejezték ki, miszerint ez a berendezés túl veszélyes, nem látható előre, hogy mi fog történni, ha ütköznek a részecskék, fekete lyukak keletkezhetnek, időkapuk nyílnak meg, stb. Bizonyos összeesküvés-elméletek szerint az LHC egyenesen a Sátán teremtménye!

Lássuk, hogy mi történhet.

1.) Semmi.

2.) Lesz egy elbaszottul nagy robbanás, és fél Svájc eltűnik.

3.) Keletkezik egy fekete lyuk, ami nem fog elpárologni, beszippantja az egész mindenséget, és meghalunk.

4.) Megnyílik egy időkapu, amin keresztül átjönnek a zufók, vagy az angyalok. Ugye kb. 6000 évvel ezelőtt lejöttek az angyalok, mert megtetszettek nekik a földi nők, és mentek velük lefeküdni. Más összeesküvés-elméletek szerint az ufók jöttek le a Nibiru bolygóról, Nimród vezetésével, és génmanipulálták az embereket, na meg néha lefeküdtek a nőkkel. Nem szabad elfelejteni, hogy állítólag a magyar nép tőlük származik! Na szóval gyerekek átjönnek az ufók vagy az angyalok, vagy mindannyian, úgyis már erre vártak 6000 évig, aztán mennek nőzni.

Szerintem nem lesz semmi, de ha valaki nagyon úgy érzi, hogy ezek a dolgok valóban megtörténhetnek, akkor gyorsan élvezze ki az életet, mert már tizedike van. Ha nem történik semmi, akkor október 21.-ig, mert 14 TeV az 14 TeV, nem fognak szarral gurítani.

Tanuljunk meg róni!

2008-09-02T02:30:00.010+02:00

Igen, ezt én már majdnem 3 éve így gondolom, de a gyakorlatban valahogy sosem tudtam magam rávenni a rúnák ismeretének elsajátítására. Mikor eszembe jutott, hogy milyen jó lenne megtanulni, nem volt rá időm (vizsgaidőszak), mikor volt időm, akkor meg kiment a fejemből. Egy alkalommal egy lány kezén láttam rovásírással díszített karkötőt, és ennek hatására eszembe jutott, vizsgaidőszakon kívül, hogy én már 3000 éve szeretnék róni. Végre az órajel-generálás már megvolt, a CLK folyamatosan az eszembe juttatta, hogy na most, na most.

Elkezdeni könnyű volt -

google: "rovásírás"

Na jó, 'smos'mi? Nézegessem a rúnákat, és máris tudni fogok? Egy napon eszembe jutott egy nagyszerű ötlet, amit megint egy Macintosh termék ihletett (mint ahogy a fehér hifi ötlete is az ipodtól származik). Furious kölcsönözte nekem a magyar nyelvű macintosh billentyűzetét. Nekem, aki szlovák meg cseh billentyűzeteken nőtt fel, patetikus élmény volt az a látvány, hogy "é, á, ő, ú, ö, ü, ó, ű" betűk vannak a billentyűzeten úgy, hogy melléjük semmi más karakter nem volt odaszorítva. Nem kellett sok idő, és bumm, így lett a Chocapic, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha átragasztanám rúnákra a latin betűket?

Spontán tanulás, egyszerűen és kényelmesen, csak egy kicsit modifikálni kell egy billentyűzetet. Tökéletes megoldás. Beszereztem egyet, és már jöhetett is a transzformáció. Hozzávalók:

billentyűzet
internet
google
nyomtató
papír
szalagragasztó
csavarhúzó

A neten találtam egy megfelelő forrást, a rovásírás ábécé táblába volt foglalva, az egyes kockák (nyelvjárás mindenekelőtt) pont akkorák voltak, hogy ráfértek a billentyűkre. Egy kis fotosop, és már jött is ki a nyomtatóból a friss, ropogós rúnakészlet. Kiszedtem a billentyűket a csavarhúzóval, és szalagragasztóval felragasztottam rájuk az új karaktereket. Ez nem volt annyira kellemes meló, valaki úgy fogalmazná meg, hogy "nagyon buzi munka, amit csinálsz". Szép lassan visszakerült minden a helyére, 3 kilóméter szalagragasztó elfogyott, a rovóbillentyűzet üzemkész.

Végül felkerültek a kiegészítő információk is, a rovóbillentyűzet tökéketes.

Aztán...

Az első élmény: ehh...mit is kell nyomni?

Furious barátkozik az új betűkészlettel

Bő egy napnyi használat után még gyorsabban gépelek, ha nem figyelem, hogy mit nyomok le, de ez folyamatosan kezd kiegyenlítődni. Nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás a tanulásra, mivel így az összevonást nem lehet megtanulni, de majd annak is eljön az ideje. A billentyűzetért viszont megérte, legalább durván néz ki.

Ez a post már a modifikált klaviatúrán készült.

2008-08-29T17:24:00.001+02:00

Bc.

Íme.

2008-04-09T23:23:00.001+02:00

No comment.

Prapraprapra Haguegag

2008-04-06T23:37:00.000+02:00

Adva van egy brünni diák. Van egy célja. Kell neki Prágába igazolvány és bérlet a tömegközlekedésre.

Nincs ISIC kártyája. Itt a kezdő ügyintézők elhalnának, de emberünk nem riad vissza. Képébe tolnak egy kitöltendő kérvényt, amire rá kell írni az egyetem identifikációs számát. Ez kb. 10 percbe és 3 telefonálásba kerül. A papír ki van töltve, szerencsére pecsét nem kell rá, azt kiváltotta a Brünnből hozott igazolással és a két szép szemével. Igazolványkép van, személyi van, pénz van, már csak várni kell. A számítógép megmakacsolja magát. Nincs bérlet, kérem szépen ma február 29.-e van, és meghülyült a hálózat. Bérlet helyett lett egy igazolás, ami igazolja, hogy nem lehet bérletet kiállítani. Ezzel csak a segget lehet kitörölni, az ellenőröknél ilyennel nem lehet bevágódni. Telefonálás egyenesen a tömegközlekedési vállalat infocentrumába. Itt szépen elmondják, hogy csütörtök és vasárnap között lehetetlenség igazolványt kiállítani, mert cégen belüli átrendezések vannak. Péntek van. Könyörgés átmeneti bérletélt, bérletet kiváltó igazolásért, semmi. Bazmeg. Vegyen jegyet, csókolom, menjen haza, nincs itt semmi látnivaló.

Két hét múlva újra. Az egyik kasszánál nem adnak jegyet, át kell menni a metrómegálló túloldalára. A túloldalon be van zárva a kettes számú kassza ebédszünet miatt, a hármas számú nyitva van. A numéro háromban igazolványt nem állítanak ki, csak bérletet adnak. Vissza a kettes számú kasszához, várakozás.

Kinyit, ügyintéz, végre megvan a hőn áhított kincs.
És a mese vége: menőzés a többi brünni előtt, súlyos pénzspórolás és komfortnövekedés.

Olaszország

2008-04-06T23:30:00.000+02:00

A húsvéti ünnepekkor hétvégén kiruccantam néhány napra Olaszországba nővér/(leendő?)sógor-rokonlátogatás miatt. Kb. 15 óra volt az utazás. Ausztrián keresztül vezetett az út, megálltunk Salzburgban és Innsbruckban is. Nem sokkal Innsbruck után beiktatott a buszsofőr egy kötelező szünetet már az olasz részen. Kiszálltam a buszból, hó mindenhol, ugye az Alpokban voltunk, és hétágra sütött a nap. Március vége felé már a könyökén jön ki mindenkinek a hó, de ott, a hegyekben nem zavart, pont hogy kellett is ez oda. Életemben először foghattam alpesi havat. Tizenegy utánra érkeztem Veronába, meleg volt, gondoltam is, hogy épp a legjobb pillanatban menekültem el Brünnből, ahol 0 fokok meg havazások voltak.

Veronából már autóval vittek a nővéremék Ostigliába, ahol laktak. Az első pár dolog, ami azonnal feltűnt, az a jó minőségű út, és a nagy házak hálózata szerte az út mellett a mezőkön. Olaszországban, mivel más rezsim volt, az állam nem vette el az emberektől a földeket, épp ezért az ottani lakosok művelik meg. Úgy lehet a látványt elképzelni, hogy áll nem messze az úttól egy nagy ház, udvarral, raktárral, garázzsal, és körülötte pedig többtíz hektárnyi föld. A házak úgy néznek ki, mint a filmekben, nagyok, téglatest alakúak, sok kicsi ablak zsalugáterrel, régimódi félkör alakú cserép a tetőn. Az egészből árad a családias légkör, ami igaz is, egy ilyen házban általában több generáció szokott lakni. A földeket máshogy öntözik, a területet csatornák hálózzák be. Ezeket a csatornákat feltöltik vízzel, és így árasztják el földet.

Ostiglia egy kisebb település, kb. 5-6000 lakossal (ha nem tévedek), de ránézésre úgy néz ki, mint egy kisváros. Az utcák rendezettek, a főutak szélesek, egy rakás üzlet van mindenfelé, két hipermarket, rendőrség, csendőrség, stb. Rengeteg pénz van Észak-Olaszországban, ami aztán meg is látszik mindenfelé. A szomszédos településen, aminek szintén csak párezer a lakossága, olyan a közmegvilágítás a fő utcán, hogy beszarás. Az utakat nem közvetlenül világítja meg a lámpa, hanem egy reflektor megvilágítja a felette lévő tükröt, ami aztán mint egy diffúzor szétszórja a fényt az útra. (elnézést a kitérő témáért, szakmai ártalom) Mindenhol gyár van. Munkanélküliségről szerintem nem is lehet beszélni, mert az, aki a tanyákon lakik, az földet művel, aki meg bent lakik, az vagy gyárban dolgozik, vagy valamilyen szolgáltatásban.

Mindjárt szombaton megnéztünk Mantovát. Útközben Mantova felé megint megfigyeltem valamit: rengeteg a villamos vezeték. Nem valami érdekfeszítő információ, de nekem feltűnt. Mantova egy nagyon szép város, tele van történelmi épületekkel. A település érdekessége, hogy északról 3 tó veszi körül, és innen csak három hídon közelíthető meg. Egyszer történt az, hogy ostromolták a várost, és mikor be akarták venni, az ellenséges katonák beleestek a vízbe, mert nem láttak a ködtől. Bent a városban mindenfelé emberek mászkáltak, az olaszok nagyon szeretnek sétálni. Voltunk a bazilikában is, a látvány lenyűgöző volt, nem győztünk hüledezni a nővéremmel a méretektől. Az egyik történelmi építmény mellett állt egy érdekes tábla, amin az épületet megvilágító lámpákról olvashattunk. Megtudtam, hogy fémhalogénlámpákat használnak, amiknek 3000 kelvin a színhőmérsékletük és több, mint 90 a színvisszaadási indexük. Hát igen, úgy látszik a mantovaiak az elvetemült világítástechnikus turistákra is gondoltak, hadd élvezkedjenek ha meglátják a táblát.

Az olasz pizza és a fagyi megkóstolása kihagyhatatlan dolog volt. A pizza az egy más dimenzió ahhoz képest, mint ami itt van, ahol ettem, ott fatüzelésű kemencében sütötték. Igaz, drágább is volt valamivel az itteni pizzákhoz képest, de az ízért megérte, ráadásul 7-8 euro egy olasznak nem nagy tétel. Detail: Olaszországban nincs hawaii pizza. Ananászt nem tesznek a pizzára, ugyanúgy kukoricát se. Ketchupot meg hiába kérünk, azt sem fogunk kapni a pizzához. A fagyit össze se lehet hasonlítani az ittenivel, olyan, mintha fagyott pudingot ennénk. A citromos fagyiban jég helyett valódi citromdarabkákat lehet rágni, a pisztáciás fagyit darált pisztáciából készítik, nem pedig darált E-kből.

Olaszországban külön működik a rendőrség és a csendőrség. Az utóbbiak, ahogy láttam, elég jól felszereltek, egyszer egy kávézóból kijövő csendőrnél géppisztolyt láttam. Gondolom nem nagyon szaroznak, ha valahol rendet kell tenni. Az emberek tiszteletben tartják a rendőröket és csendőröket, meg úgy általában szeretik a rendet. Graffitit csak elvétve láttam a falakon, otthon szinte nincs épület, amin ne lenne legalább egy. Mindenki tisztességesen dolgozik, szorgalmas, a lazsáló olasz sztereotípia itt nem igaz, azok a dél-olaszok. Az utcán nincs szemét, ki lehet teregetni, nem kell félni attól, hogy ellopják, letépik a ruhákat, az emberek megbecsülik a másik dolgait. Ami még nagyon tetszett az a hazai termékek támogatása, ha valamiből van olasz, akkor a népek azt fogják venni, még ha drágább is. Volt egy érdekes település, ami tulajdonképpen egy nagy bútorüzlet volt, az összes házban bútort árultak. Az ottani lakosoknak a bútorkészítés családi foglalkozás, a környék meg eltartotta őket. A településeken este se áll meg az élet, sőt inkább akkor indul be, az utcák megtelnek, a kávézókban annyi ember tolong, mint pl. Csehországban egy jobb sörözőben. Itt szeretnek szórakozni, utcákon sétálni. Ami viszont egy kicsit nyugtalanított, az az, hogy az emberek egy mintha egy kicsit földhözragadtak lennének. Gondolok arra, hogy pl. kitalálom azt, hogy holnap megyek egy négynapos zenefesztiválra, vagy kitalálom, hogy jövő héten lemegyek autóval a tengerpartra vagy akár kitalálom, hogy na most fogom magam, és ki megyek a Pó folyó mellé fényképezni. Ezt a szabadságot valahogy nem láttam, de az is lehet, hogy nem a megfelelő emberekkel találkoztam. Van viszont egy tulajdonsága az ottani közösségnek, amiről sokan vehetnének példát, konkrétan a tartózkodás az idegenektől. Amíg valaki nem dolgozik normális munkahelyen, és nem él tisztességesen, addig kinézik, és utálják. Elég sok problémát okoznak arrafelé a románok, marokkóiak, ukránok, sok a prostituált, lopás, nem dolgozás. Ha valami gebasz van, és külföldi csinálta, azt elég hamar megtudják az emberek, és nyíltan ki is mondják, hogy milyen nemzetiségű volt az elkövető.

Az időjárás aztán végig szar volt, mialatt ott voltam, 10 fok alatt volt a hőmérséklet, a nap se sütött. Na ennyit a Brünnből menekülésről. Utolsó nap fordult jobbára az idő, pont mikor már utaztam haza. Köd nem volt végig, pedig állítólag olyan sűrű szokott lenni, hogy 1-2 méternél messzebb nem lehet ellátni. Ezért néhol speciális jelzések vannak az úton, egy településen meg az útkereszteződéseket úgy jelzik, hogy ott narancssárgán világító lámpa van (nátriumlámpa), mindenhol máshol kékesfehéren (fémhalogén). Nem egy útmelléki tanyánál láttam, hogy a házhoz vezető út a főútról lekanyarodó része mellettegy lámpa állt, ami éjjel világított. Valószínűleg azért, hogy nagy ködben is haza tudjanak találni az ott lakók.

Kedden este nyolckor aztán elindult vissza Brünn felé a busz. Kicsit amolyan se füle, se farka kirándulás volt ez, eleget láttam, de keveset is. 4 nap alatt bejártam Ostigliát, meg a környéket úgy-ahogy, de az embereket nem ismertem meg. Nem tudom, hogy emiatt van-e az, hogy egy kicsit földhözragadtnak hiszem őket, vagy csak hiányzott az a pár ember, akik ezt cáfolták volna, mindenesetre meglátogatnék egy olasz nagyvárost is.

2008-03-16T21:38:00.003+01:00

Már ezer éve meg kellett volna írnom ezt a blogbejegyzést, de valamilyen oknál fogva mindig nem jött össze.
Mostanáig.
Íme:

Itteni, milyezittes blogomon kívül már a blog.3516.sk-ra is írok hifitémában, mint társsezrző. Csak tessék, jöjjenek a népek a blogra, mindenki üdvözölve van.

EIZO S1731 - méghogy az LCD-k szarok?

2008-03-01T23:25:00.020+01:00

Már régóta tudom, ahogy egy sör nem sör, úgy egy kijelző nem kijelző. A régi monitor viszont egyre rosszabb állapotba került, 1-2 hónapja már tekerni kellett a trafóján is, hogy elfogadható fényereje legyen értelmes kontraszt mellett. Eljött a csere ideje. Az eredeti ötlet az lett volna, hogy az otthoni CRT monitort lecserélem valami LCD-re, és elhozom, mert csak a hagyományos katódsugárcsöves technikában bíztam, de végül különböző okok miatt mégis az LCD-k mellett kötöttem ki.

Viszont ha már lúd, akkor legyen kövér, a kiszemelt modell egy EIZO S1731SE volt. 17 coll, S-PVA képernyő, beépített hangszórók, DVI és VGA bemenet, Ez-Up állvány. Prágában vettem meg, valamivel drágábban, mint az online PC boltokban, mert azokkal csak a szopás van. Ott van minden áru az adatbázisban, de kétmillió termékből kétezret árulnak, a többit csak őrületesen hosszú házhozszállítási idővel lehet megszerezni, amihez nekem nem volt türelmem. Egy kis probléma csúszott aztán a dologba, rossz volt a monitor*, bajok voltak a háttérvilágítással, ami miatt januárban visszavittem a szervizbe. Megjavították, azóta semmi gond.

A legjobb helyeken is előfordul, hogy hibás terméket adnak el, de hát ez van. Nem kell annyira parázni, az Eizo 5 év vagy 30000 óra garanciát ad az összes monitorra (a panelre és a háttérvilágításra 3-3 évet). Nem szarral gurítanak a japók, múltkor belenéztem a rácson keresztül a belsőségbe, hogy milyen alkatrészekből áll, és nagy meglepődésemre mindenhol Nichicon kondenzátorok vannak, ami olyan, mintha Tokajit használnánk minden boros étel elkészítéséhez. A tudomány viszont megáll a kábeleknél. Ahhoz képest, hogy ez egy Eizo, a VGA kábel gyalázatos, a csotrogány Optiview kábeljével kellett rákötnöm a notebookra, mert sehogyse tudtam beállítani a képet, bár erről a grafikus chip rossz kimenetje is tehet.

Minden monitor üzembehelyezése a kicsomagolással kezdődik. Annak, aki először találkozik Ez-Up-os Eizoval, rémálom eme művelet. Az állványt egy tépőzáros szalag tartja össze, amit ha levegőben leveszünk, csúnyán lezuhan állvány talpa, amitől el is törhet. Személyes tapasztalat, leszámítva az eltörést. Mindenkinek volt gyerekkorában színes, kemény lapos mesekönybe, amit szét lehetett hajtani, és hörcsögfuttatót építeni belőle. Ugyanilyen az Ez-Up állvány is, csak nem tizenkét, hanem két részbő plusz egy talpból áll. A képet nézegetve nekem egyből valami sci-fi filmbeli ugrórobot jut eszembe. A monitort jóformán függőlegesből vízszintesbe tudjuk hajtogani, és a a második résszel fel tudjuk emelni az asztalról egészen elképesztő magasságokba is. A gigantikus talp meg stabilan tartja az egész kócerájt, nincs semmi részeges billegés, ha egy pofont kap a bedilizett felhasználótól - 5 informatikusból 4 ezt ajánlja a stresszes embereknek. Szóval ha Józsi odacsap, el nem dől, de a panel elmozdul - 90 fokkal elfordítható, ez a Pivot funkció. Ha a videokártya támogatja ezt a funkciót, vagyis a képet el tudja fordítani 90 fokkal, akkor ez maga a mennyország. Netezni, PDF-et nézegetni, szöveget írni, winamp playlistet kezelni így sokkal effektívebb. Hátul vannak egy kis instalációs gondok, a kábelek szorosan egymás mellett vannak, ami miatt nehéz a csatlakoztatás, de ez legyen a legnagyobb baj, úgyse kötözgeti naponta a kábeleket az ember.

Kezelni a monitort már jobb, a képernyős menüben hamar ki lehet igazodni, igaz nem sok beállítás van, pl kontrasztot (egy Eizoban!) nem lehet állítani. Azért látszik, hogy a japánok beleszivárogtattak egy kis perverziót a monitorba - a bekapcsolás-indikátor kikapcsolható, ami filmnézéskor jó, nem égeti ki az ember szemét a világító kék LED. Ez külön dícséretet érdemel. Van a monitoron automata fényérzékelő, ami a külső fényerő alapján állítja be a háttérvilágítás erősségét. Kicsit béna meg határozatlankodik, de hasznos, és ha egyszer be van lőve pontosan, akkor elég jól működik. Gépről is lehet vezérelni a monitort USB-n keresztül. Ugyanazt lehet csinálni, mint a képernyős menüben, plusz el lehet tárolni beállításokat, gyors órajel és fázisállítást lehet végezni na meg beállítani a bekapcsoló/kikapcsoló időzítőt. Az utóbbi funkcióval el lehet játszadozni, ugyanis be lehet állítani, hogy 5 perccel a kikapcsolás előtt hanggal figyelmeztessen, ami lehet mp3 is. Elég morbid, mikor hirtelen elkezd zenélgetni a számítógép, mert már csak 5 perc van hátra a monitor életéből. Ajánlott valami teátrális, haláltémás számot beállítani, mindenki képzelje oda a maga verzióját.

A beépített hangszórók hangja semmi extra, basszus nuku, hangminőségre a notebook hangszóróival vetekszik. A hangszórók erősítője viszont érzékeny, a notebookból elég sok zaj szivárog be, ami miatt ciripelnek a hangszórók, főleg a fülhallgató, ha rá van kötve nagy hangerőn.

Nos maga a kép. Az egész képernyő egyformán fekete. Semmi világosabb sarkak meg szélek, igaz, ezt ma már minden LCD-től el lehet várni. Amit nem lehet elvárni, az a fekete mélysége, ennél a monitornál meg egyenesen brutális. Az 1500:1-hez NATÍV (nem dinamikus!) kontraszt nem hülyeség, a fekete az fekete, nem sötétszürke. Meg lehet nézni a képet, kérem szépen, ennyit látott a kamera, mikor sötétben lefényképeztem a monitort. Az apró fehér pötty a bekapcsolás-indikátor, csak az orientáció kedvéért. Nem tudom, hogy hová fajul már el manapság a fényerő-fetisizmus a gyártóknál, ennél a monitornál 280 cd/m a maximum, ami már sok is. Általában 14-25% között használom, 50%-ot képeditáláskor rakok be, padlógázon hajtani meg csak szökőévente szoktam ünnepnapokon. Lehet állítani a színhőmérsékletet is, 5000, 6500 és 9300 kelvin közt lehet választani. Hasznos dolog, nappal kikapcsolom ezt a funkciót, fehér a kép, de este alacsony fényerőnél nagyon jól jön az 5000 kelvines melegfehér, nyugtatja a szemet, és passzol is az asztalilámpa fényéhez.

Betekintési szögek, válaszidő, színek. Még mikor megvettem a monitort, mindjárt másnap átvittem egy haverhoz összehasonlítani az ő monitorjával. Nem nagyon értette meg, hogy miért dobtam ki annyi pénzt monitorra, mikor feleannyiért is lehetett kapni. Szóval csináltunk egy TN-es LG (típusát nem tudom) és egy (defektes)* S-PVA-s Eizo tesztet. A körülmények szinte azonosak voltak, mind a kettő DVI-re volt rákötve, amin ugyanaz a kép ment, a színhőmérséklet talán egyforma volt, a fényerő talán nem, már nem tudom. Először jöttek a szintetikus tesztek. Kontrasztban nem volt akkora különbség, egész jó volt a haver LG-je is. Lehet, hogy ez a más fényerő és a defektes Eizo miatt volt, de lehet, hogy nem, ennyire jók a mai TN-es panelek.
A betekintési szögeknél viszont egyértelműen az Eizo volt a jobb, a színek még extrém szögeknél se voltak abnormálisak, minden irányban. (a képen az Eizo van) Az LG-n egy bizonyos szög után elsárgult a fehér, megint egy bizonyos szög után a színek abszolút másak lettek, a kép felismerhetetlenségig megváltozott.
Az LG-re 4 ms-os válaszidőt adtak meg, az enyémre 16 ms-ot, és 8-at a középtónusokban az overdrive-nak köszönhetően, ami ezenkívül a képfeldolgozást is gyorsítja. Szintetikus tesztnél (mozgó fehér kocka) az Eizonál volt egy kis utánhúzás, az LG-nél szinte semmi. Játékokat is próbáltunk, az LG még mindig gyorsabb, de csak egy picivel. Elenyésző volt a különbség a két monitor között, kb. ugyanazt tudták.

Na és végül jöjjön a legérdekesebb dolog, ami miatt tulajdonképpen Eizo után sírtam, a színek. Jó brünniesen mondva az LG "úplne mimo" (magyarra fordítva kb.: abszolút máshol van) volt a színügyekben. 6 bit az 6 bit**, a 16 millió színre cselezés se ér sokat. Másnap én úgy fogalmaztam meg furiousnak, hogy szénnéalázás történt, amihez ő hozzátette, hogy aztán a hamvait is lehugyozta. Mind a két monitor külön kategória, lehetett várni, hogy ez lesz a vége, nem lehet őket összehasonlítani. Értelmesebb az Eizo képét a valósággal szembeállítani. Még nincs ott, mint egy CRT, de közel van, az S-PVA panel mellett a 10 bites gammakorrekció is besegít.

Az életben először, pont az Eizon vettem észre, hogy a windowsos ablakok fent, ahol van a menü meg a gombok, balról jobbra sötétülnek, és a mappaablakokban, ahol baloldalt ugye van a menü, hogy részletek, egyéb helyek (nem tudom, hogy jól írom-e nincs magyar windowsom), meg mappaműveletek, ott fentről lefelé sötétül a kék háttér. Ez egy vészesen geek felfedezés, de ettől függetlenül revolúciós. Ki vette még észre ugyanezt?
A fényképeken a hibákat kíméletlenül megmutatja, őrületes a különbség egy filmről scannelt kép és egy olcsóbb digitális géppel készült kép közt. Míg az előzővel semmi gond, addig a másikon ordít a zaj, furcsák a színek, homályos, vlee, phuj, stb. Ha egy fényképet nézek ezen a monitoron, elhiszem, hogy a rajta lévő ember, tárgy, táj, akármi tényleg úgy néz ki, ahogy. A notebook kijelzőjénél, ami TN, és a szarabbik fajtából, mindig hozzá kell képzelni a valóságfaktort.
Emlékszem arra, mikor furioussal megnéztük a The Wall filmet az Eizo-n, és hüledeztünk meg órákig nem tértünk magunkhoz a látványtól. Ezen a héten nézegettem az egyik cseh vasúttal foglalkozó netoldal fényképgalériáját, az egyik képen délutáni napsütötte táj, egy hídon áthaladó vonat. Nézem, és elképzelem, hogy ott vagyok, aznap esett az eső, hideg szél fúj, tiszta, friss a levegő, és a felhők mögül kibújó nap megvilágítja a vonatot. Még egy kép, egy szál motorvonat a semmi közepén, furcsa színek a képen, és megint beindult a fantáziám: éppen befelhősödött, fúj a szél, nemsokára tombolni fog, az ég felhős, vészesen sötét lett mindenhol, vihar közeleg. Ez a monitor tudja azt, amit kell tudni: nem csak a puszta képet közvetíti, hanem annál többet is, a mondanivalót, érzéseket. Kész, ennyi, azt hiszem nem is érdemes többet írni.

Végszó: igen, viszonylag drága volt. Amennyibe került, azon a pénzen két low-end 17-es monitort lehetett volna venni. Viszont hiába van két monitorom, ha szar a képük, ketten együtt se fognak csodát csinálni. 5 év garanciát máshol nem igazán adnak, mint ahogy ennyire flexibilis állványt se. Lehetne azt is mondani, hogy miért nem CRT-t használok, ha már annyira színmániás vagyok, de az a gond, hogy a CRT-nél hosszabb használatnál nagyon fárad a szemem, az LCD ilyen téren messzemenően jobb, és azért jó lenne adni az egészségre is. A monitor egy jobb videokártyáért, és egy DVI kimenetért ordít. A notebook VGA kimenetje gyalázatos, színtorzulás, kontraszttorzulás, életlenség (otthon a DVI-in pengeéles volt), frekvenciacsúszás, amitől vízszintes csíkok jelennek meg a képen, egyszóval hányás, és a Pivotot se támogatja. Januárban, mikor a szervizben volt, a szerelő állítólag hardveresen bekalibrálta a monitort, kíváncsi lennék, hogy most egy jó DVI kimeneten milyen színeket produkálna, és mennyire térne el egy hagyományos monitortól.
Azt hiszem ez az LCD meggyőzött arról, hogy összevetve van olyan jó, sőt jobb is, mint egy hagyományos monitor.

**adalék: a TN paneles LCD-k mind 6 bitesek, vagyis csak 262144 színt tudnak megjeleníteni. 16 milliót csak cselezéssel érnek el: az adott pixel két különböző szín között villog, amivel egy köztes szín hatását kelti. Ezért van az a népi rigmus, hogy "az LCD-knek szar a képük". A legtöbb eladott LCD TN paneles. A xVA panelek (MVA, PVA, S-PVA) és az IPS (IPS, S-IPS, AS-IPS) mind 8 bitesek. Az xVA-knak rendkívül jó a kontrasztarányuk, élettelibbek a színek. Színügyileg a csúcs az IPS, a legmodernebb AS-IPS panelek jó vezérlőelektronikával még a legjobb CRT-knél is tökéletesebb képet adnak.

Fényncsővilágítás - egy kicsit másképp

2008-02-25T00:04:00.016+01:00

Az utóbbi időben újra rámtört a fénymánia, amit még anno egy véletlen helyzet okozott. A koleszszobában a konyhában elszálltak a fénycsövek a lámpában, és gondoltam, hogy az alkalmat kihasználva a szobában is kicseréltetem az egy nem működő csövet a négy közül, plusz a másik lámpában kettőt, hogy minél több fény árassza el a szobát. Ki is cserélte a szerelő, viszont ennek örömére elkezdett búgni a fojtótekercs az előtétben. Újra szerelőhívás, viszont a fojtótekercs cseréből nem lett semmi, komplett kicserélték mind a két lámpát. Folyt is első este a szemünk, annyira erősen világítottak. Teltek a napok, és egyre jobban kezdett zavarni a fényük, végül kitaláltam, hogy kicserélem a csöveket. Internetre fel, utánakerestem lámpásüzleteknek, és akkor értettem meg mindent.

Amit a szobánkban raktak bele a lámpába, az a lehető legolcsóbb típus volt, Osram L58W 640. Na de mi lehetett az a 640 a végén? Rájöttem erre is: az első szám a színvisszaadási indexet jelöli, a másik meg a színhőmérsékletet.

Színhőmérséklet: a fekete test adott hőmérsékletéhez hozzárendelt szín. Különböző hőmérsékleten különböző a fény spektruma, alacsonyabb hőmérskéleten a piros fényből van több, magasabb hőmérsékleten pedig a kékből. Kb. 1000 kelvinen az adott tárgy fénye piros-narancssárga (pl. izzó vas), növekedő színhőmérsékletnél ez átmegy sárgába, aztán fehérbe, nagyon magas színhőmérsékletetknél meg kékesbe. A Nap felszíni hőmérséklete 5400 kelvin, vagyis 5400 kelvin a színhőmérséklete. A nappali fény átlagos színhőmérséklete (ebbe beletartozik a napsütés, felhős égbolt, reggel, dél, este, stb.) egyes források szerint körülbelül 6500 kelvin, más adatok szerint körülbelül 5000 kelvin (Csehországban állítólag 5183K). Valószínűleg ez az adat függ a földrajzi helytől is.

Színvisszaadási index: egy érték, mely megadja az adott fényforrás által megvilágított referenciaszínek mennyire térnek el egy referenciasugárzóval megvilágított színektől. A referencia egy gázzal töltött wolframszálas izzó, a magasabb színhőmérsékleteket speciális filterekkel érik el. A legmagasabb érték 100, ez a fekete test sugárzásának felel meg.

Mindjárt le is esett, hogy a szemfolyatás nem az extrém fényerő miatt volt, hanem a rossz színvisszaadási index miatt - hibásak voltak a színek. Végigböngésztem egy üzlet online katalógusát, volt ott mindenféle, amit nem szégyell az ember elképzelni. Egy kis hezitálás után döntöttem: ha már tökéletes fényforrást akarok, és legyen ragyogás a szobában, akkor csakis 954-est. 90 feletti színvisszaadás, 5400K, a szobába hozzuk a Napot. Végül mégsem ezt vettem meg, lebeszélt az eladó, és lett belőle 930-as.

A tények.
Az a gond, hogy a legtöbb helyre pont ezeket a legolcsóbb hányadékokat teszik, amik alapján jogosan gondolja azt az ember, hogy a fénycsőnek totál szar fénye van. Ezeknek a fényforrásoknak nagyon rossz a fényspektrumuk, szemben a hagyományos égőékkel, amik tulajdonképpen termális fényforrások (fekete test sugárzása), és a spektrumuk végig összefüggő, kiugrások-dombok nélkül. Emellett a 4000 kelvines színhőmérséklet, ami az a mindenki által ismert fehér neonfény az alacsony színvisszaadási indexszel és az 50 hertzes villogással párosítva irritálhat egyeseket. Szobai használata nem ajánlott.
Szerencsére jobb helyeken már gondolnak az ésszerű megvilágításra is, és kompromisszumot kötnek a pénz és a fényminőség közt. Ilyen helyeken 8XX-es csöveket használnak. Létezik 2700 kelvintől kezdve 3000, 3700, 4000, 6500 és 8000 kelvines is. Tisztességes a fényük, 85-ös színvisszaadási index, akár szobákban is lehet használni. A fényáramuk az összes kategória közül a legnagyobb, elérheti a 100 lumen/W-ot is, az élettartamuk akár 20000 óra is lehet. Érdekesség, hogy a 6500-as modell jobban visszaadja a Nap fényét, mint egy hagyományos égő. A neonvillogás és a fojtótekercs-búgás kiküszöbölhető elektronikus előtétekkel, amik több tíz kilohertzen működnek, ráadásul az élete végén járó fénycső ilyen előtéttel nem fog villogós haláltusát eljátszani, hanem az előtét lekapcsolja.
Kritikus helyeken, ahol szükséges a pontos színvisszaadás, a legmagasabb 9-es kategóriát használják. Sajnos ezek a modellek nagyságrendekkel drágábbak, hatékonyságuk a 6-osok szintjén van, és a fényerővesztés is gyorsabb a 8-asokénál. Ezt kompenzálja a minőségi fényük, a fényspektrum egész jó, a színvisszaadási index 91-93. Léteznek 3000, 4000, 5000 - 5400 (nappali fény) és 6500 kelvines modellek. Kórházakban, galériákban, ruha/virágüzletekben ajánlott a használatuk, vagy akár grafikai stúdiókban is. Szintén használhatóak elektronikus előtétekkel, sőt ajánlott is.
A valamit magukra adó grafikai stúdióknak készülnek speciális modellek 5300-as vagy 6500K-es színnel és 98-as színvisszaadási indexszel, ami már szinte maga a napfény. A spektrum összefüggő, 3-4 kompenzált kiugrással.

A személyes tapasztalatok.
640-es modellt szobában használni mazochizmus, ilyennel büntetni lehet. Ezek ipari célokra készültek, raktárak, folyosók, garázsok, meg egyéb hasonló helyek megvilágítására valóak. Igaz, hogy elméletileg a szobában már használhatóak a 8-as modellek, de szerintem gyakorlatilag még mindig nem. A kompakt fénycsövek általában 827-esek, vagyis kb. nyolcvanvalamennyi az index, és 2700 kelvin a színhőmérséklet, ami pont a hagyományos égőé, de mindenki észrevette már, hogy olyan a bőre színe ilyen égő fénye alatt, mintha sárgaságot kapott volna. A 6500 kelvines modellek tényleg közelebb állnak a napfényhez, mint a hagyományos égők, de ez a fény a Napéhoz képest eléggé mű. Az élet a 9-es modelleknél kezdődik. Ezekre mondom azt, hogy igen, ezt talán már be lehet vállalni. A 930-as fénye azért még elmarad egy halogénégőétől, de viszonylag kellemes, nincs semmi abnormális színeltolódás. Nemrég viszont a téli fényhiány miatt lecseréltem a 930-ast speciális 965-ösre (Osram Biolux). Hideg nappali fénye van, és egy kis UV A-t is kiereszt. Az előrelépés a 865-öshöz képest nagy, nappal olyan, mintha nem lámpa lenne a plafonon, hanem tetőablak, a színek nagyon jók.

A dolgok, amiket nem árt tudni.
A hagyományos égők a meleg fényükkel (normál 2700K, halogén 2900K) és a 100-as színvisszaadási indexükkel nyugalmat és komfortérzetet keltenek, egyszerű kezelni, ezért szereti mindenki használni őket (az olcsóság mellett). Ideális otthoni használatra, olyan helyekre, ahol az ember úgymondván csak van, pl. hálószoba, nappali, előszoba, fürdőszoba. Ilyen alacsony színhőmérsékletnél viszont nem szabad eltúlozni a fényerőt, főleg fénycsöveknél. A 930-assal is ez volt a baj, a koleszszobában vegetálásra már túl erős volt, munkára/tanulásra meg túl sárga fényű, mert: a komfortérzet meg a nyugalom viszont átcsaphat álmosságba olyan helyen, ahol dolgozik az ember. Munkahelyekre, konferenciatermekbe, műhelybe, stb. kell a magasabb színhőmérséklet, ami felpörget, növeli a koncetrációt. Ezt már csak fénycsövekkel lehet elérni, én a 9-es szériát ajánlom, törekedjünk a minél jobb színvisszaadásra. A színhőmérsékletet megint nem lehet eltúlozni, 6500 kelvin néha már sok lehet, főleg este, ha nem elég a fényáram. Minél magasabb a színhőmérséklet, annál több fény kell, hogy természetesnek tűnjön. Most ez van a 965-össel is. Csak nappal világíthat, este nyolc-kilenc óra után ki kell kapcsolni, mert kékes a fénye. A koncentrációnövelés viszont megvan, nappal meg kifejezetten jó ülni a fénye alatt. Szintén nem árt tudni, hogy attól függetlenül, hogy a fénycsövek bizonyos esetekben jobban visszaadják a nap fényét, mint a hagyományos égők, ez nem mindig jó. Figyelembe kell venni az emberi test fiziológiai folyamatit is, olyan helyeken, ahol nappal kevés fény jut be, ideális a magas színhőmérsékletű fényforrás, ugyanakkor esti világításnál nem jó, ha déli fény világítja meg a szobát.
Mindennapi használatra a hagyományos égő a megfelelőbb, viszont ha speciális igényei vannak az embernek, meg az energetikai szempotokat is figyelembe vesszük, akkor arra csakis a fénycső a jó.

Végezetül.
Mivel nemsokára már elég fény lesz kint, és este nem akarok kékességben lenni, kicserélem (igen, megint), méghozzá grafikusra. Túlzásnak meg értelmetlennek tűnhet, de a mostani helyzetben szerintem ez a legjobb választás. A szoba kivilágításra az asztalilámpa kevés, meg nem is jó minden helyzetben (ezek a már említett "speciális igények", pl. intenzív tanulásnál segít a fénycső, napfény visszaadása, színmánia), ezért sokszor bekapcsolom a neonokat. Ha már muszáj, akkor legyen a lehető legtökéletesebb a fényük, és adott helyzetben tényleg segítsenek koncentrálni, ilyen kritériumok mellett pedig a grafikus neonok a legmegfelelőbbek. Már csak az előtétet kellene kicserélni elektronikusra.

Defragmentálás

2008-01-27T14:55:00.000+01:00

Még decemberben megleptem magam egy EIZO S1731-es monitorral, viszont mindjárt az első bekapcsolásnál látszódott, hogy nincs minden rendben. A fényerő nem volt mindenhol egyforma a képernyőn, középett volt két függőleges sötétebb csík. Reklamálni csak ezen a héten volt időm, fel is hívtam a szervizt, hogy gond van. Ideje volt már megkeresni a számlát a vásárlásról, mert hát ugye anélkül nincs garancia, de mit ad Isten, nincs meg. Elkezdtem keresni, a fél szekrényt kirámoltam, de nem találtam meg. Leültem a számítógép elé ICQ-zni egy kicsit, és hoppá, megláttam a papirokat. Az asztalon voltak félig az erősítő alá becsúszva.
A szobában viszont maradt a rendetlenség, gondoltam, hogy akkor már belezzük ki az egész szekrényt, és végre csináljunk ott is rendet. 2006-ban nyáron kifestették a szobát, ezért el kellett rakodni a szobában. Lusta voltam, és szortírozás nélkül mindent csak úgy bevágtam a szekrénybe. Azóta nem változott semmi, szóval az entrópia csak nőtt, és nőtt. A labormérésekől készített jegyzőkönyvek atomjaira hullottak szét, különböző tantárgyak különböző helyen, különböző mérések különböző helyen, de sokszor még egy jegyzőkönv összes papírja is különböző helyen volt, na meg a füzetek. Szóval eljött az alkalom, hogy ezen változtassunk. Végül kiszedtem mindent a szekrényből. Akkora káosz és rendetlenség lett a szobában, mintha felrobbant volna a szekrény.

Nemcsak az a terület nézett ki így, ami belefért a kamera látószögébe, hanem az egész szoba. Még a legelképzelhetetlenebb helyeken is papirok, füzetek voltak. Nem tudtam felfogni, hogy hogyan férhetett el ennyi minden akkorka bútorban, mintha háromszor akkora lenne a belseje. Elkezdődött a nagy defragmentáció. Természetesen mint minden nagytakarításnál, előkerültek rég elfelejtett tárgyak, mint pl. Kinder tojásos meg gabonapehelyből kiszedett játékok. Nem akartam őket kidobni, mert ezzel csak növelném a műanyagkoncetrációt a szeméttelepeken, és én környezetvédő vagyok (igen, közben meg kétmillió wattnyi lámpa világít a szobában, két képernyő megy a számítógéphez, stb.). Helyette inkább különböző helyekre raktam őket a szobában. Íme:

Ha már így feltuningoltam a szobát, ihletet kaptam a plafonon lévő Diákhálózatos zászló moddolására is.

(A zászló akusztikai célból lett a plafonra rakva. A szobában sok a csupasz fal, ami rontja a hangzást a zenehallgatásnál - bebúg a szoba, ilyen elemmel ezt kompenzálni lehet. A zászló eredete ismeretlen, talán 2006-ban nyáron került ide, de az is lehet, hogy úgy teleportálódott a szobába. Állítólag egyetlen egy ilyen létezik az egész világon.)

A Diákhálózat logója egy d és h betűvel fúzionált ház tetővel, kéménnyel és két lelógó villanykörtével. Gondoltam, hogy akkor már miért ne rendes égők lógjanak le? Bal oldalra felgányoltam egy kiégett hagyományos izzót, jobb oldalra meg mást nem találtam, felraktam egy szétdurrant halogénégőt. A halogénégőt, mivel jóval nehezebb, mint a hagyományos, építészeti csoda volt rögzíteni. Már hogyha lehet a szénnészalagragasztózást építészeti csodának nevezeni. Végül kész lett az alkotás, az égők 3 dimenziós tárgyakká nőttek ki. Ha a Diákhálózat modernizálná a logóját, lehetne miből ihletet meríteni.

A szekrényt több napig tartott rendberakni. Őrült munka mind a három év jegyzőkönyveit feldolgozni, az összeset meg sem találtam. Csütörtökön vettem dossziét. A jegyzőkönyveket tantárgyakra osztottam szét, és minden tantárgyat egy vagy két irattartó fóliába raktam mennyiség szerint. A művelet elején óriási volt a rendezetlenség foka, muszáj volt átmeneti lerakodóhelyeket - buffereket kialakítani, később másdorendű lerakodóhelyeket is - bufferbuffereket. Össze-vissza mászkáltam a szobában, úgy éreztem, hogy ennek sosem lesz vége. Csütörtök délután viszont már alakult a molekula, egyre kevesebb szanaszét heverő papír volt a szobában, és egyszercsak megszületett a REND. 3 évnyi jegyzőkönyv egy dossziéba tömörült bele. Ha ilyen ügyesen lehetne adatot tömötíteni számítógépen is, pár gigás harddisk mindenkinek elég lenne. A füzetek rendberakása már nem volt olyan nehéz, végül a kacatokat, kütyüket kellett osztályozni, amiben segített furious. Estére kész lett a defragmentáció. Megfogadtam, hogy soha többé nem csinálok káoszt a jegyzőkönyvek közt, mert kényelmesebb megoldás mindent behányni a szekrénybe, de dossziéba rendezgetni kegyetlenül hatékony. A "bedobom és kész" módszer csak rövid ideig jó, mikor még csak pár dolgot kell megmozgatni, de a szemeszeter felénél, mikor már fél erdőnyi papírt el kellett használni jegyzőkönyvíráshoz, egyszerűen befuccsol. Ilyenkor egyre nehezebb valamit megtalálni, és egyre több energiát kell elpazarolni a megkereséséhez. Asszem ideje volt már erre rájönnöm.

2008-01-18T16:35:00.000+01:00

Már régebben elhatároztam, hogy a koleszszobában kicserélem az asztalilámpát. Az asztalon nem lehetett, mert csak vakított volna, olyan alacsony, a monitoron minden rezzenésre vészesen imbolygott, a CD lejátszón meg hülyén nézett ki. Ezen a héten meg is valósult az elképzelés. Az új lámpának teljesítenie kellett két kritériumot. Rugós-karos konstrukció, és fehér legyen a színe. Szerencsére mindjárt az első üzletben volt ilyen, nem tétováztam, azonnal megvettem. Kinézetre szinte ugyanaz, mint amit az előbb belinkeltem, a színe fehér, egy fokkal hidegebb, mint az iPod-féle RAL9010-es fehér.

Kiderült utána, hogy a lámpafej-felfüggesztés nem az igazi, meg az egész lámpa se illeszkedik bele passzentosan az asztalra csavarozható tartóba, és még az Ikeában is lehet ugyanilyet olcsóbban kapni. Ettől függetlenül mégis megérte az árát. Egyrészt a merevítőrugók és a kábel fekete, szóval a lámpa dizájnilag tökéletesen passzol a hifihez,

másrészt egyedülálló, hotrod funkcióval rendelkezik. Normális állapotban a reflektor rajta van a fejen, és csak lefelé sugároz. Ha azt akarjuk, hogy nyers, brutális, mindenféle beavatkozások nélküli fény jöjjön, megcsupaszíthatjuk a lámpát a reflektor levételével. Így az erőforrás, az égő maximális hatékonysággal dolgozhat, az egész szobát elárasztja a fény, miközben a szemünk örül annak, hogy nemsokára ki fog folyni. Világítani így nem lehet vele, viszont vakításra tökéletesen alkalmas. Főleg úgy, hogy hagyományos égő helyett halogén van benne (utólag raktam bele).

Kréta 3. rész

2007-12-23T17:13:00.000+01:00

Valahogy nem jött meg az ihlet a post megírásához, ezért kibontottam egy konzerv Papadopoulos Capricet. Mikor beleszagoltam, egyből előjöttek a krétai emlékek. Mint abban a cukorkás reklámban, mikor a tata bevesz egyet, és hirtelen mindenre emlékszik, mikor 3 éves volt...

Kréta egy kicsit másabb hely. Nem abban az értelemben, hogy az emberek kétszer olyan nagyok, és nappal alszanak, hanem másak a szokások. Ha átmegyek Csehországba vagy Magyarországba, akkor körülbelül ugyanazzal találkozom, Krétán már nem annyira. A mi térségünk szerintem nagyon hajlik a nyugati szokások felé, a görög nem annyira, de mindegy, ez most lényegtelen. Előszöris a zenéjük (már amit hallottam) egészen más. Közép-európai fülnek szokatlan és rossz pl. a popzenéjük, de egy idő után megszokható, és megérthető. Más a ritmus, más a hangszerek aránya a zenében. Egyik nap, mikor az utcán sétáltunk, az egyik vendéglőből (valószínűleg) görög népzene szűrődött ki, na az volt a csúcs. Akkor jöttem rá a görög zene lényegére, ezt most nem lehet leírni, hallani kell. Olyan fülbemászó ritmust és dallamot már régen hallottam. Persze a kommerciális rádiókban ment mindenféle, de a görögök érdekeltek a legjobban. Az összes görög énekesnőnek markáns hangja van, nem hallottam egy vékony hangút se. Apropó zene: vettem pár CD-t Krétán. Aigos Nikolaosban Diana Krallt, 14,90 euroért, ami DRÁGA volt, heraklionban Miles Daviseket 6,90 euroért és Beethoven/Schubertet 4,90-ért. Szóval Krétán egy 15 euros CD már drágának számít, 5-7 euroért simán kap az ember jó zenét. Volt még pár CD, ami szintén kellett, de sajnos nem fért bele a keretbe. Azért ilyenkor el lehet gondolkozni, hogy ha mondjuk csak a zenehallgatásből származó örömök szempontjából nézzük a dolgokat, érdemes-e egy rakás pénzt kiadni mittudoménki albumjára, mikor szinte fillérekért kapsz egy CD-t, hazaviszed, és ugyanakkora élvezetet fog nyújtani?
A görög konyhaművészet is megérdemli, hogy megemlítsem. A fehér jogurt az egy abszolút más dimenzó. Míg otthon híg fost kapsz, ott annyira sűrű, hogy rágni lehet. Már ránézésre is gusztusos, ugyanúgy a szőlő is. Állítólag (nem ettem) megaédes, olyan, mint a méz. Az igazán csúcs kaja, amit a hotel csinált, az a hal volt. Seith-ből készítették (nem tudom, hogy mi az magyarul) különböző módon, hol ilyen szósszal, hol olyannal. Egész nyaralás alatt azt pusztítottam, már ha éppen volt, nem lehetett megunni. Ha nem volt hal, vagy kagylót készítettek vagy medúzát. Pizzát is sütöttek, nem is pizzát, pitsa-t, náluk ezt így hívják. Nem volt valami nagy durranás, lepénytésztán egy kis feltét, és kész. Tavernákban sajnos nem voltam, pedig állítólag az az igazi, ott lehet finomakat enni. Krétán is vannak szupermarketek, oda jártunk vásárolni. Az árak kissé eltérnek az itteniektől, van ami drágább, van ami olcsóbb, de az utazási iroda által megadott másfélszeres drágulás nincs meg. Az alkoholok olcsóbbak, ouzot nevetséges áron lehet kapni. Az ouzo nekem nagyon ízlik, hoztunk is haza egy üveggel. Az az érdekes, hogy az olcsó görög sörök nagyon szarok, mint az is, amit a hotelben csapoltak, mégsem voltam rosszul tőle. Még az ouzo-sör-ouzo-sör kombótól se, pedig van olyan hatása, mint a sör-tequila keverésnek. Még 3x ouzo se kottyant meg, pedig nem spórolt a pincér, jóval többet öntött a pohárba, mint fél deci.
Krétán volt egy élelmiszerbolt-hálózat, Ariadné (APIAΔNH) néven. Ugyanaz a rendszer, mint otthon a Jednota (Magyarországon pl. CBA). Semmi extra, magával a pamutgombolyagot tartó Ariadnéval reklámozzák, viszont az egyik üzletjükben volt egy súlyos belső díszítőelem. Teljesen úgy nézett ki, mint valami szockós nevelőkép gyerekeknek. Érdekes, a kólafantaszprájt meg hasonlók nem kétliteres palackokban voltak, hanem másfelesekben. Elég jó görögmézeket lehetett kapni Krétán. A görögméz hasonlít a törökmézhez, annyi a különbség, hogy puhább és talán édesebb is. A cukorhoz hasonlítva viszont megaédes, már-már szaturál (clippel) a nyelve az embernek, ha a szájába veszi, de még pont a határon belül marad. Egy rúd görögmézet (150g) meg sem lehet enni egyszerre, a negyedénél elegünk lesz belőle. A görög csúcstechnológia viszont a trubicski (ostyahenger). A Papadopoulos cég körülbelül nyolcféle Caprice trubicskit gyárt, Krétán hatot tudtam begyűjteni. A legalsó az egy Finetti, nem görög. A csúcs az a karamellás-sötétcsokis volt.
Érdekesen van megoldva a kanalizáció. Görögországban nem lehet a wc-be dobni a wc papírt, ezen kívül semmi mást. Ezt úgy oldják meg, hogy a wc mellett mindjárt van egy kuka, amibe bele kell dobni az elhasznált wc papírt. Undorító megoldás, de a görögök ehhez vannak hozzászokva. A szobai wc-n nem is mentem el sosem kakkantani, mindig inkább a lenti folyosóira jártam. Abszolút nem volt kedvem a bűzt szagolgatni másnapig, mikor kiűrítik a takarítók a kukát, így is néha elég érdekes szagok terjengtek a folyosói wc-kben. Mindez amúgy azért van, mert Görögországban vékonyak a kanalizációs csövek, és eldugulnának a sok papírtól. Azt viszont nem tudom, hogyha jön egy olasz turista, és beletermel egy jókora adagot, attól nem fog eldugulni?
Ez az aluldimenizonálás megvan az összes infrastruktúrákban. A villamos hálózat Krétán katasztrofális. Láttam a legnagyobb hőerőművüket, első látásra úgy nézett ki, mintha 400 méterre lenne, de csak kb. 50-re lehetett. Kb. akkora volt, mint a városszéli hiperszupermarketek. Az áramelosztó az erőmű mellett özönvíz előtti, az ELMŰ-sök egyből infarktust kapnának tőle. Van viszont sok szélerőmű, igaz azoknak kicsi a teljesítményük. Az energiafogyasztás télen nem olyan nagy, még mindig elég sokat süt a nap, nincs is olyan hideg, nem kell szénnéfűteni a házakat. Nyáron a melegen nagyon sokat spórolnak, az összes ház tetején van napelem víztartállyal kombinálva, vagy legalább egy fekete tartály. A klímával viszont csúcsrajáratják a hálózatot, amit az aluldimenzionált vezetékek nem mindig bírnak ki. A középfeszültségű vezetékek kritikusan vékonyak, csodálom, hogy nem olvadnak le (azt nem hiszem, hogy azért vékonyak, mert valami szuperjólvezető rézből lennének). Szikrázni viszont szikráznak, mint a villám a szigetelőknél mindenféle búgáshangorgiával kísérve. Érdekesnek érdekes látvány, de egy erősáramos villamosmérnök elszédülne az ilyen látványtól. Egyik nap reggel ki is vágódott a biztosíték, szerencsére 1 másodpercen belül beröffent a hotel dízelgenerátora. Kokkini Haniban a föld felett húzódik a középfeszültségű hálózat. Természetesen özönvíz előtti kinézet, és mivel nincs faluszéli trafó, szinte minden utcasarkon van egy külön kicsi trafó 230 voltra. Tele van a falu ilyen kaotikusan kinéző all-in-one oszlopokkal.
Az úthálózat. Vékony, másfél sávos utak mindenhol, a két sáv már jó. Az az érdekes, hogy az embereknek mégis elég. Másfél sávban elfér egymás mellett 2 jármű, két sávban már 3-4. Kátyúk alig vannak, hamarabb hepe-hupák, de azok is csak a nagyon szar minőségű mellékutakon. Egyetlen normális méretű út az a Krétán végighúzódó főűt. Helyenként autópálya, helyenként sima kétsávos főút nagy rezervával. A nagy rezerva az azt jelenti, hogy elfér ott 4-5 jármű is egymás mellett, annyira szélesre csinálták meg az utat. Ezt ki is használják, a lassabb járművek mindig lehúzódva, félig a leállósávban mennek, a gyorsabbak meg probléma nélkül tudnak előzni. A leállósáv is van olyan széles, hogy egy motoros vagy robogós el tud menni a szélén. Nem tudom, hogy a szabályok követelik-e meg az efféle közlekedést, vagy az ottaniak fejlesztették ki maguknak ezt az íratlan szabályt, de egész jól működik így ránézésre. A városi közlekedés viszont kaotikus, egymásra kell dudálni, az utak keskenyek, a körforgalmak néha egészen kicsik. Heraklionban láttam az eddigi legkisebb körforgalmat, a belső kör átmérője kb. 2,5-3 méter volt, és az út mérete is ahhoz igazodott. A buszok viszont simán átmentek rajta. A zsúfoltság miatt az emberek már hozzászoktak ahhoz, hogy szó szerint centikre mennek egymás mellett. Karambolt 11 nap alatt sehol sem láttam, karambolkritikus fékezést se. Figyelnek egymásra az emberek, és elengedik a másikat. A járműparkon észre lehet venni, hogy egészen másak itt az igények. Főként pickupokat és kis/alsóközép autókat vesznek. Passat méretű autót vagy annál nagyobbat szinte nem is lehet látni. Végülis mi kell egy krétainak: pickup munkára, szinte mindekinek van olivaültetvénye, meg kisautó városba a szűk utakra. A kedvenc márkák a Kia, Hyundai, Toyota, és ezeréves Mitsubishi teherautók. A buszflotta viszont csúcs. 70-80%-ban Mercedes, többi Neoplan meg egyéb. A buszsofőröket meg bírom, nem jóformán alapjáraton váltanak fel, hanem kihúzatják akár 2700-ig is, és kanyarba csakis magasabb 2000-2500-as fordulatszámon mennek be. V8-as buszoknál ez egyenesen felemelő élmény.
A görög életmód egész érdekes. Egész Krétára jellemző volt egy kis nemtörődömség meg belassultság. Ha valami működik, akkor azt hagyni kell, kár vele foglalkozni. Valószínűleg pont ezért lehetett ezeréves a villamos hálózat is. Túlterhelt volt meg szikrázott, de működött úgy-ahogy. A táblákról is egész más az elképzelésük, pl. a hotelben sima papír, rajta tintás nyomtatóval kinyomtatott szöveg nyugtatta az embereket, hogy a liftek megfelelnek az összes görög előírásnak, stb. A hoteltulajdonos, vagy akárki, aki azt oda kirakta valószínűleg úgy gondolta, hogy ettől nyugodtak lesznek az emberek. Szerintem meg ha nem rakta volna ki, akkor lennének nyugodtak az emberek. A földszinten a tábla már egy kicsit elállt a faltól, látszott rajta, hogy nem abban a hónapban nyomtatták, na igen, és ha a liftek is ilyen állapotban vannak? Táblagondok a reptéren is voltak, piros alapon fehér betűkkel (mint valami tűzvédelmi vagy elsősegélytábla) informáltak arról, hogy nem szabad machinegunt, grenadet meg explosivest felvinni a gépre. Aranyos tábla volt, na. A görög ember az idealista turistafogadó helyi lakos tökéletes ellentéte. Az ottaniak túlnyomó többségét abszolút nem érdekelte a turistaözön, semmi kedveskedés meg seggnyalás. Nem volt bóvliinvázió sem Heraklionban az áruskonál (nem úgy, mint pl. Prágában). Végülis jó volt így, legalább az igazi arcukat mutatták a görögök, bár a hotelben a pincérek néha viselkedhettek volna normálisabban is. A nemzeti büszkeségük megvan, relatíve sok házon lógott görög zászló, ekkora zászlósűrűséget nem látni otthon. Kell is, annyi turista van ott, hogy néha talán többen vannak, mint a krétaiak. Nos hát ez volt a nagy krétai nyaralás, hazamenni totál szar volt, 20 fokkal hidegebb időjárás és többtízezer luxszal kevesbb fény fogadott otthon. Visszamennék még egyszer, úgy érzem, nem láttam még mindent a szigetből. Talán majd valamikor...

Kréta 2. rész

2007-09-27T16:24:00.000+02:00

A hivatalos kvalifikáció szerint négy csillagos volt a hotel, akár lehetne az is, mert elég sok szolgáltatást nyújtott, de néhány ezekből elég alacsony szinten volt. Annyira nem számított, nem hotelben lakni megy az ember nyaralásra. Volt viszont egy nagy előnye a hotelnek, a tengerpant jóformán egy köpésnyire volt tőle. Tényleg csak pár lépést kellett megtenni, és már ott is volt az ember. A tengervíz tiszta volt, simán le lehetett látni, még nagy mélységekben is. Első néhány napban zavart, hogy sós a víz. Igen, egyszerűen idegesített. Idegesített, hogy mindig, mikor a számig ér a víz, érzem azt a hülye sós ízt. Elég volt, ha csak hozzáért, semmi lenyelés, meg ilyesmi. Szóval senki se higgye azt, hogy nem nyel vizet, mikor úszik, és be van zárva a szája, mert ilyen-olyan módon mégis. "Jobb" helyeken még a halak ízét is éreztem a vízben. Nemmessze a parttól volt egy kőrakás a vízben, halak úszkáltak körülötte. Szerencsésebb pillanatokban egész nagyok is (20-30 centisek). Megfigyeltem, hogy a legtöbb tengeri hal szeme nagy. Az édesvíziekhez képest mindenképp, de miért? Pont hogy a tengerben lehet jobban látni, mert tisztább, és arrafelé még a nap is erősebben süt. Csináltam pár víz alatti képet a halakról, valamikor majd rakok fel képgalériát. Nem voltak ijedősek a halak, majdnem meg is lehetett őket érinteni, olyan közel úsztak. Egyik nap valakik bementek a kőrakáshoz, és kenyérrel etették a halakat, amik meg majd' megőrültek, úgy ették. Apum azt állította, hogy mikor beúszott messzebbre, egész nagy, méter körüli halakat is látott a vízben. Lehetséges. A víz szépen hullámzott, lehett ráugrani, vetődni, vagy csak simán vitetni magunkat az árral. Estére viszont úgy belegégetődött a hullámzó érzés a fejembe, hogy folyton azt éreztem, mintha előre-hátra tolna valami. Ha az adott nap meg hajóval mentünk valamire, akkor meg olyan érzésem volt, mintha valami jobbra-balra tolna. Szerencsére komplex tolás nem volt, körbe-körbe, fel-le, északnyugat-délkelet irányba nem szédültem. A homok a parton már nem volt olyan tiszta, viszonylag sok volt a cigicsikk meg ilyen-olyan szemét, pedig minden nap járkált a karbantartó,és szedte össze a koszt. Mivel a hotel pont a nyugati oldalán volt Heraklionnak, egész nap a fejünk felett szálltak le a repülők, még éjjel is. Érdekes módon mégsem zavart, inkább épphogy érdekes volt nézni, ahogy landolnak. A szórakozásról 3 olasz és egy szlovák animátor gondoskodott. Az olaszok kitettek magukért, minden nap kitaláltak valamit, ők csinálták a zenét, a szlovák szart se ért. Rengeteg olasz volt a hotelben, azonkívül szlovákok nagyrészt, pár francia, holland, horvát meg egyéb.

Kréta 1. rész

2007-09-21T21:43:00.000+02:00

Voltam Krétán. Nem most, hanem augusztus 29.-től szeptember 9.-ig, csak ezidáig lusta voltam postot írni róla. A pesti szakmai gyakorlat után azt hittem, hogy az volt a csúcs nyári élmény, és Kréta már csak amolyan nyárbefejező lesz. Nem így lett, ez is ott volt az elműs szinten, sőt. Még az elején gyorsan leírnám: kilencedikéig tartott, nem tizenegyedikéig. Eltévedtem.

At hiszem, hogy repülni jó. Az utazás napján nem is arra koncentráltam, hogy estefelé már Krétán leszek, hanem arra, hogy ma repülök, első alkalommal, és az kibaszottul jó lesz. A gép egy Boeing 737-300-as volt, érdekes, hogy közelről egész pici, az égből eddig sokkal nagyobbnak tűnt. Nincs nagyon sok lábtér, az üléssorok közötti folyosó is elég szűk. Szerencsére ablak mellé ülhettem, mégpedig a szárnynál lévő sorba. A felszállás brutális volt. Pianósan begördült a felszállópályára a repülő, aztán a pilóta odakente neki fullgázra, süvítettek a hajtóművek, miközben a gyorsulás préselt az ülésbe. Kis idő múlva a gép elemelkedett, olyan érzés, mintha hullámvasútban lennék, a függőleges gyorsulás miatt kiment a vér a fejemből, nagyon komoly volt. Elég gyorsan repültünk, azt hittem, hogy Budapestet látom az ablakból, mikor az Belgrád volt. Az ég brutálisan kék volt, a szárazföld meg homályos. Elképesztő, hogy pár kilóméternyi levegő mennyire ködösít, kész csoda, hogy lentről egyáltalán látjuk a csillagokat. Csináltam pár képet. Két óra alatt oda is értünk, leszálláskor láttam a hotelünket. A landolás nem volt olyan radikális, mint a felszállás, szóval semmi extra.

Sütött a nap, meleg volt, mintha megint július elseje lett volna. A heraklioni reptér elég öreg volt, nem gondoltam volna, hogy a pozsonyi az szupermodern lesz, de emelett...Kb. 20 éve nem invesztálhattak semmit a beltérre. Mindenhol nappali fényű fénycsövek világítottak (6500K), tényleg igaz lehet az az állítás, hogy a déli népek jobban szeretik a hideg fényt, és az északiak meg a meleget (mi kettő között vagyunk, 4000K az elterjedt, az a sima fehér fényű, mindenki ismeri). Kint a reptér előtt már vártak a buszok, a hotelbe Kokkoni Chaniba (a térképen Hani Kokini, nyugatra Herakliontól) kb. negyed óra alatt értünk oda. Abszolút nem sietett a buszsofőr, itthon ezekhez képest széjjelhajtják a buszokat. A táj semmi extra, szárazság mindenhol, olivafák, bokrok, sziklák. Megérkeztünk a hotelhez, és egyből megcsapott a párás levegő. Krétán Közép-Európához képest extra párás a levegő, még a tengervíz szagát is lehet érezni. Első nap elég szar volt, szinte úszni lehetett a levegőben, olyan "vizes" volt, de másnapra már megszoktam, és észre se vettem. A hotel előtt fák, bokrok meg virágok voltak automata öntözéssel, bent a földszinten a falakon mindenféle mitológiai alakokat ábrázoló képek, köztünk Themiszt is (naja, Themis Beach volt a hotel neve). A szoba görög mértékkel egész jó volt, viszont az automata öntözés miatt folyton a ki-bekapcsoló vízpumpákat meg a klímák kinti ventilátorjait kellett hallgatni, igaz, nem voltak hangosak. A klimatizáció érdekes volt, egy nagy doboz állt a fal mellett a földön, az volt a klíma, a vezérlés meg cselesen működött, egyes állásban alig fújt, kettes állásban rendesen fújt, hármas állásban közepesen fújt. A hűtőt meg kell említeni, ezek a marhák beleépítették az asztalba, abszolút nem szellőzött, mégis hűtött. Krétára ezek szerint máshogy dimenzionálják a hűtőket, mifelénk ezt fagyasztóként árulnák. A TV-ben nem volt semmi extra, nem is hiányzott. Pár görög, egy olasz, egy angol és egy szlovák adó, és kész. Vacsorázni mentünk. A kaja brutálisan finom volt, halat ettem, az italok már nem annyira, megkóstoltam az összes málnát (limonádét), a citromos volt a legjobb, az közelített leginkább a klasszikus citromosmáálno ízéhez. Maga az étterem első ránézésre nem volt szimpatikus, mindenhol dőzsölő ember, a plafon érdekesen megoldva: valami ráfújt izé (valószínűleg malter) borította be az egészet, amitől ilyen rücskös volt, amolyan 90-es évek dizájn, kompakt fénycsövek világítottak 3 féle színben, egyik egy kicsit görbén állt. A pincérek olyanok voltak, amilyenek, elvitték a koszos tányért, de nem mondtak semmit. All inclusivet fizettünk be, ezért akármennyit lehetett fogyasztani. A bárban is éjfélig ingyen lehetett inni a helyi italokat. Nos a sör egész szar, de még mindig iható, ilyen Rebel szintű söröknél mindenképp jobb, kb. a magyar sörök szintjén, bor eléggé gyenge volt. Végülis nem volt rossz a hotel, de azért látszott rajta, hogy rekonstruálták, de azóta nem öltek pénzt fejlesztésbe.

Fagyasztott CD-k

2007-08-29T07:07:00.000+02:00

Nem, ez nem egy alternatív zenét játszó együttes neve, létezik ilyen eljárás. Állítólag ha a CD-ket lefagyasztják, és nagyon lassan kiolvasztják, a lemezt alkotó polimerek szerkezete javulni fog, ezáltal a hangminőség is. Raktam be a fagyasztóba hűlni egyet meg még egy hibás CD-t. Szeptember 11.-én jövök haza, majd akkor meglássuk, hogy mi lett belőlük.

Dübörög a motor, tombol az erő

2007-08-26T20:11:00.000+02:00

Videónézés közben találtam rá a horvát vasút 2062-es mozdonyára, és azonnal megtetszett a hangja. Gyorsan rákerestem még több videóra erről a mozdonyról, és igen, a motor hangja frenetikus. Zene a fülnek, mikor a V16-os erőforrást megküldik gyorsuláskor. Figyeljétek meg azt a gurgulázó hangot, mikor csak éppenhogy felpörgetik a motort, és a 4 kipufogón a fedelek ugrálását. Nem normális...
Viszont a 751-es (vagy 749) hangját semmi sem tudja utolérni. Még mindig ez a csúcs.

Azt hiszem, hogy szeretem a dízelmotorok hangját.

Stand-sand hifisession

2007-08-20T11:33:00.001+02:00

Szombaton furiousnál jártam. Egyrészt mentünk aznap este a totalcaros Belsőség találkozóra, másrészt meghallgattam a hangfalait, erősítő-gyorstesztet csináltunk, homokot töltöttünk hangfalállványba, és a leendő hangfalam színét is kiválasztottam.

A homoköntős dologgal csak megérkezéskor találkoztam, az előszobában homokkal teli vödrök, egy állvány, amiből egy tölcsér áll ki, és persze homok mindenhol, mintha kezdene a lakás elsivatagosodni. Nos erről azt kell tudni, hogy az a hangfalállvány belül üreges volt. Ez azt jelenti, hogy mivel nem tömör, elég szépen be tud vibárlni a hangfaltól, ami kellemetlen. Elszívja a basszust, és saját maga is elkezd játszani, vagyis hangot kiadni, ami szintén kellemetlen. Ha valamivel ki van töltve a belseje, akkor tömör, a vibrálások, rezgések elnyelődnek, ami kellemes.

A homokokok a tölcsérrel. Kicsit el lett számolva a mennyiség

A homok különleges audiofil homok volt. Annyiban különbözik az építkezési homoktól, hogy a szemcséi sokkal kisebbek, nincs annyi hézag közöttük, ha megtöltenek valamit vele. A homok szépen csorgott az állványba a tölcséren keresztül. Nem volt ez egyperces munka, folyton kellett adagolni, ráadásul lassan folyt le, mégpedig ennyire:

Legnehezebb az utolsó pár adag volt, valahogy sosem akart betelni az állvány, engedtünk bele, aztán megráztuk az állványt, megkotortuk a tetejét csavarhúzóval, engedtünk bele, megkotortuk a tetejét csavarhúzóval, aztán megráztuk az állványt, engedtünk bele, aztán megráztuk az állványt, megkotortuk a tetejét csavarhúzóval, ésíttovábbésíttovább. Mindig fél centi hiányzott, és nem, nem az alján jött ki közben, egyszerűen ennyi fért még bele.

A macerás töltés. Tölcsér, mosóporadagoló totyka és csavarhúzó segítségével.

Én közben segítettem is, mikor nem, akkor szépen ültem a szobában a székben, hallgattam a zenét, és néztem, ahogy furious még mindig szenved azzal az utolsó fél centivel. Mint később kiderült, 3 kiló homok került az állványba. Eredetileg 11 kiló volt, így 14 lett. Tekintélyes tömeg, furious ezt egy nagy nyögéssel jelezte, mikor hozta be a szobába. Már csak a hangfaltartó lap felszerelése volt hátra, amit szépen fel is játszottam.

Később kész lett a másik állvány is. Végeredmény: a basszusok mélyebbek lettek, mindenféle rezonálások meg búgások csillapítása jobb lett. A homoktól az állvány tényleg olyan, mintha tömör lenne, a videóban is lehetett hallani, hogy megcsapkodáskor tompán pufog, nem kong. Szerintem jobb lett, érdemes homokos hangfalállványt csinálni.

Elhoztam az erősítőmet is összehasonlítani egy Advance Acoustic MAP 105-össel. Mind a kettő belépőszintű erősítő, ugyanabban az árkategóriában. A NAD-nak egy kicsit kiabálós hangja volt, amolyan ideges erősítő, viszont a basszusok kemények, határozottak voltak, és egész jó volt a sztereo hatás, fel lehetett térképezni, hogy mi hol van. A részletezésben már elmaradt, abban jobb volt az Advance, több nüanszot lehetett észrevenni a zenében. Az Advancenak emelett sokkal nyugodtabb hangja volt, nem kiabált, hanem finoman szólt, viszont ez a nyugodtság néha lomhasággá fajult el. A basszusok lassúak voltak a NAD-hoz képest, ásítanom kellett, a magasak meg egy kicsit aggresszívek, mintha saját életüket élnék, továbbá a sztereo hatás egy picikét elmaradt a NAD-hoz. Gyorsan kipróbáltuk még furious előző erősítőjét, egy DIY Gainclone-t. Az összes közül ez kiabált a legjobban, viszont a részletezése meglepően jó volt, talán néhol egy kicsit egészen érdekesen részletezett. A basszusokból kevés volt, viszont a magasak legalább nem szóltak olyan aggresszíven, mint az Advancenál. A háromból a Gainclone kilőve, a NAD és az Advance közötti választás szerintem ízlés kérdése. Nekem jobban megfelel a NAD, igaz, hogy kiabál, ami nem mindig jó, de a határozott basszus nagyon számít, nélkülözhetetlen az elektronikus basszusokhoz.

Első képen a NAD az elektroncsöves erősítőn, és az Advance a jobb szélen, második képen alul az Advance, felül a Gainclone

Nem lett volna ez a session igazi hifi session, ha ne lett volna megint voodoo szeánsz. Most a CD éleit festettük be sötét filccel. A CD nem tökéletes adathordozó, a felületre eső lézerfény végigfut az egész lemezen az élekig, és az élek pedig difrakciókat okoznak, amik megnehezítik az olvasást. A fejnek nehezebb lesz követnie a spirált, több hibát követ el. Ha befestjük az éleket kívül, belül, a sötét élek nem nyúlnak bele olyan mértékben a dologba, sokkal kevesebb difrakció keletkezik. Nos kipróbáltuk, azt vettem észre, hogy a háttérhangok sokkal egyértelműebbek lettek, az utóhangok tovább tartottak, a zörejek jobban kijöttek, az énekes meg mintha artikuláltabban ejtette volna ki ay sz-t meg az f-et. Sötét alkoholos filcet bárhol lehet olcsón venni, érdemes befestegetni a CD gyűjteményünket.

Pingálódik ki a cédé

Végre valahára kiválasztottam a hangfalam színét. Volt két lefújt RAL 9010-es fehér fadarab, azok közül választhattam. Az egyik matt fehér volt, a másik csillogós. A csillogós jobban tetszett, illik a TVM lakkozott membránjához, és iPodosabb. A képepen csak hirtelenjében lefújt minták vannak, a csillogós meg tényleg csak hip-hop lett megcsinálva, azért olyan karcos a felülete. Ennél a hangfal festése sokkal jobb lesz. Szintén a matt se lenne ennyire rücskös, ha olyanra festetném.
Pont innen jött a következő ötlet, hogy az erősítőt is le kéne festeni ugyanilyen fehérre, csak a gombokat meg a tekerőket meghagyni feketére. Sőt, kéne venni egy NAD CD lejátszót, azt is befesteni fehérre, sőőőt még egy lemezjátszót is, és azt is lefesteni fehérre. Fehér hangfalhoz fehér hifi torony...hmmm...brutálisan dizájnos lenne.
Megjegyzés a képekhez a festők, grafikusok, szín-, vagy fénymániások kedvéért: a képek körülbelül 6000 kelvines színhőmérsékletű fényben készültek (enyhén borult égbolt), a kamera fehéregyensúlya kinti fényre volt állítva, vagyis 5400 kelvinre (napfény). Csak a pontosság miatt mondtam.

Első képen a két minta, másodikon a matt, harmadikon a csillogós

Furious szobája egész jól be van rendezve. Már alapból is csendes, és ellentétben az ő állításával HIDEG, még ha megy is a csöves erősítő. Éjjel normális szoba, nappal viszont zenehallgatási helyiséggé transzformálódik. Hirtelen ide-oda felkerülnek a pokrócok, amik meghitt légkört alakítanak ki az ember körül, és a szoba még csendesebb lesz. Be kell izzítani az erősítőt, elindítani valamelyik lejátszót, és kényelmesen leülni a már 5 éve direkt hallgatásra szánt székre. A csöves erősítő érdekes. Rendkívül nyugodt hangja van, iszonyatosak a mélyei, és nagyon kihozza a részleteket. Mindez azért érdekes, mert nagy a torzítása, de mégis, élvezet hallgatni. Az erősítőt külön a lépcsőházból húzott vezeték táplálja, ami egy ezüstbetétes biztosítékkal van ellátva. Plusz a konnektorhoz egy durmós vezetékkel van az erősítő hozzákötve.
Ugye készek lettek az állványok, ki kellett próbálni a lemezjátszót is, hogy hogyan szól. Michael Jackos Billy Jean-je beszarás volt. Úgy én még nem hallottam a basszusgitárt az elején, mint akkor. Rendkívül egyben volt a zene, minden pont annyira hangosan szólt, ahogy kellett. Nem egy-egy hangszer vonta el a figyelmet, hanem egyszerűen csak magát a ZENÉT, mint egy egységet lehetett hallani.
Itt pedig egy videó a szobáról:

Beszarás

2007-08-06T17:39:00.000+02:00

Siemens Taurus. 80-120 km/h 3.7 másodperc. Ez aztán a dinamika. További adatok: 0-200 km/h 17 másodperc, végsebesség 357 km/h. Méghogy lomhák a mozdonyok. 86 tonnára 10000 lóerő jut, ez egy 1720 kilós és 200 lóerős autónak felel meg. Lehet összehasonlítgatni.

B terv

2007-08-04T20:04:00.000+02:00

Bős helyett mégis Komáromban csináltatom meg a hangfalakat.
Már úgy volt, hogy mégis Bős lesz, de a mai reggel az rémálom volt. 22 milliméteres anyag helyett 18-asat használtak, mert állítólag az apum ilyet rendelt. A ragasztást teljesen elfelejtették, 45 fokos szögben szerintük nem lehet elvágni a lapokat, mert ahhoz lehetetlenül pontos vágás kellene. Az alsó lap és a hátlap 1 milliméteres eltolással illeszkedett egymásra. Kérdeztem, hogy ez miért van, meg el lehet-e tűntetni. Te a való világban élsz? - válaszolta, és folytatta tovább azzal, hogy nem lehet tökéletes pontossággal egymáshoz illeszteni a lapokat, ez így jó, ahogy van. Nem láttam még olyan minőségi hangfalat az üzletekben, aminél ilyen illesztési problémák lettek volna. Az olcsó szarok az más tészta. Látszott rajtuk, hogy megcsinálják, de annyira komolyan mégsem vették a dolgot. Közösen megegyeztünk, hogy akkor nem lesz belőle semmi, neki nincsenek anyagi veszteségei, nekem sincsenek, hurrá. Valószínűleg még sosem építettek házi HiFi hangfalat, a 16 literes hangfalamat is kicsinek találták. Miért kicsi?

Szóval B terv, Komárom. Az asztalosmunka + festés jóval többe fog kerülni, de állítólag a végeredmény csúcsminőségű lesz. Furious referencia hangfalai a komáromi asztalostól. Szerintem kitűnő munka. 20 nap alatt készülnek el a bódéjaim, ha minden jól megy hétfőn hozzáfognak, és 26-án mehetek is értük.

Otthon kiderült, hogy szó sem volt arról, hogy apum 18-as MDF-et rendelt volna. Nem volt a raktáron 22-es, ezért elhozták a 18-asat. Hazudtak.

A hangfaltervek.

2007-07-27T14:10:00.000+02:00

Nos ez itt a hangfal tervrajza. Az anyag 22mm-es MDF, a doboz mérete valamivel 16 liter felett van. Egy kicsivel nagyobb, mint az elméleti térfogat, ami egy kis basszustöbbletet eredményez, de ezt a NAD meg fogja oldani, zümmögés, búgás nem lesz. Nincs bassreflex a dobozon, a mélyközép zárt típusú hangfalba való. Az első képen elölnézetből látjuk a hangfalat, a középsőn oldalnézetből, a jobb oldali kép meg a merevítőt ábrázolja. A hangszórók be lesznek süllyesztve, a fekete részek az első képen ezt jelzik, azon a részen ki lesz marva 3 milliméter mélyre a doboz. Az eredeti tervvel ellentétben az összes él lekerekített lesz. Amellett, hogy ez jót tesz a hagzásnak, brutális dizájn, ami szerintem nagyon passzol az iPod-féle fehér festéshez. Az előlap döntött, a jobb hangsugárzási tulajdonságok mellett szintén a kinézeten is dob valamit, féltrapéz hangfalam még sosem volt. :) A merevítésről nem lehet sokat írni, egy lyukas deszkalap a hangfal belsejében, ami a basszusokon segít.
Amint lehet látni, a mélyközép meg a merevítő lyuka elég nagy ahhoz, hogy lehessen turkálni a hangfalban, szóval az asztalos "levehető hátlap" ötlete őrültség. A konnektor lyuka nincs feltűntetve, igazából még azt sem tudom, hogy milyen konnektor lesz rajta. Ez úgyis utómunka lesz, mint ahogy a csavarlyukak meg a 2 beugrás a magashangszóró lyukán is majd csak később jelennek meg. A képet direkt raktam fel kis felbontásban, akit érdekel, az küldjön furiousnak emailt a peterfuri seznam.cz-re, ő tervezte a dobozt.

Szakmai gyakorlat ELMŰ 2007 július 2-13 Budapest + Sennheiser HD 201 + újabb részlet a DIY hangfalprojektből

2007-07-24T00:25:00.000+02:00

Nos ennek is vége lett, már otthon vagyok, a posttal meg több, mint egy hetet késtem a lustaság meg a meleg miatt. Hetekkel ezelőtt még úgy gondoltam, hogy mégis jobb lett volna az Ovitba menni szakmai gyakorlatra, és július elején elmenni voltozni, de aztán rájöttem, hogy ez volt a lehető legjobb döntés. Igen-igen nagy kijelentés ez tőlem, mert ez ezidáig elképzelhetetlen lett volna, de én vissza akarok menni Pestre. Nem volt elég a 2 hét, ha rajtam múlik ottmaradtam volna mégegyszer annyit. A szakmai gyakorlat nagyon érdekes volt, egy rakás dologról volt szó, csomó helyre elvittek bennünket, többek között az újonnan megépült földalatti 120/10kV-os trafóállomásba, két kültéri alállomásra, hétvégén Alsóörsre a vitorlás napokra meg a mátrai hőerőműbe. A villamos hálózat az egy érdekes dolog. Azt tudtam, hogy eléggé szennyezett, vagyis 50Hz-en kívül más is csordogál a vezetékekben, mindenféle magas frekvencia, de azt nem tudtam, hogy konkrétan felharmonikusok (50 Hz egész számú szorzatai) is jelen vannak. Érdekes dolog az is, hogy a lakossági 400V-os hálózaton akár 20 voltos különbség is lehet, attól függően, hogy milyen messze lakunk a trafótól. Közvetlenül mellette kb. 240V-os a fázisfeszültség, de a hálózat végén már 220-ra is lecsökkenhet. (otthon nálunk 228-229V van). Amúgy többen is mondták az ELMŰ-ben, hogy ezek az ingadozások meg a mindenféle hirtelen feszültségimpulzusok ölik meg a mai modern elektronikus berendezéseket, amik az ilyen dolgokra már nagyon érzékenyek. Megnéztük Pest meg Biatorbágy részletes hálózattérképét, pár oktatóvideót, az utolsó nap meg PLD-ket programoztunk. Megtudtam, hogy elméletileg lehetséges, hogy nem csak a lakossági 0,4kV-os vezetékről szedjünk áramot, hanem akár a nagyfeszültségű 400kV-os vezetékekről is. Így 1kWh-nyi energia csak töredékébe kerülne a standardnak, mert nem kell kifizetni a 400+20+0,4 kV-os + a trafós veszteségdíjat. Ez mind szép és jó lenne, csak a baj az, hogy ha így akarunk áramot vételezni, saját magunknak kell kiépíteni a trafóállomást, és persze odahúzni a vezetéket. Ez nem olcsó mulatság, állítólag több milliárd forint lenne. Nem tudom, hogy mennyi év alatt térülne meg a befektetett összeg, de ha kertben hobbiból alumíniumkohót üzemeltetünk, akkor érdemes elgondolkodni rajta. Valakit megfogott az ötlet? Másik érdekes dolog az, hogy manapság már lehet alapítani virtuális áramszolgáltató céget. Az új liberalizációs törvények miatt az adott területen levő villamos hálózatot bármilyen cég használhatja, csak ki kell fizetni a használati díjat. Továbbá a cégeken kívül már az egyedi fogyasztók is megválaszthatják, hogy melyik cégtől akarnak áramot venni. Szóval van egy kötelező 50M forintos tőkém, megegyezek pár erőművel, kifizetem a hálózathasználati díjat az adott területen (pl. Pesten és környékén az ELMŰ-nek), és már csak fogyasztókat kell szereznem. Ha már azok is vannak, akkor nincs más dolgom, mint a papírok ide-oda tologatása, meg a phaszverés, a pénz meg dőlni fog. Már több, mint 30 ilyen cég van amúgy. Megdöbbentő, de lehet zöld energiát is venni az ELMŰ-től, viszont jóval drágábban. Kíváncsi vagyok, hogy hány környezetvédő él ezzel a lehetőséggel. Nem tudom, hogy mennyire érdekesek így leírva ezek a dolgok, mi, mint leendő villanyászok nagyon elvoltunk.
A váci úti Ibis Hotelben (Volga Hotel) voltunk elszállásolva. A szobák megfeleltek, jó volt a kilátás is, a hotel étterme viszont kissé kritikus volt. Igaz, hogy mi sem viselkedtünk illedelmesen, minden nap kiröhögtük a felszolgálóbrigádot meg a táplálékot, amit kihoztak, igaz, nagyrészt megérdemelték. A kaja meg a szolgáltatás minősége is hol ilyen, hol olyan volt. Meg kell azért jegyezni, tudtak ott finomat is főzni, minden reggel volt hermelín, a teremfőnökasszony meg kifejezetten kedves volt. Na ha már itt tartunk, Pest az olyan érdekes hely. Valószínűleg a rossz oldalból keveset láttam, és pont ezért írtam a post elején, hogy vissza akarok menni, de tényleg, volt ott valami abban a városban, ami nagyon megfogott. Valószínűleg az egyik dolog az, hogy mindenki magyarul beszélt, és ha valakivel találkozott az ember, az mindig köszönt. Ez egy nagyon fontos dolog, azért máshogy állunk hozzá ahhoz, aki csak tiszteletből is, de köszön. Továbbá a haverokkal ellentétben, akik nem nagyon bírták a nyüzsgést a városban, engem ez nem zavart, bizonyos esetekben jó is volt (egy csomó dolog van a városban). Na meg a pesti lányok, az egész más, mint a brünni felhozatal. Amíg Brünnben már-már népi viselet a sustyákikabát-gatya-futócipő/túracipő trió meg az elengedhetetlen kellék, a Koss Porta Pro, Pesten normális ruhákban járnak a lányok. Meg amúgy is, a magyar nőkben van egy olyan meghatározhatatlan szépség, ami másokban nincs. Nahát szóval ez volt a szakmai gyakorlat, van képgaléria. Nem raktam fel az internetre az erőműves képeket (kivéve kettőt), pár trafóállomásosat.ot biztonsági okokból, meg a pesti képek nagy részét, a várost már gondolom mindenki látta. Akit viszont érdekel a dolog, annak elküldöm messengeren. Készültek még képek fekete-fehér filmre is, az jövő héten lesz kész.

Vettem Pesten fülhallgatót is, egy Sennheiser HD201-est. A Koss KSC55-nek elszakadt a kábele, gondolkoztam azon, hogy beadom szervizbe, és kicserélik, de nem volt már meg a garancialevél, meg le kellett volna 200 cseh koronát perkálni kezelési költség miatt, aztán meggondoltam magam. A hülyeazértnemvagyokban volt (talán még van) akció a Sennheiserre, 4780Ft-ért meg is vettem. Nem csalódtam, sőt már örülök is, hogy nem szarakodtam a Koss szervizelésével. Ez a fülhallgató ezerszer jobb, mint a Koss. Zárt típusú, de viszonylag kényelmes, könnyű, nem szorítja annyira a fejet. Egyetlen egy gondja ennek a megoldásnak az, hogy melegben egy kicsit beizzad a fül. Az érzékenysége sem a legjobb, 108dB/W, viszont ezt kompenzálja az, hogy elég jól leszűri a környező zajt, szóval városban is lehet használni.
Rájöttem, hogy a Kossnak a legnagyobb baja a kommersz hangzása volt. A basszusa első hallásra jó, de csalóka, mert "mű" volt, nagyon agresszíven színezett. Ebben viszont sokkal természetesebben szól, és nagyon mélyre lemegy. Ez az első fülhallgató, aminél elhiszem a frekvenciamenetet (21-18000Hz). A jó zajszigetelésnek köszönhetően városban nincs basszusveszteség. A magashangoknál van egy észrevehető kiemelés kb 10-12kHz-nél, egy idő után meg lehet szokni, bár elektronikus zenékben néha egy kicsit idegesítő. Viszont ugyanaz érvényes a magasakra, mint a mélyekre is, természetesen szólnak, kellemes hallgatni. Énekben talán nem olyan jó ez a fülhallgató, az otthoni NAD-TVM pároshoz képest mintha egy kicsit orrhangon énekelnének, de ezt kompenzálja az, hogy a Kosshoz képest nagyon részletező, nem mossa össze a dolgokat. Sokkal tisztábbak a hangok, a Kossban a nehézkes hangzás miatt sok részlet eltűnt. Az előbb említett NAD-TVM párossal van egy közös tulajdonsága: hasonlóan ütősen szólnak a dobok. Gyors, és pontos, nem úgy, mint a lomha Koss . Kész felüdülés ezen zenét hallgatni. 4780Ft-ot mindenképp megért. Akinek kell egy univerzális fülhallgató, amit mindenhol használhat, nem riad vissza a nagyobb méretektől, és nincs kedve sokat költeni, az mindenképp vegye meg.

Pénteken, 13.-án jöttem haza Pestről, vasárnap voltam az asztalosnál. Érdekes volt. Egyből azzal kezdte, hogy ez összecsavarozás nélkül nem fog menni, meg tiplizni is kell. Én csak néztem, és nem értettem, hogy miért kell csavarozni, eddig az összes hangfal, amit különböző DIY hangfalas netoldalakon láttam, ragasztva volt. Ráadásul úgy gondolta, hogy a hátlapnak levehetősnek kell lennie, mert különben hogy rakom bele a kábelt, váltót, csillapítóanyagot. Háromszor kellett neki elmagyaráznom, hogy a mélyközép lyuka elég lesz ahhoz, rajta keresztül mindent be lehet rakni. Nagy nehezen megmagyaráztam azt is, hogy nem kell csavar, meg lehet azt oldani másképp is. Folyton hajtogatta, hogy ők már sok hangfalat építettek, van tapasztalatuk. Mikor megmondtam, hogy ez a hangfal olyan lesz, mint amilyeneket 15000 szlovák koronáért lehet kapni a boltokban, halkan, egy fanyarú "ja hogy ez minőségi lesz?" mondatot odamakogott. Állítólag egy nap alatt meg tudja csinálni, amiből ki lehet következtetni, hogy miért fél attól, hogy a csak ragasztott hangfal szét fog esni. Eszébe se jutott az, hogy talán ragasztás után szorítóba kéne rakni a dobozt. Így már minden világos, tákom-bákom ragasztott bódé tényleg szét fog esni. Hát nem tudom, ezek után én nem tudom komolyan venni ezt az asztalost, de van még egy esélye. Most vasárnap megint megyek, mert megegyeztünk, hogy majd akkor fognak hozzá a munkához, ha majd ott leszek. Részletesen elmondok mindent, r-é-sz-l-e-t-e-s-e-n. Ha látom, hogy nem tudják megcsinálni, akkor kifizetem az anyagot nekik, amit megrendeltek, és csókolom, irány Komárom. Ott állítólag van épkézláb asztalos. Igen, ott kellett volna mindjárt kezdeni, de az elején még nem úgy néztek ki a dolgok, ahogy most kinéznek. Annyit megtanultam, hogy inkább biztosra kell menni, mégha többe is kerül, és valakivel akár össze is veszel miatta. A hangfal nem olyan, mint pl. egy asztal, hogyha egy picikét elbasszák, még nincs semmi gond, ugyanúgy lehet rakodni rá, van benne csavar-nincs benne csavar, teljesen mindegy. A hangfalnál minden számít, milliméteres tévedések, elhanyagolt részletek, vagy mindenféle csavaros gányolások súlyosan befolyásolják a hangzást.

2007-06-25T22:02:00.001+02:00

A fényképezőgépben is pont akkor nincs film, mikor totál villámlik, Tesla vihar, otthon van az állvány is, és szépen ki lehet látni az ablakból.

Hazajöttem

2007-06-25T19:06:00.000+02:00

Há' mos' monnyátok meg! Ekkora fasságot hogy lehet kitalálni? Őrület.

Tegnap hazajöttem, ezzel együtt hazahoztam az egész audiokócerájt is, mert a hangfaldoboz itt lesz megcsinálva. Mivel otthon nem volt felesleges hangfal, tartalékmegoldásént cipősdobozokba raktam a TVM-eket, amiket ruhákkal tömtem ki. A Vifák maradtak a Tesla villanykörtés dobozban.

Megállapítottam, hogy a Converse-s cipődoboz (jobb oldali kép) jobb, mert feszesebb, és nem nyel el annyi basszust, a Baťás túl lágy, vibrál, masszírozógépnek simán elmenne. Fel szeretném még hívni a közönség figyelmét a Konzerves dobozon látható dizájnelemre, a két apró lyukra, ami az eredeti tornacipőjükön is megtalálható. Amúgy a végleges hangfal hasonlóan fog kinézni, mint a bal oldali, vagyis téglatest, és fehér lesz, pontosabban iPodfehér. A fekete unalmas, a "faszínű" nem jó, mert az olyan, mintha bútor lenne, valamilyen színű már jó, de a lakkozott fehér, az igen! A különféle mintákat még meggondolom, ha valakinek van jó rajza, akkor szóljon, lehet, hogy ráfesteném. Érdekes helyzet, a Philips hifi meg az enyém most pont egymás mellett van, azonnal össze lehet hasonlítani a kettőt. Még így is sokkal jobban szól az új cucc, mint a régi Philips. Komolyan mondom gyerekek, jobban tennék a gyártók, ha spórolnának a csili-vili díszeken a hihiken, cipősdobozokat használnának, de értelmes hangszórókat meg erősítőbekötéseket csinálnának gyártáskor. Ugyanannyiba kerülne a termék, de jobb lenne a hangminősége. Mutogattam (volna) a hangzást a szüleimnek, de egyiknek az a lényeg, hogy minél hangosabban szóljon, és akkor a jobb, a másikat meg nem érdekli a dolog. Még egy érdekesség: faterom egyből tudta, hogy mire jók a habkövek, azt gondolja, hogy rezgéscsillapítás miatt vannak, és végülis igen.

------------------------------------------

Örök probléma a fősulinkon, hogy kevés a lány, állítólag már csak az informatikai karon rosszabb a helyzet. Ez így is van, ha egy előadáson 200 ember közül 4 csaj, akkor az már jó, ha egy gyakorlaton 25 ember közül 4 csaj, akkor már be lehet szarni. Egy másik brünni egyetem állatorvosi karán általában 10 emberből 8 lány, és állítólag azt a 2 fiút folyton azzal bombázzák az első héten, hogy mikor fekszenek már le velük. Másodkézből hallott hír. 2004-ben körülbelül 1200 (ebből kb. 1050 az érdekes, 150 külsős) diákot vettek fel, szerintem ebből körülbelül maximum 15-20 lehetett lány. Képzeljétek el, ez a probléma a dékánt is foglalkoztatja, a suli hosszútávú tervei közt szerepel az is, hogy enyhítsenek ezen az abnormális aránytorzuláson. Épp most vezettek be egy új tanfolyamot, a bioinformatikát, aminek valószínűleg titkolt célja az is, hogy több lányt csábítson ide. Az eredmények: a bioinformatikára 127 diák jelentkezett, ebből 41 lány, és 103 iratkozott be. Ez azt jelenti, hogy kb. 30-cal több lesz, de 17-tel biztos. A hagyományos tanfolyamra 793+215 külsős jelentkezett. 793-ból legyen 10, vagyis lesz itt nekünk kb. 40 szép lyányunk 2007 őszén a 900-ból. 1:22,5 arány. Hát ez brutális arány, már-már közelíti az építészeti kar értékeit, menten el kell ájulni!!! Lófaszt. Mindegy, úgysem ezt fogjuk majd olvasni a hírekben az elektro kar weboldalán, hanem azt, hogy az előző évhez képest mennyivel több lányt vettek fel. Ez az érték viszont meg fogja haladni a 350%-ot. MUHAHAHA. Félreértés ne essék, most nem azt akarom mondani, hogy az egészet elutasítom, itt csak fiúk legyenek, épp az ellenkezője. Agyamra megy ez az egyoldalúság, hiányoznak a nők. Csak egy baj van. Akárhogy is erőlködik a dékán, sosem lesz legalább olyan jó a helyzet, mint mondjuk a gépészeti karon. Elektrotechnikai szakközépiskolába nagyon kevés lány jár. Amelyik meg nem ilyen szakközépiskolába jár, az nem fog menni elektrora. Gimnáziumba sok lány jár, de azok meg mennek mindenhova máshova. Kész, vége, eleve halott az ötlet.

Van ez így, na....

2007-06-19T12:35:00.001+02:00

Ez itt mostantól egy jelkép. Ez itt kérem szépen a madárismeret és helyzetmegoldás szédületes manifesztációja. Hogy miért is? Ott kezdődött az egész, hogy az érintett személy vasárnap kirakta a paplanját és a párnáját szellőztetni a balkonon a korlátra. Arra a korlátra, ami már amúgy is be volt piszkítva galambszarral. Őt ez valahogy nem zavarta, pedig a paplan szinte az egész korlátot elfoglalta, felnyalván az összes galambsarat. Estére megjött az égbőlpottyant ajándék, a párnája galambszaros lett, ráadásul mint ahogy már írtam, a korláton lévő galambfos is bepiszkított mindent. Mitt tett ezután barátunk? Rájött hogy bizony itt galamb shit attack veszély van. Azt tudta, hogy néha beszállnak a balkonra a galambok, ezért úgy gondolta, hogy akkor biztos a vánkosra is rászállt egy, és leszarta. Véget akart vetni a dolognak, ezért az ablakra ragasztott papír repülő sólymon felbuzdulva ő is rakott ki egy madársziluettet a konyhai ablakra. Egy sasnak a portréját. Ő úgy gondolja, hogy ettől ám meg fognak rémülni a galambok. Szerintem itt mindenki tudja, hogy a sziluettes madárijesztők úgy működnek, hogy a repülő ragadozó madár képét utánozzák, ami épp elég arra, hogy a nem kívánatos madár azt higgye, hogy veszély, és elrepüljon. De egy portré mit utánoz?! Azért a madár se olyan hülye, hogy ilyennek bedőljön. Meg miért sas? Én úgy tudom, hogy sólymok szoktak galambra vadászni, de ha sasok is, akkor javítsatok ki. Ezzel úgy gondolta, hogy most már minden megoldódott. Igen ám, de addig már nem jutott el neki, hogy az első emeleten lakik, felette még van hét emelet, és onnan is szarnak a galambok. Egy éve lakik a szobában, de ezek szerint még sosem hajolt ki a balkonon. Nagy hiba. Amúgy meg már kedd van, és még mindig nem cserélte ki a párnahuzatot.

Audiofil habkövek

2007-06-04T19:00:00.000+02:00

Érdekes területe a technikának a hangkeltés. Az egészet fizikailag és matematikailag leírható műszerek csinálják, mégis az emberen, az érzéseken alapszik. Pusztán technikai szemszögből kevés nézni a dolgokat, a hifi ennél többet követel. A zenébe az összes elem beleszól, amiből a hifirendszer áll, ezeknek az elemeknek az együttese adja azt, amit hallunk, minden mindennel összefügg. Nem elég az, hogy van egy jó hangfalunk, ha ócska kábellel van hozzákötve az erősítőhöz, mit sem ér a jó basszus, ha közel van a hangfal a falhoz. Ugyanez a helyzet a CD lejátszóval is. Mindenki az gondolná, hogy teljesen mindegy az elhelyezése, ugyanis a lejátszás digitális, egyebb egy meg nullább nulla nincs, de ez nem így van. Ez az a pont, ahol túl kell lépni a puszta technikai leírás határain, ugyanis a CD lejátszónál is számít az egyes elemek összejátszása. Nem mindegy, hogy hol és min van a lejátszó. Akármennyire is hihetetlen, de a CD lejátszó is érzékeny a vibrációkra. Igaz, hogy a CD formátumban alapból van hibajavítás, de sosem tudhatjuk, hogy a lézer mennyire pontosan olvas, mennyi hibát tud kijavítani a lejátszó. Már az erősítő trafójának vibrálását is át tudja venni, nem beszélve arról, hogy mi történik akkor, ha beleeresztünk egy kis kakaót a hangfalakba, amik meg tolják a földrengést keltő basszusokat. Pont ezért a CD lejátszó alá szükséges alátétet rakni. Sokféle van, de ha spórolni akarunk, vehetünk habköveket.

Igen, azokat a habköveket, amivel a kemény bőrt szoktuk lesúrolni magunkról. A habkő elnyeli a vibrációkat, a lézer a lejátszóban kényelmesebben olvashat. Hülyén hangzik meg őrülten, de mégsem az, addig, míg ki nem próbáljuk, hogy segít-e. Miért is ne? Nem olyan drága mulatság próbáljuk ki. Az ötlet eredetileg furioustól származik, ő már kísérletezett habkövekkel. (saját elmondása szerint happkövekkel). Pénteken a lemezbazáros hadjárat alatt meg is álltunk egy drogériában. Gyors keresgélés, és rátaláltunk a habkövekre. Volt két sárga, három rózsaszín, egy kék, és még kettő színtelen. Rövid rábeszélés után a színesekre esett a választásom - állítólag jobbak, mert könnyebbek, és lyukacsosabbak. Sőt, a neve is árulkodó: víceúčelová, avagy többfunkciós. Direkt is a sárgát vittem el, rózsaszín nem kellett. Furious sem volt tétlen, egyből magáévá tette a rózsaszíneket. Beteg egy látvány lehetett, mikor két 2X éves ember odamegy a pénztárhoz, mind a kettő kezében KETTŐ habkő (mert egy nem elég!), és fizet, ezáltal leamortizálja a drogéria habkőállományát jóformán 1/3-ra. Az egyik sárgát vesz, a másik meg rózsaszínt. Két ember elvitt 4 habkövet, kicsit sem furcsa. Hétvégén csináltam két tesztet. Mind a kettő habkövet elvágtam, kettőből lett négy. A morzsolódás miatt muszáj volt készíteni papírtotykákat a kövek alá, hogy ne morzsázzon bele az erősítőbe.

Felcseréltem a sorrendet, az erősítő lett alul, és a CD lejátszó felül. Midegyik tesztszámot meghallgattam alátétesen, és alátét nélkül. Az összes minta közül a Nightwish volt a legfurcsább. Jóformán nem is volt semmi változás, érzésre viszont mégis máshogy szólt a zene. A hangszerek nem is szóltak jobban, viszont Tarja hangja másabb színt kapott, sokkal jobban el tudtam képzelni a szája mozgását. Tényleg tett valamit. Tegnapelőtt még ráfogtam volna a hifi mágiára meg a bebeszélésre, ezért másnap megint csináltam egy tesztet a szobatársammal. Megint Nightwish, ezzel kezdtünk. Kb. ugyanaz, mint tegnap. Ezután beraktuk a Focal JM Lab hangfalgyártó teszt CD-jét. Elindítottuk az egyik számot, és figyeltünk. Kivettük a habköveket, és figyeltünk. Nekem már mindjárt az elején feltűnt, hogy a magasak nem csilingelnek annyira, mintha laposabbak lennének. Visszatettük a habköveket, a hiányzó csilingelés újra visszatért. Elindítottam a másik számot, és figyeltünk. Kivettem a habköveket, és megint figyeltünk. Az előzőhöz képest most nem volt olyan élet a dobolásban, nem szólt akkorát a pergődob, nem volt olyan átlátszó az egész szám, mint előbb. Visszatettük a habköveket, no problem. Előjött az a hiányzó dinamizmus a zenéből, és sokkal konkrétabb lett az egész hangzás. Mindenben egyetértett a szobatársam, és ez szerintem már nem véletlen. Ezután még kipróbáltam a Re-Volttal, ami villanyzene, és én azt mondom, hogy használ itt is. A habkövekkel már annyira nyersen szól az acid, hogy magam elé tudom képzelni a TB303-ast, mintha itt lenne az asztalon. Nos láthatjuk, hogy 300 forint, vagyis egy picivel több, mint 1 euro pénzbefektetéssel is érhető el javulás. Igen, és most jönnek a jobbnál-jobb gondolatok, hogy ez meg mekkora idióta, hogy ilyenekben is hisz is, ez kész faszság. Én meg azt mondom, hogy ki kell próbálni élőben, és a fülünket használva hallgatás alapján kell ítélni.

DIY hangfalprojekt 1. rész

2007-05-30T13:53:00.000+02:00

Hát igen, már régebben megírtam, hogy mindenféle hangfal kellett, és nem tudtam, hogy mi lesz, de végül mégis a DIY-nél kötöttem ki. Kettő az egyben + 1 okból, először azért, mert így olcsóbban jövök ki, másodszor azért, mert relatíve kevés pénzből jó cuccom lehet, +1 okból pedig, amire csak később jöttem rá azért, mert így olyan kinézetű hangfalt építhetek, amilyet csak szeretnék. Érdekes, hogy kb. annyiba fog kerülni az egész, mintha vennék egy Yamaha hangfalat, amit eredetileg akartam, viszont a minőség nagyságrendekkel jobb lesz.

Nos itt vannak a hangkeltők. A nagyobbik hangszóró egy TVM XW-165-1398 mélyközép, amely igazából Westra, meg is lehet nézni az egyik képen, de mégis TVM. Állítólag a Westra gyártotta ezt a típust régebben, de ezek szerint a TVM továbbvitte a hagyományt. 86dB/W/m érzékenység, papírmembrán, zárt típusú dobozba való. A magas pedig egy ritkaságszámba menő Vifa D20TD, 89dB/W/m érzékenység, textil membrán, már a márka sejteti, hogy a minőség rendben van. Figyeljétek meg a ragasztón lévő apró dán zászlót, még az ilyen apró részletekre is gondolt a gyártó.
Néhány napot az ágyban lapultak, aztán csütörtökön eljött a tesztnap. Kiszemeltük a szobatársam hangfalait az átmeneti fészek szerepének betöltésére. Schneider hifi Concept 8027LS HiFi Stereo Speaker 3 Way System hangfalak, inkább a hihi, mint hifi kategóriából. Aluldimenzionált váltó, beszakadt közép az egyiken, kiégett magas a másikon, műanyag előlap, amin a hangszórók vannak, és nem utolsósorban savanyú szagú ragasztóféleség, ami ezt az előlapot tartotta a dobozon. A doboz mérete viszont pont jó, 14 liter, passzol a TVM mélyközéphez. Az előző paraméterekből egyértelmű, hogy ennek a Schneider hangfalnak már olyan mindegy, ezért neki is fogtunk, és elkezdtük belezni.

A műanyag előlap az eredeti hangszórókkal

Elvágtuk a váltót, kivettük a mélyet és a középhangszórót mind a kettőből, hogy majd aztán be tudjuk rakni az újakat. Akadt közben egy váratlan probléma. Nem egyeztek meg a hangszórók méretei, 3 milliméterrel odébb ment be a csavar a TVM-be az eredeti mélyhez képest. Nem baj, odarakjuk 2 csavarral! Centiztünk, de hiába, így sem volt jó, nem baj, odarakjuk 1 csavarral! Ugyanez volt a helyezet a magasakkal is. Végül belegányoltuk őket, és eljött az első lábraállítás ideje. A hangfalat talpra állítottuk, a hangszórók mint annak rendje és módja szerint szépen bedőltek hátra, mintha elájultak volna, és hát ez így nem éppen ideális állapot. Megint minden szét, B terv. A TVM maradt, 1 csavarral meg szigetelőszalaggal kitámasztva, a Vifa meg ment kintre. Gond volt a dobozokkal, nem volt megfelelő méretű, amibe a Vifát bele lehetett volna rakni, próbáltuk egy Tesla kompakt fénycső (magyarul spórolós neon) dobozával, de végül egy Tesla hagyományos égő dobozára esett a választás. Mivel ez így nem 100%, kellett valami ellensúlyt rakni a dobozokba, az egyikben egész pontosan egy Májka pástétom van, a másikat pedig cipőápoló zsírt tartalmazó tégely tartja. Az ötcsillagos biztonság érdekében megerősítettük szigetelőszalaggal az egész konstrukciót.

Kész.

Miközben az egyik elkészült, furious már nem bírta ki, hogy ne kapcsoljuk be, ezért rákötöttem az erősítőre az egyik dobozt csak a TVM-mel (a váltó még nem volt kész). Érdekes volt az első 1-2 másodperc, abszolút más hang. 1 perc után áttekertem a balancet jobbra, vagyis a Philipshez, és már akkor rosszabb volt, vagyis 1 perc után már jobban játszott a TVM. 1 perccel tulajdonképpen a "kicsomagolás után". Jó kezdet. A váltó az finoman szólva érdekes kreálmány lett. Nem szarakodtunk vele sokat, outdoor type módot választottunk. Ez azt jelenti, hogy nem a dobozban, van, hanem szanaszét hever a hangfal előtt. Pár perc gányolás következett, mindenféle egyedi tákom-bákom megoldásokkal, mit sem sejtő hifista ha ezt meglátná, infarktust kapna. A TVM közben egyre meggyőzőbben szólt. Elkészült az egyik váltó, azon nyomban eresztettük a kraftot a magasba is. És ekkor jött el A Pillanat, a TVM már egész szépen bejárattatott, és mellette megszólalt a Vifa. Ha lelassítanánk az időt, a jelenet úgy nézne ki, hogy lassan jön felénk egy hullám, a Megvilágosodás Hulláma, ami romba dönti az eddigi elképzeléseinket, és új dimenziókat nyit meg előttünk. Végre voltak magas hangok, nem is akármilyenek. Nem faimitációs üresbekábeles magashangszóró szólt, hanem igazi. Gyorsan megcsináltuk a másikat is, és immár sztereoban élvezhettük a zenét. A végeredmény:

Igen, kérem szépen, az egyik váltó a doboz tetején, a másik meg előtte heverészik, ez a legmodernebb hangfalépítési technika.
Így, dobozban lógva 1 csavaron, éppen, hogy csak lerakva egy villanykörtés dobozban, összeszerencsétlenkedett váltóval (a kábelek csak érintkeznek egymással, még összeforrasztva sincsenek!) is úgy szólt, hogy csak hüledeztünk. Végeredmény: a basszusok nem mennek le olyan mélyre, ezt gondolom a szar felfüggesztés és a vele járó fél centis tátongó lyuk teszi a hangszóró és a doboz között, meg még nem bejáratott a TVM. Igaz, mivel nem kifejezetten basszushangszóró, nem is lesz 30 hertzes gatyalengetés, viszont a basszusok kemények, odabaszósak köszönhetően a NAD erősítőnek is. Tuc-tucnál olyan, mintha minden ütemnél kapnál egy pofont az arcodra, de ez mind semmi, a legjobban a dobok szólnak. A lábdob robban, bbbtb helyett buffbububuff-ot tol az arcunkba (megjegyzés: ehhez megfelelő minésgű felvétel kell). A Vifa magas kíméletlen az mp3-mal, minden hibáját felfedi. Végre nem c-c-pc-pc-c cincogást lehet hallani, mint a Philipsnél, hanem ciSSZ, pSSZ, trSSS, stb. Új dimenzió a magashangkeltésben. Nem hittem volna, hogy a rongyosra hallgatott Re-Volt Track 07-ben még fogok találni valami effektet, de mégis!

Az előző Philipsekkel az volt a baj, hogy egy idő után fárasztó volt őket hallgatni, de ezeknél ilyen nincs. Akár egész nap mehetnének, nem lehet a hangjukat megunni. Végre van élet a zenében. Nem csak szól a háttérben, hanem már képes közvetíteni azt a pluszt, amit a zenész belecsempész a műveibe. Ahhoz képest, hogy milyen állapotban van most a hangfal meg a váltó, szerintem szenzációs, és ennél már csak jobb lehet. Építsen mindeki hangfalat, merazjóóó.

Mobiltelefonok

2007-05-20T18:28:00.000+02:00

2007-ben állítólag több, mint egymilliárd mobilt fognak eladni világszerte. Egymilliárd. Nem negyven tonna, hanem ezermillió darab. Miért is? Én az elsőt 2002 őszán vettem, egy Nokia 6310i-t. Kifogástalan volt a minősége, midnent tudott, amit tudnia kellett egy mobilnak, és rendkívül sokat bírt ki az akkuja 1 feltöltésre. Aztán 2004-ben engem is elkapott a multimédiás őrület, és 2005 januárjában lecseréltem egy Nokia 6230-ra. Szintén minden elképzelhető dolgot tudott, viszonylag jó minőségű telefon volt. Nem bántam meg a váltást, igaz, hogy az akku nem volt olyan, mint a 6310i-ben, az a masszívság sem tűnt annyira meggyőzőnek, mint a 6310i-ben, de a tudás mindent kárpótolt. Elméletileg most lenne az idő, hogy újra cseréljek, de nincs értelme. Idővel kiderült, hogy a telefon mégis tartós, nem akar szétesni. Másrészt 2005 óta nem fejlődött annyit a mobilpiac, hogy érdemes legyen. Nem tudnak annyival többet a mobilok, mint a 2004-es modellek a 2002-esekhez képest, csak a meglévő funkciókat turbózták fel, mint pl. a fényképezőgép meg a kijelző. A pár újdonság mind az okostelefonokba kerültek, amik engem nem érdekelnek, a hagyományos kockatelefonoknál maradt a tuning. Nevetséges, hogy pl. a Nokia 6300-nak, ami állítólag a 6230i utódja csak 7 mega belső memóriája van, míg az elődjének 32. Hol van itt a fejlődés? Ezzel a miniatürizálással meg a kijelző nagyobbításával sem értek egyet, lassan már csak körömmel lehet majd a billentyűket nyomkálni. Nekem normális méretű és súlyú kockatelefon kell, a 6230 még az, de a mai mobilokat már jóformán markolászni se lehet, összeroppannának. Érdekes így belegondolni, hogy mégis egymilliárdan fognak mobilt venni. Ez azt jelenti, hogy az emberek nagy része le fogja cserélni a mobilját. Szarságokra. Igaz, közöttük biztos vannak olyanok is, akiknek már muszáj, de szép számmal lehetnek olyanok is, akik úgy váltogatják a készüléket, mint az alsónadrágjukat.Hiába, fogyasztási cikk lett ez is. Pedig több értelme lenne egyszer megvenni, igaz drágábban egy ütős modellt, és ellenni vele évekig, vagy ha nincsenek különösebb igényeink, akkor egy bevált modellt olcsón, és azt nyúzni szétesésig. Én inkább az akkut fogom majd lecserélni, mert az mondjuk már szar a mobilban.

Ez most nem a témához tartozik, de: szobatársam szokása, hogy mikor valamit nézek az interneten fölém áll, és megkérdi, hogy mit olvasok, mit nézek, mivel nem tud magyarul. Nem tudom, hogy hogy vagytok vele, de én utálok az ilyen kérdésekre válaszolni. Vagy ha úgy gondoljátok, kommentálhatom neki a blogjaitokban olvasott szöveget.

Szerencse

2007-05-06T02:32:00.000+02:00

Ez a mostani vizsgaidőszak kész máktermesztés, szerencse nélkül szerintem két hét múlva húzhattam volna a csíkot haza (véglegesen), de nem. Az első vizsga mindjárt úgy kezdődött, hogy nem tetszett a vizsgakérdés, ezért a tanár kicserélte nekem egy újra. De ez nem volt elég, véletlenül félreértettem a kérdést, és elkezdtem teljesen másról írni. Mindez csak a vizsga szóbeli részén derült ki, kérdezte a tanár, hogy miért az atmoszférikus optikai kommunikációról írtam, mikor az optikai kábelekről kellett volna? Mondtam, hogy hát mind a kettő fény-fény, nem? Elfogadta. Laza tanár. A második vizsgát önerőből, úgymondván izomból csináltam meg, de érdemes volt tartogatni a mákadagot, mert a harmadik vizsga épp a múlt évből ismételt tantárgyból volt, amire csak 3 napot tanultam, szóval abban bíztam, hogy könnyűek leszenk a kérdések. Mázlim volt, pont az egyszerűbbik csoportot kaptam meg, ha az E helyett a H-t osztják ki, végem. Így viszont lazán megcsináltam, sőt még jobban is sikerült, mint vártam. A negyedik vizsga meg már aztán tényleg mindennek a teteje, az egészet lelestem 28 perc alatt. Csaltam, igen, mint ahogy a többi 200 ember, meg azokra a dolgokra nem lesz szükségem, szóval nem izgat. Kíváncsi vagyok az utolsó vizsgára, mert erre most keményen tanulok. Mák Attack nélkül is meglesz valszeg, de vele a körülményekhez képest atomrobbantás lesz.

Flarion

2007-04-19T19:06:00.000+02:00

Komoly tempóban halad ez a blogfrissítés.
Egész érdekes sztorit hallottam ma. A mobilkommunikációs előadáson történt az, hogy éppen a Flariont kezdte el magyarázni a tanár, de pár mondat után bejelentette, hogy minden adat titkosítva van, nem árulhat el semmit sem a rendszerről. Ez így még OK, de az a vicc az egészben, hogy pont ezzel a rendszerrel foglalkozom a projektemben és pont ennél a tanárnál. Most akkor mi van? Majd júniusban a bizottság előtt én is bemondhatom, hogy kérem, Hanus professzoron kívül mindenki fogja be a fülét, csukja be a szemét, mert most titkos dolgokról fogok beszélni, vagy mi van? Vagy simán csak megmondom, hogy én itt most meg se fogok mukkanni, önök bekaphatják, inkább elkezdek beszélni a plafonon lévő fénycsövek színvisszaadási indexéről és a színhőmérsékletéről.
Ja amúgy így elképzelhetitek, hogy mennyi forrás áll rendelkezésre a Flarionról. Van itt most nálam egy könyv a 4G-s drótnélküli kommunikációkról, amitől azt vártam, hogy megment. Nem, kurva bonyolult, képlet képlet hátán, ráadásul egy csomó dolog nincs benne, ami kéne.
FosH az egész.

Töltögetni jó

2007-03-08T12:22:00.000+01:00

Totál furcsa, nem is olyan rég egy legális zeneletöltő oldalat nézegettem, ahol olyan szövegekkel akarták rávenni az embereket a letöltésre, hogy itt csakis minőségi zenét árulnak, ellentétben a kétes minőségű kalózmásolatokkal. Gondoltam, hogy ha-ha, micsoda félrevezető duma, ne jöjjenek már olyannal, hogy minden kalózmásolat szar, és láss csodát, azóta kétes minőségű albumokat töltök le a DC-ről. Az egyikben nincs meg az összes szám, a másikban windows hangok vannak, a harmadikban 1-2 másodperces elhalkulás van a számokban, a negyedik alacsony bitrátájú, stb . Legálisan letölteni így sem fogok, ha már fizetek, akkor ne egy fos 192 kbit/s-es wma-t kapjak, hanem audio CD-t, de a lemezboltok mindig pont azt NEM árulják, ami kéne. A rendelés meg olyan szinten megy, hogy fél év alatt sem voltak képesek egy cd-t meghozni, vagy egy másikat már december óta várok. Marad a DC-s letöltés.

Észrevettétek már, hogy hogy megváltozik az akusztika kint, ha hó van mindenhol? Nagyon jó hangszigetelő, semmi városi háttérzaj, ráadásul úgy elnémítja körülötted a nyüzsgő környezetet, hogy már-már azt érzed, hogy megnémult a világ, de ezt még megfejeli azzal, hogy a közelben, vagyis 15 méterre hógolyózó emberek kiabálása mégis üvöltözésnek fog hallatszani, ráadásul olyan visszhangok kíséretében, amiket csak éjjel háromkor lehet hallani a lakótelepen. Érdekes.

NAD C 320BEE erősítőteszt és a hangfalaim bemutatása

2007-02-14T22:15:00.000+01:00

Az utóbbi időben egy kicsit sok lett az erősítős post a blogon, remélem azért még nem dőltek ki a olvasók sorából itt az emberek. Meglesz a kvintett post is, nem csak hifipistáskodásból fog állni az egész.... de előtte még egy kis NADulás.
Furious kolléga, aki már jártasabb a hifi témában kért meg arra, hogy csináljunk egy tesztet, mivel még sosem szagolt NAD erősítőt. Végülis miért ne, kíváncsi voltam a véleményére, meg aztán az ő szobájában normálisabb körülmények között lehet zenét hallgatni, nem kell össze-vissza annyit vacakolni, mint nálam, hogy középről jöjjön a hang. Pont az átcuccolás közben jutott az eszembe, hogy vajon hány embernek tűnik fel az a meglehetősen furcsa látvány, hogy az erősítőt meg a dobozát (ebben voltak a hangfalak) külön viszi két ember. Még egyet kellett térnem, mert elfelejtettem elhozni a cd-jeimet, mire visszatértem, már szépen össze volt rakva a berendezés az asztalra, és el volt készítve a tesztelőszék a szobában. Szabályosan áradt a hifiszag a levegőben.

Minden készen áll a bevetésre

Mivel nem volt más, a jó öreg, otthonról hozott Philips AK 141-es hangfal volt az erősítőre kötve. Valószínűleg ez a világ egyik legbizarrabb hangfala, de erre majd később kitérek. Igen, ott a kép szélén szépen belóg egy narancs, az ott az én kezem. Mit lehet elmondani az erősítőről...mindent a használhatóság elve szerint terveztek, egyszerű fekete dizájn, semmi vásári hangulat. Nincs rajta kijelző, mint ahogy azt az egyik haverom várta, hogy lesz rajta, de nem hiányzik, apró ledek jelzik a működést, minden funkcióra külön gomb van. Szokásos kellékek: volume, balance, bass, treble; viszont van itt nekünk egy tone defeat gomb is, amivel ki lehet kapcsolni a korrekciót. Toroid transzformátor bévül, aranyozott konnektorok kívül, minden, ami szem-szájnak ingere. Ennyi volt a kinézet, de most jön a fontosabb rész, a hangja.
Végül elkezdődött a teszt. Leeresztettünk pár cd-t, megjegyeztük, hogy középen van a hang, szóval egész jó az erősítő, aztán furiousnak eszébe jutott, hogy próbáljuk ki alátétekkel is, hogy hogyan hangzik. High-end világban egy low-end megoldást talált ki: a flakonok kupakjait rakta alá, mind a kettő hangfal alá hármat. És lőn csoda! Akkora volt a változás, hogy még a notebookjába belemerült szobatársa se tudta, hogy most mi történt. Még hogy ez sem legyen elég, csináltunk egy vaktesztet is, hogy vajon eltaláljuk-e, hogy mikor vannak a hangfalak alatt a kupakok. Egyértelmű volt, kupakokkal alátámasztva sokkal tisztáb, ütősebb volt a hang. Azért még most is csodálkozom rajta, hogy ilyen szar hangfalakból még mit ki lehet hozni egy kis változtatással.
Ahhoz képest, hogy milyen hangszóró van benne, elég jók voltak a basszusok, bár ebben inkább az erősítő játszott szerepet. Néhány résznél összemosódott minden a zenében, de ez a hangfal hibája volt. Furious aztán megfordította a hangfalakat, vagyis már fejjel lefelé álltak, így pont fejmagasságban voltak a hangszórók. Sokkal direktebb lett a zene, most már szabályosan a fülünkbe lőtte a zenét a hangfal, ráadásul a mélyebb mélyek is mélyebb behatást keltettek. Később sorra került a mega-extra hifi teszt cd, amire mindenféle korrekció nélkül volt feljátszva a zene. Én most hallottam először az életemben ilyen felvételt, megdöbbentett az a tisztaság, ami jött belőle, szabályosan még a stúdiót is el lehetett képzelni, hogy mekkora lehet, milyenek a visszhangok. Ja és igen, az ének az abszolút középről jött. Talán egy kicsit elöl volt, de ez annyira nem volt zavaró. Ettől függetlenül mindig az erősítő mögött lévő nyomtatót néztem, mintha onnan jönne a hang, a papír lenne az énekes. Ezután beraktam egy Nightwish cédét, és olyan "érdekes" hangzása volt. Így közvetlenül a hifi teszt cd után egyértelműen érződött rajta az effektelés, az eredeti hangzáshoz képest mintha bombasztikusabbra csinálták volna meg. Nem azt mondom, hogy rossz minőségű volt a hang, hanem olyan másabb. Az (megint meg kell említenem) "onyicsom" hangfalakon korrektül kijött a különbség a két felvétel között, amit megint inkább az erősítő követett el. A TONE DEFEAT gomb, ami a basszus és magas potmétereket iktatja ki végig be volt kapcsolva, szerintem szigorúan tilos kikapcsolni. Nincs értelme, elég basszust és magasat ad így is, ráadásul kikapcsolt korrekcióval szebb a hangja. Ezután beraktam a jó öreg Re-Volt cd-t, csak kíváncsiágból, hogy hogyan szól kupakalátétekkel, de a többieknek eléggé agyukra ment a zene, sajnos idő előtt le kellett állítanom a próbálgatást, az acidhallgatást.

már az alátétekkel

A teszt másik fele már inkább hülyülés volt, mint tesztelés, azt próbálgattuk, hogy mekkora a különbség a veszteségmentes és veszteséges formátum között. Ezt sem akárhogy, szabályosan kvízjáték volt a lejátszóprogram, nekünk ki kellett találni, hogy X vagy Y az igazi. Mindezt úgy, hogy A volt a veszteségmentes, B a veszteséges, és a tesztkor véletlenszerűen X-et vagy Y-t rendelt hozzájuk, vagyis X-et, és Y-t hallgattunk most, a teszt végén pedig a program elárulta, hogy hogyan párosította a lehetőségeket. Igen, igen, tartalmasan töltöttük mi az időt vasárnap este...Váratlan vendég érkezett, megjött egy másik szobatárs, és be kellett fejezni a tesztelést.
Végülis oda lyukadtunk ki, hogy jó az erősítő. Amit elvár tőle az ember, ahhoz képest nagyon jó. A hangzás minimum háromnegyedét az erősítő követi el, a hangfal meg a maradékot. Ha jellemezni kéne a rendszert, azt mondanám, hogy az erősítő zenél, játszik, a hangfal meg csinálja a dolgát, úgy, ahogy az erősítő diktál. Megérte a pénzét.

Ja a hangfalak. Ez egy külön postot is megérne, de leírom most. Én már régóta tudtam, hogy annak ellenére, hogy kétsávosnak néznek ki a hangfalak, mint ahogy azt a képeken is lehet látni, ezek igazából egysávosak. Ráeresztettem már 17kHz-es színuszjelet, csak az alsó hangszórók sípoltak. Hogy megbizonyosodjunk abban, hogy tényleg egysávosak, leszedtük a hangfalak előlapjait. És láss csodát, egysávosak. De még hogyan! Minden, hangfalakhoz értő ember beszarik a Látványon, ami elé tárulkozik, mikor meglátja a csupasz hangfalat. Íme:

Azért nem semmi bátorság kellett ahhoz, hogy ezt it meg merjék csinálni.Ha le se vesszük a hálót az elejéről, még el is hisszük azt első látásra, hogy a hangszóró körül az a fémszínű gyűrű fém, de nem az, hanem simán csak festék. Amit körülvesz a gyűrű, arra azt hinné az ember, hogy az a hangfal széle, de nem, az egy ultrakemény műanyag. Természetesen a Philips gondolt arra, hogy ezt nem mindenki fogja bevenni, ezét megcsinált egy másodszintű karikát a nagy műanyag karikán belül, ami már tényleg élethűen néz ki, de ez még mindig nem a hangfal! Igen, nekem is kirakósjátékfeelingem van, már-már azt hinné az ember, hogy még jön egy műanyagszint, és a hangfal igazából pénzérme méretű, de nem, ezen a szinte-igazi-műanyagkarikán belül már tényleg a hangszóró van. Szóval lehet számolni, de a végeredmény az lesz, hogy kb. egy 8-9 centis hangszóró "dübörög" itt nekünk. Ez még mind semmi. Ott van még a magashangszóró. Vagyis lenne. Itt már nem kirakósjáték van, itt teljes terjedelmében műanyag és fa kápráztat el bennünket, ráadásul (a képen nem látszik) cselesen valamilyen fényvisszaverő anyaggal festették be a lyuk végén lévő fát, hogy a hülyegyerek azt higgye, hogy jééé, fém magashangszóró! De nem, nyugodtan bele lehet szúrni az ujjat, turkálni benne, semmi baja nem lesz. A bassreflex az egy sima lyuk, a hangfalban semmilyen tömítés nincs, üres az egész, elképzelhetitek, hogy mit művel olyn 150-250 Hz körül. A leges-legbizarrabbat akkor vettem észre, mikor belenyúltam a bassreflexbe. Egy kábel vezetett lentről a "magashangszóróba". Egy kábel. Az egyetlen egy hangszóró 9 centire zsugorodott, magashangszóró nincs is, a bassreflex cső 1 cm hosszú, de egy kábelt azért beraktak, hogy azt higgyük, hogy ez a magashangszóróhoz vezet, ez kétsávos, és wuoááá mennyire minőségi hangfal! Szóval van bent egy kábel, ami fába vezet. Milyen lehet a fának a frekvenciakarakteriszikája? Vagy az impedanciája? Lehet, hogy ez lesz a jövő hangszórója? Valószínűleg az lehet a válasz, hogy ez egy univerzális hangfalszéria, ahol a gyártási költségek érdekében a doboz standardizált, ezért léteznek olyan modellek is, amikben már van magashangszóró és mondjuk nagyobb a mély, és vannak olyanok is, amikben csak egysávos van. (Létezhetnek olyanok is, amiben minden elem ballaszt?) A kábelt viszont még mindig nem magyarázza meg, talán a dobozokat eleve a kábellel gyártják le? Vagy olyan fából készítik a dobozt, amin a kábel terem? Vagy hogyan került az oda?

Amúgy ha nem árulnám el most nektek ezt, és leülnétek zenét hallgatni ezen az erősítő-hangfal pároson, nem jutna az eszetekbe, hogy egysávos, nincs magas, stb. Ennyit tesz egy jó erősítő.

Ja hogy akkor miért ezeken a hangfalakkal vesződök? Ott kezdődött a történet, hogy otthon nem nagyon támogatták a hangfalvásárlási terveimet, ezért elhoztam őket, demonstrálva hogy márpedig nekem kell hangfal, és ha nem akartok támogatni, akkor megcsonkítom a otthoni hifit. Hatása aztán nem volt, anyumat nem érdekli, nővéremet nem érdekli, apum egy kicsit fanyalgott, de azóta őt sem érdekli. Vicces, októberben még Yamahák kellettek, most már a DIY felé kacsintgatok. Már tényleg nem tudom, hogy mi fog az egészből kisülni.

A képeket furious szolgáltatta, köszönet neki.

Épített fülhallgatóerősítő versus NAD C 320BEE fülhallgatókimenet teszt

2007-01-24T22:02:00.000+01:00

Kezd a koleszszoba elhifisedni. Minden azzal kezdődött, hogy kitaláltam, nekem kell egy új hangcucc. Elkezdődött a mánia, közben a szobatársam is kitalálta, hogy nem elég az, ami neki akkor volt. Miután átgondoltam a dolgokat, rájöttem, hogy jobb lesz először erősítőt venni, aztán majd lehet foglalkozni a hangfalakkal. Míg én az apróhirdetéseket meg az aukciós oldalakat bámultam a neten, szobatársam eközben nem tétlenkedett, megépítette a fülhallgatóerősítőjét. Időközben elhoztam a CD lejátszómat, egy Philips AK 640-est. (figyeljétek meg a képen a tányért, profi mechanika van a vasban). Első dolgom az volt, hogy rákötöttem a fülhallgatóerősítőt a CD lejátszóra. Szerencsétlen gyerek életében először találkozott a Hangminőséggel. Beszarás volt, hogy hirtelen milyen masszívak lettek a dobok, tiszta az ének, durva a gitár (NW- Oceanborn). A legdurvább mégsem ez volt, hanem a Re-Volt zenéjében a harsány acid hang. Ennyire visító, fejszaggató acidot sosem hallottam még, szinte már tépte szét a fülhallgatót a zene. Itt már olyan állapotok voltak, mikor az ember köpni-nyelni nem tudott, és csak mondta magában, hogy aaakkurvvaaaa...Rá 1 hónapra én is beszereztem egy hangfalerősítőt, aznap este ki is próbáltam, de a fülhallgatókimenet nem volt az igazi. Sok volt a basszus, nem volt olyan tiszta a hang, és az ominózus acid visítás sem volt meg a Re-Voltban. Hagytam is a fenébe a hasonlítgatást, gondoltam, hogy jobb ez, csak ez hangfalra való, a fülhallgatókimenet csak amolyan adalék, nem kell figyelembe venni. Ma viszont megint elkezdett zavarni a dolog, és gondoltam, hogy összehasonlítom őket.

A fülhallgatóerősítő elé kellett raknom egy mixert, mert a túl közel voltak a bemenet dugói, és nem tudtam közvetlenül rákötni a CD lejátszót. (hát igen, valaki elbaszta a dizájnt) A fülhallgató egy Koss KSC-55 volt. Úgy indultam neki a dolognak, hogy mennyivel szarabb az én erősítőm a szobatársaménál. Először kezdtem Nigtwishtől a Wishmasterrel és a fülhallgatóerősítővel. A legelső, ami mindjárt nyilvánvaló volt az a nagyon pontos basszus. Minden egyes leütés egyértelmű volt, csak úgy vágta bele a ritmust a fülhallgató az ember fejébe. Tarja éneke totál olyan volt, mintha ott lett volna az agyunkban a feje, és onnan énekelt volna, a gitár meg rendkívül éles volt, magyarul mondva zúzott. A magas hangok nagyon kijöttek, a hangzás összességében nagyon tiszta volt. Jött a NAD fülhallgatókimenete. Ugyanaz a szám, és hoppá. Nincsenek azok a pontos basszusok, a hang sem olyan tiszta, és nem olyan erősek a magasak. A basszust viszont nagyon tolta, már-már sok is volt. Hát igen, ahogy vártam, ennek nincs olyan hangja, de mégis, Tarjának egész más hangszíne volt, a szintetizátornak, is, volt az egészben valami, amit csak körülbelül sejtettem. Tetszett a dolog! Nem volt meg az a dinamizmus és tisztaság, de itt volt valami egész más, ami megfogott. Nem tudtam dönteni, döntetlen lett a végeredmény.
A második CD Prodigytől a Music for the jilted generation volt. Megint először a fülhallgatóerősítő jött. A ritmusok arconvágtak, pulzáltak, nagyon durva volt. Néha-néha már le kellett halkítanom, mert nem lehetett bírni ezt a veretést, viszont ehhez a zenéhez nagyon illett ez a hangzás. Ugye ezen az albumon elég sok a "tányércsörömpölés" (ami jó!), szóval ehhez az albumhoz nem is lehetett volna más hangkeltőt elképzelni, minden csörgést, puffanást, robbanást, pukkanást lehetett hallani. Jött a NAD. Ami a fülhallgatóerősítőnél tuc volt, az itt bumm. Ugyanaz a képlet, zsíros basszus, viszont nincs olyan pontosság. Viszont megint előjött az a bizonyos hangzás. A NAD hangja színesebb, volt benne valami sejtelmes. A Prodigynél ez nem volt elég, itt a veretés győzött a fülhallgatóerősítő javára.
És jött a várva-várt Re-Volt teszt. Az előző tapasztalatok alapján úgy gondoltam, hogy itt most csúnyán elkeni a fülhallgatóerősítő a NAD-ot. Szokásos sorrend. A hang a régi, visít az acid, csilingelnek a cinek meg a hi-hat, mint mikor először próbáltam ki ezt az erősítőt. Elindítottam a house részt is, nagyon kemény puffogó basszus, egész jó, és a Re-Volt CD tulajdonságaiból adódóan rendkívül tisza hang. A NAD következett. Elindítottam az acid techno részt, és vártam. Elérkezett az acid hangzás, és ekkor váratlan dolog következett be. Nem volt visítás, viszont mintha ecettel öntötték le a TB303-ast, és most savanyú, csípős lenne a hangja. Ez az! Hát mert acid bazmeg! Nagyon brutális volt, ahogy az acid tolta a zenét, külön dícséret annak, aki írta ezt a számot, hogy bevállalt ilyeneket. A cinek már nem csilingeltek annyira, de a színes effektus előjött, a legmagasabb hangok elvesztését kompenzálva lelket adott a csilingelésbe az erősítő. A house résznél ugyanez volt a helyzet, nincs olyan pontos basszus, de lelke van az egésznek.
Bedřich Smetana Vltavájánál hasonlóan zajlott le minden. Úgy gondoltam, hogy ezekután itt is a NAD győz, de a fülhallgatóerősítő tiszta hangja és magasai valahogy meggyőztek. De ez nem volt elég, a NAD életet is rakott a zenébe, és megint jobb volt. Pavarottinál már kicsit hezitáltam, mintha a fülhallgatóerősítő jobb lenne, nem tudtam dönteni de végülis hajszállal megint a NAD nyert. Ugyanaz az efekt volt, mint Tarjánál, színt vitt a hangjába, olyan mesésebbnek tűnt az egész. A végén még leeresztettem egy d'n'b mixalbumot Yura-tól, hogy adjak esélyt a fülhallgatóerősítőnek, és végülis ő jött ki győztesen. Itt is megvolt a NAD effektus, de a sok rimtus miatt a másik volt egy kicsivel jobb.

A C 320BEE lett a győztes, pedig nem ilyen eredményre számítottam. Saját magam is meg voltam lepődve, nekem jobban bejön a pontos veretős hang, de mégis meggyőzött a NAD, hogy pont az ellenkezője tetszik jobban. A másik szobatársam azt mondta, hogy ő is inkább a színesebb hangzást szereti, mégis a fülhallgatóerősítő hangja tetszett jobban neki. Az az acid hang mindent vitt, nem volt mese. Az egyik letisztult volt, a másik meg színes. A másik volt az igazi. Még egy fontos dolog: a teszt közben valahogy mindig a NAD-on hallgattam tovább a zenét, ami jelent valamit. Persze azért az is figyelembe kell venni, hogy a haverom erősítője épített, és az erősítőm árának a töredékéből hozta össze. Ehhez képest nagyon is jó hangja van, sőt!

Gyorstüzelés.

2007-01-16T10:46:00.000+01:00

12:59 - Jakubová tanárnő bemutatja a kárörvendő mosolyát nyelvkiöltéssel.
13:02 - Kezemben a feladatlap.
13:05 - Haverom mellé odaáll Krátká tanárnő, végigjártam a feladatlapot.10 perces röhögőgörcs rámtör. Elfuserált szituáció
13:15 - Van már valami a papíron.
13:22 - Szomszédnak mondom:
- menjünk haza.
13:22 - Felállok, összepakolok, kimegyek a teremből.

Január 10.

2007-01-10T19:44:00.000+01:00

Teniszkiben (tornacipő) meg egy szál pulóverben voltam kint ma a városban.

Megcsináltuk.

2007-01-05T22:09:00.000+01:00

Hm. Hanyatlunk. Észre lehetett venni, hogy az utóbbi időben hanyatlik a blog, mármint tartalom szempontjából. De ezen változtatunk akarunk most! Igen, vizsgaidőszak alatt. Már elkezdtem hümmögni, és a fejemet vakarni. Értékeljétek az erőfeszítéseimet. Szerdán megint elkezdett fájni a fogam. Ez még rendben is lenne akkor, hogyha nem úgy fájna, hogy fájdalomcsillapítóval menjek aludni, és nem júliustól járnék folyamatosan fogorvoshoz. Most sört iszom fájdalomcsillapító helyett. Változó a hatásfoka, de legalább természetes anyagokból épül fel.

Tegnap volt a Vicces Nap, vagyis tegnap védtem meg a szemeszteri munkámat. Igazából most éltem át először azt, hogy milyen az, mikor ott kell állnod pár tanár előtt, és mondani az anyagot. Mikor mindenki bámul rád, te meg közben mondod, de ugyanakkor folyton azon jár az eszed, hogy jót mondasz-e, most milyen képet vághatnak ott, röhöghetnek-e, stb...Neked viszont nézned kell a számítógép monitorjára, és reménykedned. Az még jobban emeli az adrenalinszintet, hogy igazából nem is teljesítetted azt, ami elő volt írva. Mert a Flariont kellett kidolgoznod, amihez még a tanár sem ért, meg információ is alig áll a rendelkezésre. Egy olyan projektet kellett megvédened, amiről azt sem tudtad, hogy egyáltalán jól írtad-e meg! Igaz, hogy csak 6 tagú volt volt a komisszió, abból is 2 csak amolyan töltelékember, de azzal a tudattal, hogy minnyá véged van, nem volt semmi prezentálódni. ÉS NEM!!! Átmentem!!! Mikor a konzulens felolvasta az ítéletet, és elhangzott az a szó, hogy MEGFELELT, ott egészen más dimenziók kezdtek el uralkodni. Később jöttek a "rendben van", "kiváló" szavak, a végén persze a hibák elemzése. A leges-leghihetetlenebb pedig az volt, hogy a konzulens 70 pontot javasolt a 100-ból (Ez C-nek felel meg, 50 a minimum). A komisszióelnök persze elkezdett szivatni, mert hogy öltönyben kellett volna jönnöm (tényleg nem volt rajtam, ezt elbsztam), de abszolút nem érdekelt, már olyan szinten úszkáltam az eufóriában, hogy a tanárok meg a terem simán rózsaszínűek voltak. Na, megvolt a hónap sikerélménye, végülis 68 pont lett, gondolom az öltöny hiánya meg a prezentáció elhadarása miatt, de le van szarva, megvan, a sikeres vizsgák utáni örömök már csak apróságok lesznek ehhez képest. Még most is felfoghatatlan az a tény, hogy M-E-G-V-A-N! A Flarion, az egyik legszarabb projekt, ami teljesen megvalósíthatatlannak tűnt. A végén már fel akartam adni, de mégis. Mindig tartsatok ki a végéig, megéri!

Találtam múltkor otthon a gépben "dance" [densz] zenét, és meghallgattam. Nekem már eleve a műfaj megnevezése is furcsa, fordítsuk le magyarra: tánc. Szerintem elég gagyi. Kb. olyan szinten van, mint a "diszkós" ember, ami ugyanúgy kész hülyeség, mert mi az, hogy diszkós? Nem hinném, hogy ez lenne az igazi megnevezése, de lehet, hogy tévedek. Az igazi furcsaság maga a zene. Régen hallgattam ilyet, de az már régen volt. Mai fejjel valahogy nem értem, hogy valójában ezek az előadók milyen koncepció alapján csinálják a zenéket. Nincs semmi eleme a zenének, amin el tudnék gondolkozni, hogy miért olyan, amilyen, mert pont olyan, amilyen. Néha-néha már egyenesen vicces, hogy még most is meg tudom állapítani, hogy egy 2006-ban kiadott szám kié, pedig 2003 óta nem hallgatok ilyet, még rájövök, hogy ez a püfölés kinek az öltete volt, vagy ez az effekt kitől származik. Ebben a műfajban valamit kitalálnak, aztán azon rágódnak évekig, közben egymás közt kicserélik az ötleteket. A Brooklyn Bounce püfölési ritmusa, a Master Blaster pulzálós basszusa vagy a Benny Benassi nyekergős effektje totál standardizálódtak, mindenki ezt használja, és még akkor nem is beszéltem a Hihetetlen Egyedüli Örök visítós szintetizátorról, amit már annyian használnak, hogy simán ki lehetne nevezni a Közös Hangszernek a "dance" műfajban, mint pl. a torzított gitárt a rockban. Térjünk vissza a Brooklyn Bouncehoz, mert igazából azt szedtem le a CD polcról leghamarabb. A számok nagy része abból áll, hogy van egy brutális püfölés, humm-bzumm basszus, valamit belemond a csávó, egy kis női vokál, és kész. Mivel én olyan szabad zenei gondolkozású gyerek vagyok, nem mindjárt lefújoztam, hanem elkezdtem gondolkodni azon, hogy úgy igazából miről is szól a zenéjük. Meglepő módon arra jutottam, hogy ez egy kifejező zene. Igen, kedves olvasóközönségem, a Brooklyn Bounce trió bizony ki tudja fejezni a gondolatait a zene által. Miért is? Képzeljetek el egy nagy termet, ahol egy csomó ember van, rotary wooferek segítenek be a hangtechnikában, és már-már hardcore érzést idéző hangulat van, vagyis itt vagyunk, mi, a faszagyerekek, őrülten bulizunk a pulzáló ritmusokra, átadjuk magunkat az élvezeteknek, és mindenki más le van szarva. Na ez rohadtul benne van a zenéjükben! És ők mást nem is akarnak elérni, csak ezt. Kész röhej, a végén kiderült, hogy tudnak zenét csinálni. Végülis igen. Viszont döntse el mindeki, hogy elég-e magának az eszement bulizás, vagy valami más örömforrást vagy érdekességet is keres a világban.

hifipista post

2006-12-29T23:07:00.000+01:00

Végre megszereztem ezt itt. Egy NAD C 320BEE-t (gyengébbek kedvéért: erősítő). Végülis hozta azt, amit elvártam tőle, sőt. Az egy dolog, hogy a katalógusban 50W teljesítményt adnak meg, de ez senkit se tévesszen meg. 50 watt ennél az erősítőnel kb. 400 wattnak felel meg a kommersz hihi kategóriában és 15000 watt PMPO-nak a számítógéphangfal kategóriában. Magyarul mondva már fél hangerőnél letépi a fejed. Amúgy meg az előző tulaj 120 wattos hangfalait majdnem kiégettem vele. A legjobb az, hogy hirtelen valahonnan lettek magas hangok az otthonról hozott hangfalakon, pedig állítólag azokon kiégettem a magashangszórókat. Ja és nem maradt el a "jééé milyen új hangok vannak ebben a számban, ezt még itt nem is hallottam, ez tisztára olyan, mintha koncerten lennénk" hatás. Egyedül a fülhallgatókimenet nem tökéletes, ott egy kicsit sok a basszus. Ettől függetlenül tényleg hihetetlen, hogy milyen hangot hoz ki az ócska Philips hangfalakból. El lehet felejteni a "szarból nem lehet várat építeni" szabályt. Minden hang sokkal egyértelműbb, tisztább, részletesebb lesz. Semmi búgás, súgás, meg recsegés, mint otthon. Sajnos rossz értelemben is, egyértelműbb lesz az mp3 meg egyéb low-endségek is. Hihi tornyokat nem érdemes venni, ha nagy hangerő kell, akkor csakis külön elemekből álló hifi. Egyszer kell csak meghallani az embernek ilyet, azután semmi más nem fog kelleni.

Erősítőt mindenkinek!

Errő jut az eszembe: aki még nem próbálta, az egyszer hallgasson zenét teljes csendben és sötétségben a lehető legjobb zeneaparatúrájáról. Állítsatok be pont megfelelő hangerőt, és ne figyeljetek semmire, csak a zenére. Nagyon durva lesz. ;)

Adózás

2006-12-10T11:57:00.000+01:00

Csehországban új adót akarnak bevezetni, méghozzá azt, hogy minden megvásárolt CD, DVD, CD/DVDRW-ért fizessenek az emberek bizonyos százaléknyi adót, ugyanis cd írással már másolatot csináltam valamiről, és azért fizetni kell. Az ebből befolyt összeget meg a zeneiparban használnák fel új tehetségek kutatására. Jó. Mintha ennyire szegények lennének a nagy lemezkiadók. Érdekes kifogás az új tehetségek felkutatása, mikor már ígyis alig győzik magukból önteni a sok tehetségnek nevezett fost, ráadásul manapság már inkább a tévéműsorok a legnagyobb sztárgyártók. De hát ugye az óriási marketingre meg a kalózmásolatok miatti pereskedésre kell a pénz. Érdekes, hogy akkor ceruzát miért nem adóztatják meg? Meg amúgy is, mi közük ahhoz, hogy mit írok ki a CD-re? És ha nem másolatot?
Ez inkább valami kemény pénznyelő dolog lesz, nem pedig a tehetségek felkutatása.

2006-12-08T00:52:00.000+01:00

- Mi a legrosszabb dolog, ami egy buli után másnap történhet?
- Megnyílik a mobiltelefon képgalériája.

Durmós cuccos

2006-12-04T23:57:00.000+01:00

Ezt a "csöppséget" vettem ma. Hogy mi ez? Ez itt nem más, mint egy LED. Méretei: maga a LED dióda 5 mm átmérőjű, az egész modul 20x20 mm, és a hűtés 35x35 mm. Biztos, hogy a LED világításé lesz a jövő?

Egyébként meg: 7,2-7,8V, 350mA, 500mA max, 2,8W, 48 lumen, narancssárga szín. Veszek rá egy 15 fokos fénysugarat gyártó optikát...mások vakítgatására.

Elborultságok

2006-12-03T00:45:00.000+01:00

Furcsa szelek járják át most a várost, és ezt lehet szó szerint is érteni. Kezdjük azzal, hogy szerintem nagyon nem normális az, ha felhős-ködös időben viharos erejű szél akarja letépni a fejed, bár Brünnben talán úgy van, hogy a felhős ég az alapállapot, és a többi meg csak úgy jön hozzá. Vagyis ha pl. Siófokon befelhősödik, akkor az egy jelenség, akkor itt az a jelenség, hogyha kisüt a nap. Ez még mind semmi, rájöttem arra is, hogy a tél beköszöntével minden elektrolizálódik. Nincs nap legalább egy statikus kisülés nélkül. Nem érvényes ráfogni a téli öltözékre, mert két héttel ezelőtt is ugyanazokat a ruhákat vettem fel, és nem volt semmi baj! Vannak még egyedi esetek is, mikor megfogom a krómozott vízcsapot, és semmi, de a csapból jövő víz meg megráz. De hogy még ez sem legyen elég, a haveromat tegnap egy citrom rázta meg. Ezek szerint megvan a jövő energiaforrása asszem. Ja ha tiszta lesz majd este az égbolt, menjetek ki, és néhány megahertzes frekvencián kínai rádióadókat foghattok meg tiszta hanggal. Elborult egy állapot van itt, na.

Szobatársam magyar akar lenni. Mindig beszámolunk neki a magyarbulikról, hogy milyen jó volt, az ingyen kapott koncertjegyekről, amikért ő fizet, mi meg nem, stb, stb. Szegényt már annyira zavarja a dolog, hogy meg akar tanulni magyarul. Egy dologról amúgy nem merünk beszámolni: az újonnan alakuló brünni Microsoft központ embereket vesz fel helplinehoz, és IT Tech Leadhoz. A legalacsonyabb kezdőfizetés 18000 korona adó előtt (180e Ft), a legmagasabb 30 (300e Ft). Ehhez hozzájárul még a 13. havi fizetés, bónuszok, sportbérletek, kajálás, stb. Ja és hogy mi a poén? Az, hogy 13 magyart biztos felvesznek, és lobbiznak azért, hogy a magyarok még több fizetést kapjanak. Na ezt nem kell megtudnia, mert ettől már elborulna az agya. Egyébként kurva jó lenne menni, de nincs időm az ilyenekre iskola mellett...

Múltkor pont azon járt az eszem, hogy alkothat-e az ember olyan robotot, ami képes őt elpusztítani? Szerintem nem feltétlenül. Itt ezen a világon szerintem semmi sem tökéletes. Nem létezik olyan emberalkotta dolog, ami tökéletes lenne, akkor hogy lenne képes az ember saját képmását megalkotni? Pusztító robotok kialakulhatnának, de intelligensebbek szerintem sohasem. Hiába lenne meg a robotnak a gyorsabb önfejlesztőképessége, ha maga az önfejlesztés is elcseszett lenne a tökéletlen tervezés miatt. Amúgy meg kifordított módban mi lennénk tökéletesek a robotoknak, ahogy nekünk tökéletes a természet, és a természetnek tökéletes a teremtője. Talán a teremtő sem alkotott tökéleteset? Vagy csak szándékosan limitálta a rendszert?

2006-11-20T00:10:00.000+01:00

Közeleg a karácsony. Figyeljétek csak meg a reklámokat a TV-ben.

Az alternatívák rejtelmei.

2006-11-10T11:05:00.000+01:00

Na baszki már az IWIW-en is kampányolnak. Decemberben lesznek az önkormányzati választások Dunaszerdahelyen, ma reggel pedig az egyik polgármester-jelölt bejelölt ismerősnek véleménymegosztási célból. Nem kis munkájába kerülhetett neki bejelölni azt a többszáz ds-i embert, mindenesetre ez is valami, (talán?) így közelebb kerül majd a népekhez. Pesti jelöltek nem csináltak ilyet? :D

Kártyajáték

2006-11-10T00:15:00.000+01:00

Rájöttem, hogy létezik olyan dolog, hogy "sors". Az nem igaz, hogy van egy esemény, amit nem tud az ember kikerülni, mindenkinek teljes hatalma van az élete felett. Viszont van egy valami, ami nem irányít, hanem lehetőséget ad. Mindig leoszt egy kártyalapot, és az már csak rajtunk múlik, hogy hogyan játsszuk meg, ha egyáltalán meg akarjuk játszani.
Amúgy meg kérek egy JOKER-t. Ki akarom vele váltani azt, amit este háromnegyed hétkor nem játszottam meg.

Trip(e)

2006-11-06T23:08:00.000+01:00

Szombaton filmet néztem, méghozzá az Eurotripet. A harmadától kezdtem, aztán a vége után az elejétől a harmadáig, de végülis mindegy, így is világos volt, hogy mi történt a filmben. Ha balról nézzük a filmet, akkor egy szórakoztató komédia néhány leérettségizett diák életük legnagyobb kalandjáról. Bejárják Európát, megfordulnak pár jellegzetes helyen, miközben különböző alakokkal találkoznak, akik miatt sokszor hirtelen fordulatot vesz a sorsuk. A végén minden beteljesül, happy end. Ha jobb oldalról nézzük a filmet, akkor egy idióta gyerek beszart amiatt, mert egy netes ismerősét lecseszte, akit még élőben sem látott, és ezért utánalohol Európába, ahol miután találkoztak, jól megdugja a gyóntatófülkében, és hiiiihetetlen módon ugyanarra az egyetemre felvételiztek. Szlovákia ábrázolása no comment. Mindegy, szerintem Xena a különféle szarságai helyett jobban járna, ha harc közben a fürfrofjnűog€jochnjhfonggot használná.

Amúgy meg kérek personal tűzfalat magamra is, nem csak a gépemre. Ha megyek a városban, és meglátok egy reklámtáblát, reklám helyett azt akarom látni, hogy Ad blocked here by KPF. Nem szeretem, ha képembe tolják a reklámokat.

Bátorság, emberek, leszaromság

2006-10-29T12:05:00.001+01:00

Kb. másfél év után végre vettem a fáradtságot, és elnéztem egy gót buliba. A netoldalon elég jó a reklámszövege, szemerkélő esőben betévedek egy helyre, ahogy megyek be, valaki megfogja a kezem, elvisz a táncparkettre, megcsókol, és egyszercsak eltávolodik. Fény. Sötétség. Gothic Party Brünn. Tegnap esett az eső, bementem, és lófasz bazmeg. A bejáratnál szépen bemondta egy alak, hogy tele van a hely, lehet hazamenni. Mindegy, lehet, hogy ennek pont így kellett lennie.

Strandon mindenki le mer vetkőzni fürdőruhába, ami igazából alsónadrág vagy bugyi+ melltartó szint, mégsem szégyenkezik senki. Máshol meg mindeki takargatja magát. Ez még meg is magyarázható, mert legyen az, hogy a strand egy speciális hely, ahol elfogadott az, hogy mindenki egy szál semmiben mászkáljon, de ennél van még furcsább jelenség. Idegenek előtt könnyebben levetkőzik az ember, mint ismerősök előtt. Vegyük a szaunát. Legjobb meztelenül szaunázni, ezért nem árt, ha teljesen levetkőzünk. Most bemegy az ember, és akkor mi van? Már mindenki látott nemi szerveket, nem kezdik el egymást méregetni az emberek. Kit izgat most az, hogy engem ő lát? Nekem nem okoz gondot, én bemegyek így is szaunázni. Na de ki merne bevállalni egy szaunázós fórumtalálkozót? Vagy ki mer bevállalni egy szaunázást a fősulis csoportjával/osztályával? (már aki szereti a szaunát) Mindjárt más, mi?

2006-10-22T23:03:00.000+02:00

Emberek fejtsétek meg ezt a logikát. A szobatársam a lehető leghidegebb vizet ereszti, mikor tölti tele a vízforralót, emelett panaszkodik, hogy a hideg víz sokkal gyengébben jön a csapból, mint a meleg.

Mák

2006-10-22T10:10:00.000+02:00

Azt hiszem valaki vigyáz rám. Mégsem rendeltem meg a Yamaha hangfalakat, se az olcsóbbat, se a drágábbat. Viszont ma már tudom, hogy jól tettem, mert nem szólnak olyan jól, és csak szenvedtem volna velük. Pedig rohadtul kellettek még a hét elején, mégsem engedte a sors, hogy megvegyem őket. Ezt nem én csináltam, ezt valaki megrendezte, hogy így legyen. Köszönöm Neki! Most viszont ez itt kell mindenáron. Már röhejes, hogy az eredeti keretet négyszeresen túlléptem, de muszáj, kevés pénzért nem lehet jó hangfalat találni. Ez jól szól, tiszta hangja van, jönnek a magas hangok, nem dörmögnek a basszusok, amolyan univerzális hangfal. Erősítőre már nem fogja futni, de elhatároztam, hogy azt majd megépítem a saját két kezemmel, méghozzá egy T-osztályú gépet.
Ja és végignéztem az összes Dragonball részt, ami nálam volt. Most mit fogok csinálni?!

Hifisop

2006-10-17T09:30:00.000+02:00

Hogy toszódjon meg az egész hifishop.cz bagázs, nem elég, hogy hülyeségeket raknak ki az oldalukra, még kétszer is hülyét tudnak csinálni az emberből. Ha már egy ideje nem árulják azt a terméket, akkor még miért van kint mindig az oldalukon? Ja és persze stílusosan pont akkor vették le, mikor én már megrendeltem, vagyis 1 nappal utána. De ez még nem elég, egy másik online üzlet is pont 1 nappal a rendelésem után vette le a listájáról pont ugyanazt a hangfalat, ráadásul kiderült, hogy mind a ketten egy raktárból szállítanak. Micsoda egybeesés! Ma várhatok megint egy telefonhívást, ahol szépen elmondják (már megint), hogy nincs, már nem árusítják, én meg be fogok égni, hogy már másodszor akartam olyat rendelni, ami nincs is.

Szóval most vehetek vagy szarabba t 10%-kal drágábban (!!!), vagy jobbat másfélszer annyiért. Szavazzatok, melyiket vegyem meg?

Galambok

2006-10-08T21:18:00.000+02:00

A galamb egy hülye állat. Más szórakozása nincs is az életben minthogy bombázzon a levegőből. Ezek a kollégiumot sem kerülik el, simán leülnek az erkélyre, nem nagyon zavartatják magukat. A balkonunk is úgy néz ki, ahogy, tele van galambszarral. Az itteni galambok kifejlesztettek még egy szórakozási módot. Ha éppen a balkonon ülnek, és látják, hogy valaki kinéz, megfordulnak, a seggüket az égbe meresztik, és szarnak egyet. Persze a galamb hülye, az nem jut az eszébe, hogy ha kimegyek a balkonra, felfelé is nézek, hogy mindenre fel legyek készülve, és persze fel sem fogja, hogy a nyolcadik és az első emelet között van 20 méter különbség, vagyis lemegy a nap, mire leér az adag. Felesleges próbálkozás. Na mindegy, télen majd jól beszopják, akkor nem lesznek ilyen bátrak, mikor a -23 fokos hidegben lent a havon fognak keresgélni teljesen kiszolgáltatva.. n is tartogatok egy kis meglepetést...

2006-10-07T10:12:00.000+02:00

Egy éve még kinevettem a szobatársamat, mert folyton Kacsameséket nézett. Most még én folyton Dragonballt nézek.

Lepény

2006-09-18T14:22:00.000+02:00

Ilyen jövevény érkezett hozzánk. Ne vegyetek flexi billentyűzetet. Jól néz ki, de gyors gépelésre teljesen alkalmatlan, mert nehlóéz eltalálni a billentyűket, nem lehet ölbe venni, és úgy igazából fel sem lehet emelni működés közben, mert elkezd mindenféle hülyeséget csinálni.

A legjobb persze a használati utasítás:

For USB connector:
...Plug the pin of the keyboard cable into USB jack. If it is difficult to plug in, turn the pin to 180 degree, then re-plug...

Igen, és a macska seggébe se lehet beleszúrni, mert ez nem szárításra való.

Knight Rider

2006-09-16T23:15:00.000+02:00

A népség figyelmesebbik fele már biztos észrevette, hogy minden vasárnap délben KnightRidert nézhet az ember a TV2-n. Hihetetlen. A rongyosra játszott sorozatot megint elővették, és sugározzák szét a világba. Van aki röhög az egészen, van aki örül neki, van akit nem is érdekel. Én speciel örülök, szoktam is nézni. :D
Na de mi is ez az egész valójában? A legelső részben (amiről sajnos lemaradtam) az öreg Knightot megölik, és ezzel elkezdődik az egész história, ami további 89 sorozatig tart. Az öreg Knight helyébe lép az új, Őnagysága Michael Knight. Nadrág, bőrdzseki, napszemüveg, rövid göndör haj. A modern kori lovag megkapja paripáját K.I.T.T. személyében. Ez az autó a legmodernebb technikát hordozza magában, mesterséges intelligenciával rendelkezik, hidrogénhajtású, és a képességei túlmutatnak az összes létező autótípuson. Az autó történetesen egy széria Pontiac Firebird (ahogy K.A.R.R. mondaná: ócska sorozatpéldány) széttuningolt változata. A nevek találóak. Michael knight egy lovag. Célja a gyengék védelme és a rosszak büntetése, amit teljesít. Szüzességi fogadalmat tett, ezért van az, hogy egyik nővel se fekszik le minden egyes részben. A Firebird pedig a feltámadást szimbolizálja (főnix), az öreg Knight meghalt, jött helyette az új, és a legenda újjáéled. Mindjárt a második részben megértjük, hogy miért olyan önfejű Michael. A régi Knightet idézi:

"Van úgy, hogy egy egész hadseregnél is többet ér egy ember. Bízz az egyén erejében!"

Szóval már érthető is, hogy miért akar ez minden problémát megoldani maga, és miért veszik mindig össze Devonnal. Megismerekedik az autóval, (a második részben K.I.T.T.-tel is összeveszik), kipróbálja a TURBO BOOST-ot, elélvez rajta, és elkezdődik az egész história.
Maga a koncepció jó. A részletekre viszont nem figyeltek oda. A párbeszédek olykor nagyon banálisak, még maguk a helyzetek is. Ahhoz képest, hogy ez egy sportkocsi, ami SPM fokozatban akár ötszázzal is el tud menni, az ülések semmit sem tartanak, úgy hintázik benne Michael, mint a hintásszékben, mikor beszáll, és a kagylóformáról azt se tudják, hogy eszik-e vagy isszák. A beltér nagyon gagyi, a szélvédő alatt látszik, hogy utángyártott izé van a műszerfal helyett, biztos Boney ezt a munkát elhanyagolta. Akármennyire is a legmodernebb technológia, nagy fékezéskor a kerekek blokkolnak, nincs ABS az autóban!!! :D (jólvan, tudom, '80-as években vagyunk) Néhány kameraállásnál azélt kilátszik az ülés alatt serénye kormányt tekergető ember, mikor épp azt látjuk, hogy K.I.T.T. maga megy oda Michaelhez.
Kár, hogy az ilyenek előfordulnak a filmben, ma már egy kicsit gagyi az egész. Ezek a hibák nélkül tényleg tökéletes sorozat lenne, bár így is már egy klasszikus. Nem baj, gagyi ide vagy oda, ezen nőttem fel a gyerekkoromban. :P

Később megint előkaparták az ötletet, és megalkották a Knight Rider Team c. sorozatot, amivel elbaszták az egészet. Mindenféle vicces szövegekkel mondták el, hogy miért lett hirtelen sok ember és jármű a csapatban, az egész Knight legendát meg kidobták a kukába. Szánalmas. Erről jut az eszembe: ha már így van, alapítsuk meg a Teniszky Rider Team-et. Tornacipősök jelentkezhetnek.

JANIKA

2006-09-15T13:36:00.000+02:00

Szeretett zenészművészünk, Janika, akit már oly sokat emlegettünk, és tisztelünk tegnap a Mónika showban szerepelt. A műsor kihagyhatatlan volt, meg is örökítettem az utókor számára a nagy eseményt. Sztárunk megint bebizonyította, hogy hihetetlenül tehetséges, szórakoztató (de tényleg), és van keresnivalója a zene világában. Megjelent még volt énektanára, Arzén, és egy ismerőse a szülővárosából, akik elmondták a véleményüket. Janika a műsor alatt egy produkciót is bemutatott, hatalmas ováció fogadta, zengett a tapstól az egész terem. Janika ismerőse, és 3 barátja végül megmondta az igazat, de ez a szórakoztató zeneipar egy újabb gyöngyszemét nem tántorította el, bizony, ő tudja, hogy mire (nem) képes, és hogy mire van szüksége a közönségnek.

Íme a 3 videó:

(.3gp, szar minőség, mert mobillal játszottam fel a TV képernyőjét)

Éljen mindörökké JANIKA!

2006-09-12T23:26:00.000+02:00

Még élek.

2006-09-02T01:24:00.000+02:00

Mit csinál az ember, mikor már annyira lemerült a notebookja, hogy a háttérvilágítással is spórol?

Misszió

2006-08-20T20:52:00.000+02:00

2006.8.26.: Nick Warren Budapesten a Hajógyári szigeten. Akurvapicsába. Aki ráér, az menjen el, aki nem ér rá, az menjen el. Nekem ott kell lennem. Ez most egy életcél, egy misszió.

Mi az a Szlovákia?

2006-08-19T19:11:00.000+02:00

Néha szinte hihetetlen, hogy mennyire tájékozatlanok az emberek. Egy régebbi postban már leírtam, hogy a MÁV-os pénztáros nem tudta, hogy Szlovákia beletartozik-e az EU-ba, de ez még nem is olyan nagy vétség. Mindenki ismeri a George Bushos Bukarest történetet, de szerintem még ennél is szánalmasabb az, hogy ha valaki egyszerűen azt se tudja, hogy miről van szó. A Szigeten leállt velem beszélni egy spanyol gyerek. Mondta, hogy Spanyolországból van, én meg mondom, hogy Szlovákiából. Megkérdezte, hogy az meg hol van? Ha jól értettem, talán még azt is összekeverte, hogy mi Szlovákia fővárosa, Prágát mondott. Hát nem is tudom, enyhén alulművelt volt a gyerek, fel se fogta, hogy mi az a Szlovákia azok ellenére is, hogy Slota emberünk mostanában igen népszerűvé tette kis hazánkat.

Tiret

2006-08-19T18:56:00.000+02:00

Azt már azóta tudom, hogy a Tiret lefolyótisztító egy nagy átverés, amióta kipróbáltam a Krteket, vagyis lúgot a lefolyótisztításra, de a Tiret Preventol még erre is rátesz egy lapáttal. Végülis bizonyos mértékben használ a Tiret, úgy-ahogy meg is tisztítja a lefolyót, de a nagy koszt azért nem takarítja el. Ráadásul drága, és az egész flakont el kell használni. De hogy a Preventol jó lenne a szagok megelőzésére is? Sőt, a reklámban még bele is szagol a szerencsétlen a flakonba?! 20 évem során még nem szagoltam büdösebbet, mint a Tiret, a hányinger kerülgetett, mikor bementem a fürdőszobába, és mindenhol terjengett a klórszag. Pedig akkor már régen a lefolyóban hatott, szóval nem is én öntöttem bele. Nem értem, hogy egy Tiret hogy tudja megelőzni a szagokat, mikor már maga az anyag is okádék. Mindegy, szagolgassa csak az a reklámfigura, majd kap egy kis klórmérgezést.

2006-08-12T08:54:00.000+02:00

Zenét hallgatok. Emmanuel Top - Turkish Bazar. Reggel van, végem van, nincs helyén az eszem. A zene most teljesen máshogy szól. De ez kurvajó, és ezt le kell ide írni, míg vége nem lesz a számnak.

2006-08-08T00:43:00.000+02:00

Vannak dolgok, melyek hosszabb távon megadják életünk értelmét, vannak dolgok, melyek folyamatosan változnak, van, hogy folyamatosan keressük, viszont ne feledjük, hogy pont mi magunk adhatunk értelmet más életének. Élni kell, és kész.

21. század

2006-08-05T21:03:00.000+02:00

Felejtsétek el azt a rengeteg viccnek nevezett maszlagot, ahol tizenakárhány pontban felsorolják, hogy miben is más a jelenlegi század, mint az előző. A Microsoft és a Yahoo, vagyis a Live Messenger és a Yahoo Messenger jóvoltából immár egyszerre 4 helyről, vagyis 4 ablakban beszélgethetünk a partnerünkkel. 4 helyről párhuzamosan. Régen már az elképzelhetetlen volt, hogy szinte valós időben beszélj valakivel, aki 350 kilóméterre lakik tőled, most meg egyenesen 4 szálon beszélhetsz vele egyszerre, szinte valós időben. Na ez a 21. század!

ICQ

2006-08-04T00:05:00.000+02:00

Az ICQ újrarajzolt emoticonjai hihetetlenül ocsmányak lettek. Szerintem. Döntse el mindenki, hogy melyik a jobb. A régiek itt.

Kamu

2006-08-01T13:35:00.000+02:00

Épp mosogattam, mikor a kezembe akadt egy bébikukoricás üveg, amit szintén el kellett mosni. Kauflandos volt a termék (üzlethálózat, mint pl. az Auchan), de mégsem. Ugyanis mikor épp le akartam szedni a papírt róla, lejött, de alatta volt még egy papír, egy Tescos. Jobban megnéztem az üveget, és igen, ez tulajdonképpen Tescos bébikukorica volt, csak átragasztották Kauflandra. Ez már egyszerűen nevetséges, hogy mit csinálnak a hipermarketek, ilyet még azért a Lidlben sem láttam.

2006-08-01T12:45:00.000+02:00

A világ egyik legnagyobb találmánya. A sűrített levegő.
Csak a fantázia szabhat határt annak, hogy hol használjuk fel. A törlőkendők, kefék, rongyok ideje lejárt.

Tökös filmek

2006-07-28T00:31:00.000+02:00

Kíváncsi lennék arra, hogy a TV2 hogy állítja össze az esti műsort hétköznapokon. Annyira gagyi filmek mennek néha, hogy azt már kínszenvedés nézni. Nem tudom, hogy ki képes nézni azokat a gagyi német filmeket, amik 100%-ig vagy a szexről vagy a megcsalásról szólnak. Tökös csajok, *(mittudoménmi)* fiúk Ibizában, meg az ehhez hasonlók. A történetek banálisak, ráadásul már maga a film, ahogy megcsinálják is szar. Amúgy megfigyeltem azt, hogy egy rakás német film vagy a szexről vagy a rendőrségről szól. Kutyás rendőrök, helikopteres rendőrök, bohócos rendőrök, autópályás rendőrök. Németországból valahogy ömlenek az efféle filmek. Ennyiből állna a német filmgyártás, vagy csak a TV2 akar ennyit megmutatni?

2006-07-27T14:08:00.000+02:00

Ez a Tokio Hotel utálat már hihetetlen méreteket ölt. A hotdogon kétszázféle tokio hotel antiklub és háromszázféle "szerintem szar a tokióhotel"-szerű topic van a fórumon. Épp az előbb jelentkeztem be a myvip-re, és a myvip klub szolgáltatást is elöntötték az anti Tokio Hotel klubok. Hát igen, az internetes kultúra mit ki tud hozni az emberekből, 10 évvel ezelőtt még véletlenül se lett volna ilyen, csak képzeljünk bele mi lett volna, ha 2006-ban jön létre a Caught In the Act, N'Sync, Hansol, Backstreet Boys, stb. Az az érdekes, hogy sokan azzal jönnek, hogy ez már milyen szar, egyszerű alapokon nyugszik az egész zene, az énekes hangja tiszta lányos, meg a kinézete is, meg hogy a Viva Cometen vagy hol playbackeltek. Én csak annyit tudok, hogy fiatalok, talán németek, és 5 másodpercet hallottam az egyik számukból. Nekem ennyi elég. Nem is fikázom őkezt, kár az energiapazarlásért. Viszont az egy kicsit furcsa, hogy a fikázók is ennyi információval rendelkeznek. Vagyis igen, ők is megnézték/meghallgatták a Tokio Hoteles cuccokat, szóval szépen elpazarolták az idejüket ilyen információk begyűjtésére. Gratulálok! Hasonló a helyzet az emo stílussal is, jött, és egyből megjelent az ellentábor. Nagy igazság az, hogy minden kialakult folyamat automatikusan magával hozza az ellenfolyamatot is, ez látszódik is, amilyen gyorsan jött az emo, olyan gyorsan jött az ellenzék, amilyen népszerű a Tokio Hotel, olyan elszántak a fikázók is. Az internet meg megadja a lehetőséget, hogy ezt a filozofikus gondolatot szinte élőben láthassuk. Mégegszer gratulálok, frenetikus!

Itt meg egy kép, mikor az ember mindenáron infrán keresztül akarja átküldeni a fájlt (ahelyett, hogy kártyaolvasót használna):

The Ultimate Hi-Fi system

2006-07-20T09:51:00.000+02:00

2006-07-19T22:59:00.000+02:00

Le akarom fényképezni a kasmír pillanatot.

Paradoxon

2006-07-19T00:49:00.000+02:00

Minap a neten böngésztem, nyári munkát kerestem, mikor valami már zavarta a szememet. Sárga buszok ostort csattogtatnak, miközben villog a háttér. Nézem, nézem, Student Agency-s buszok indulnak nyáron Magyarországra Prágából Brünnön és Pozsonyon keresztül. Pozsony-Budapest mindössze 90 koronába kerül, sőt, mivel 26 éven aluli vagyok, kapok 10% kedvezményt, vagyis 81 koronáért, átszámítva körülbelül 570 forintért utazhatok el Pozsonyból Pestre. Bagatell összeg. Ha forinttal fizetek, akkor 1000-et kell leperkálni, de ez még mindig semmi a 4700 forintos Bp Keleti Pályaudvar - Pozsony Hlavná stanica vonatjegyhez képest, amit még anno a MÁV számlázott ki. Ha Brünnből indulunk, érdemesebb cseh koronával fizetni, Brünn-Pest mindössze csak 190 cseh korona, ami átszámítva kb. 1750 Ft (és ebbe még bele se számoltam a 10% kedvezményt), ha forinttal fizetek, akkor 2000. Komolyan mondom, nevetséges összegek, még ha kényelmetlenebb is a busz, mint a vonat. Igaz, elég jól felszerelt, szóval ki lehet bírni.
Most akkor számoljunk azzal, hogy pl. én hétvégén Pestre akarok menni. 7:31-kor indul a vonat Dunaszerdahelyről Komáromba, ami 74 korona (508 forint). 8:34-re ér oda, de innen át kell gyalogolnom a magyar Komáromba, hogy onnan továbbmehessek vonattal a Délibe 9:56-kor, ami 12:08-ra ér be 1004 forintért (hétvégén EU-s diákkedvezménnyel 670 Ft), vagy gyorsvonattal a Keletibe 11:27-kor, ami 12:38-ra ér be, szintén 1004 forintért (670Ft). Ha a Student Agencys busszal mennék, az úgy nézne ki, hogy a 9:05-ösi busszal felmennék Pozsonyba 66 koronáért, sőt mivel diák vagyok, féláron (462/231Ft) ami 10:10-re érne oda. A Student Agencys busz 10:45-kor indulna Pozsonyból (570Ft), ami 13:45-re lenne ott a Népligetben. Az elsővel bő 4 és fél óra alatt lennék Pesten 1278 forintért, a másikkal meg szintén bő négy és fél óra alatt, vagyis ugyanannyi idő alatt 801 forintért. Másrészt az első megoldásnál korábban kéne felkelni, és lenne egy jókora felesleges várakozási idő a komáromi vasútállomáson. Hihetetlenül hangzik, de ha Pestre akarok utazni, akkor először visszafelé kell mennem Pozsonyba, és nem előre az úticél irányába. LOL. Ez aztán az ellentét!

Természetesen ez akkor működik, ha a jegyet meg lehet venni egyből a buszon a sofőrnél, de ezt még nem tudom pontosan.

Incubus

2006-07-18T14:48:00.000+02:00

Más néven vény banya jelenség, vagy a pszichológusok szerint az alvási paralízis. A hiedelmek szerint ilyenkor az embert szellem támadja meg, ezért érzi azt, mintha szorongatnák, az alvási paralízis szerint ilyenkor az van, hogy az agy hamarabb ébred fel, mint a test, és az ember nem tud mozogni, mintha leszorítanák, viszont a REM fárzis továbbra is aktív, és hallucinációk jelenhetnek meg. Ki-ki higgyen a maga igazának, én azt mondom, hogyha a szellemek tényleg ijesztgetni akarnak, akkor eléggé buták. Miért pont éjjel jönnek? Az utóbbi időben asszem volt 1-2 ilyen paralízisem, tényleg szar élmény volt, de mikor elmúlt, gondoltam, hogy éjjel van, biztos csak hallucináltam valamit, és kész. Na de ha mondjuk nappal mennék az utcán, és hirtelen a szemem előtt megjelenne ugyanaz a látvány, mint amikor hallucináltam, mentem összefosnám magam. Más dolog az, ha éjjel látok valami félelmeteset félálomban, vagy ha nappal látom mondjuk úgy, hogy ülök a WC-n. Szellemek, hülyék vagytok, az emberek ezek szerint intelligensebbek nálatok.

(szerintem ha én majd meghalok, ki fognak csinálni a túlvilágban)

Szakmai gyakorlat Dunaferr 2006

2006-07-17T17:07:00.000+02:00

Igen, ezt is túléltem, "nem volt olyan vészes". A gyakorlati rész egy kicsit rövidre sikeredett, én kibírtam volna többet is. Végülis már mindegy, talán elég is volt az az 1 nap, sokkal többet nem is tudtak volna elmondani. Dunaújváros egy érdekes hely. Érződik még rajta, hogy bizony régen ez Sztálinváros volt, hosszú, egyenes és széles utcák, mindenhol kockaépületek (és ezek lennének a "régi épületek"). Rengeteg városi busz közlekedik, és még ennél is több autósiskolás. Nem tudom, hogy hogy csinálják, szinte minden úton meg utcasarkon autósiskolás vagy busz halad épp. Valahogy rohadtul szeretnek vezentni Dunaújvárosban. A vasmű az olyan, amilyen, monumentális, büdös, de azért jól éreztem magam ott. Nem is olyan rég megvették az egészet az ukránok, és mindenki azt mondja, hogy csak pénzt lehúzni jöttek ide. Fejleszteni csak ott fejlesztenek, ahol nagyon muszáj vagy ahol így több pénzt tudnak csinálni, de pl. a áramelosztó kettes csatolóban sok helyen ötvenéves technika dolgozik, és ha valami üzemzavar van, nincs ott ember, aki azonnal be tudna avatkozni. Teljes panzió volt Dunaújvárosban, szóval ettünk, ettünk, és ettünk. A pincér egy kicsit érdekes volt, talán már eltúlozta a kedvességet, a KÁPSALI-t meg ő se gondolta komolyan, azonnal kijavította káposztasalira. A Superman visszatér meg egy gagyi film, nem érdemes rá elmenni a moziba, mondjuk a hangzás az egész jó volt a dunaújvárosi moziba, legalább. Állítólag a szakmai gyakorlat része volt a magyarságtudat elmélyítése is, mert hogy Magyarországon egészen más magyarul beszélni, mint otthon vagy Brünnben. Ám legyen, abban viszont tényleg igaza van, hogy más beszélni, otthon kápsali helyett káposztasaláta van, és csemi helyett csemegeuborka van. Péntek délben irány a Balaton. Azt máig nem tudom, hogy hogy tudott olyan kurva jól menni az a Renault Trafic az ottópályán, 170-et simán tartotta, még többel is tudott volna menni...Siófok már egészen más volt, fasza hotelben voltunk elszállásolva, félpanzió svédasztalos vacsorával. Szóval azzal kezdődött a nap, hogy megtömtük magunkat a reggelin, egyet még pihentünk a szobán, aztán szétizzadtuk magunkat. A legjobb dolog a világon az infrakabin, ezt mindenki elhiheti! :D Ahhoz képest, hogy az infrakabinban és a szaunában fogyni szoktak, én felszedtem 5 kilót. Finom volt a vacsora. (na igen, dupla teljes adag+desszert) :D Rengeteg ember van amúgy Siófokon, este szabályosan hömpölyög a tömeg, a Balaton meg tiszta, derékig ért a víz, de leláttam az aljára. Egy napot voltunk Veszprémben is az utcazene fesztiválon. Lepsény és Veszprém között katasztrofális a vasútvonal, néhány helyen jó, ha mentünk 40-nel.
Mit mondjak, ez inkább volt amolyan wellness hízókúra, mint szakmai gyakorlat, de JÓ volt. Már nem bánom, hogy nem mentem a VOLT-ra, ez teljesen kárpótolta. Így is voltam 5 koncerten, amik ráadásul ingyenesek voltak. Jövő évben irány az OVIT!

Képgaléria (időrendi sorrendben)

MÁV

2006-07-17T00:13:00.000+02:00

Azért az elég vicces jelenet volt, mikor Siófokon a vasútállomáson Komáromba kértem jegyet Kelenföldön keresztül. Kb. 5 másodpercbe tellett a pénztárosnak, míg felfogta, hogy mit akarok. Mikor kérdezte, igénylek-e kedvezményt, mondtam a 33%-os EU-s diákkedvezményt, amire azt válaszolta, hogy ilyen nincs. Van bizony, és elég szégyenletes, hogy az utasnak kell elmagyarázni, hogy milyen kedvezmények vannak a MÁV-nál. A csúcs az volt, mikor egy kiskönyvben kikereste, hogy mely államok tartoznak az EU-ba, és hogy Szlovákia benne van-e. Az ELVIRA meg egy nevetséges rendszer, vagy túl sok a chartervonat, vagy ezek direkt hagynak ki járatokat az adatbázisból, mert viszonylag sok olyan vonat szállingózik a síneken, amit a neten meg sem lehet keresni, aztán meg hirtelen begurul az állomásra, és jé, ezzel is el lehetne jutni oda, ahova éppen akarunk.

Zoom - nagyító lencse a mobilra

2006-07-04T17:32:00.000+02:00

Régen ugye, még a mobiltelefónia hajnalán mást nem is lehetett látni, mint téglatelefonokat LCD kijelzőkkel. Később, mikor fejlődött a technika, megjelentek a pontmátrixos kijelzők, ami óriási előrelépés volt a sima pálcikás LCD-hez képest, ugyanis ezáltal bármilyen formájú és méretű betűt ki tudott rajzolni a kijelző. Ahogy fejlődött az ipar, a pontok egyre kisebbek lettek, vagy változatlan felbontás mellett a kijelzők lettek kisebbek. A 21. század hajnalán elértünk arra a szintre, hogy a mobilokba már színes kijelzőt raknak, jobb esetekben TFT-set. A felbontás még jobban növekedett, még mütyürebb jeleket ki lehetett rajzolni. Ez egészen odáig vezetett, hogy manapság már néhány írást nem lehet elolvasni a mobilon. Erre megjött a Megváltó, a ZOOM cég. Az elv egyszerű, rárakjuk a lencsét a kijelzőre, és az nekünk szépen felnagyítja a dolgokat. Hát igen, a visszafelé fejlődést valamivel kompenzálni kell, az emberek szórhatják a pénzüket még több őrültségre azáltal, hogy a mobilgyártók azzal versenyeznek, hogy ki tud először 1600x1200-as felbontású kijelzőt tenni a mobiljába. Amilyen ötletes megoldás, annyira szánalmas is. Holnap, mikor már a mobilok gyufásdoboz méretűek lesznek, valaki ki fogja dobni a billentyűzetnagyobbító szilikonbetétet, sőt mikor már tictacnagyságú lesz a mobil, ki fogják dobni a piacra a mobilváz-, és billentyűzetnagyobbító kombinációt is. És mikor már akkorák lesznek a mobilok, hogy...

Egy tökéletes videó a témához: iPod flea

Szakmai gyakorlat 2006 Dunaferr

2006-07-01T00:48:00.000+02:00

Bizony, a 2005-ös paksi szakmai gyakorlat élményeiből kiindulva elhatároztam egy haverommal, hogy ebben az évben is elmegyek valamilyen szakgyakra, mert nagy buli. Mivel az erőműben már voltam, gondoltam, hogy akkor elmegyek a Dunaferr Energiaszolgáltatóhoz. 1-2 hét eltelt, nem kaptam semmi választ, bejelentkeztem az OVIT-hoz is. Azután megint eltelt egy kis idő, kb. 1 hónap, már azt gondoltam, hogy ebből úgyse lesz semmi. Közben vettem jegyet a VOLT-ra is, mert ugye ilyen brutál fesztivált nem lehet kihagyni. Körülbelül 2 héttel ezelőtt hívtak a Diákhálózatból, hogy mégis mehetek szakgyakra, mégpedig a Dunaferrbe (az OVIT nem jött be). Igen, másfél hónap után képesek voltak venni a fáradtságot, és kinyögni, hogy mehetek. Ez mind szép és jó lett volna, ha tartották volna magukat az ígérethez, vagyis a gyakorlat július második felében lett volna. Nem, ötödikétől kezdődik, és ezt már nem lehet megváltoztatni. Igen, pontosan akkor kezdődik, mikor a VOLT, nem lehetett mást tenni, el kellett adnom a jegyet. Aztán egy hétig megint szinte semmi infó, csak annyit tudtam, hogy júl 5.-től 16.-ig lesz az egész. Tegnap jött megint egy email, HIHETETLEN mennyiségű információval, amiben le volt írva pár telefonszám, hogy hova menjünk majd ötödikén, és az, hogy ötödikén és hatodikán Dunaújvárosban leszünk, hetedikétől tizenhatodikáig meg Siófokon. Bővebb információt majd Dunaújvárosban kapunk.
Mit mondjak, engem nem alapjában nem zavar az, ha nincs minden előre megszervezve, és majd az adott pillanatban jönnek a döntések, de ennek nagyon olyan szaga van, hogy magasról szarnak ránk. Kíváncsi lennék, hogy mit csináltak másfél hónapig, míg kitalálták, hogy mehetünk. Ez a 2 nap Dunaferr, többi meg Balaton nagyon gázos, vagy az lesz, hogy majd Siófokon fogunk gyakorlatozni, ami elég bizarr lenne, vagy meg már tényleg nem érdekli őket az egész, és az lesz, hogy 1 napot elszórakozunk a cégben, aztán meg betosszantanak minket Siófokra, és kész, örüljünk. Múlt évben a paksiak feljöttek Pestre, hogy levigyenek minket, ezek még arra sem képesek, szóval utazhatok majd több, mint 7 órát, hogy odajussak. Most esett le, hogy ha 4:10-kor indul a vonatom Dunaszerdahelyről, már nem is érdemes elmenni aludni. (asszem már tudom, hogy mikor fogom kipróbálni a turbóteát) Előre félek attól, hogy egyáltalán a hozzáállás milyen lesz, mert ha így nem érdekeljük őket, akkor lehet, hogy az oktatókat se fogjuk majd érdekelni. Kész röhej lesz majd ezt elfogadtatni a fősulival, mint praxot.

Vonatokok

2006-06-19T01:24:00.000+02:00

Egyébként már nem normális, hogy mik mennek errefelé, bizarrabbnál bizarrabb vonatszerelvények járkálnak a Pozsony-Dunaszerdahely-Komárom vonalon. Még március-áprilisban lehetett látni, ahogy délben egy 7 kocsiból álló 812-810-010-es (bűzmotor) szerelvény halad el a város mellett. Egy cseh vasúti weboldalon már hüledeztek az emberek, mikor valaki lefényképezett egy öt kocsiból álló szerelvényt, nem tudom, hogy mit szóltak volna erre. Ha jól emlékszem, de nem vagyok benne biztos, múlt évben októberben láttam egy nyolc kocsiból álló szerelvényt is. Mindegy, azóta már erről "leszoktak", most már csak egy öt kocsiból álló szerelvény jár délben. Viszont jött helyette egy újabb érdekesség, ami kb. így néz ki: mozdony + 2 db. gyorsvonatos kocsi + 2 db. személyvonatos kocsi+ 4 db. bűzmotoros kocsi. A csúcs már csak az lenne, ha legelöl IC-s kocsik lennének, és akkor már tényleg minden minőségi szint meglenne. Lehet, hogy költségmegtakarítási célból így húzatnak vissza egy vonatot a komáromi állomásra, de akkor is vicces látvány. Valamikor már ki kéne mennem lefényképezni ezt a szörnyűséget...

Merőben új korszak

2006-06-18T23:31:00.000+02:00

Már nem vagyok tini. :D

Brünnből...

2006-06-16T00:43:00.000+02:00

Abszolút nem volt kedvem írni az utóbbi időben, szóval pár dolog miatt adós vagyok. Lássuk:

Mint minden évben, most is rendezett a brünni tömegközlekedési vállalat egy akciót, ahol a múlt járműveit állították ki. Csináltam is pár fotót, az ilyet természetesen nem lehetett kihagyni. Ömlesztve raktam be őket, ugyanis pár a Múzeumok éjszakáján készült (azok a képek, amelyeken süt a nap), a többi meg a veterán napokon. Akit érdekelnek az ilyen dolgok, az mindenképp nézze meg.

Íme

640-esben raktam fel a képeket, teljes felbontásban 1000 évig tartott volna...nektek is :D

Nagy élmény volt azért így ilyen közelről látni őket, hát még azt a 100 éves gőzvillamost! Szerencsére a Múzeumok Éjszakáján a veterán buszjáratok ingyenesek voltak, szóval a Škoda Š 706 RO-t ki is próbáltam. Alig volt hely, rázott a futómű, billegett a busz a kanyarokban, bőgött a motor, de nagyon ott volt! Igen, ahogy láthatjátok amíg máshol még simán szaladgálnak az ilyen Ikarusok, addig Brünnben ezek már múzeális értéknek számítanak. Kicsit furcsa, nem? :D Ami még olyan hihetetlen volt, az a kabrió busz. Hát attól végem volt, kár, hogy manapság ilyeneket már nem gyártanak. Érdekes látvány volt még mikor a gőzvillamos találkozott a modern Škoda 03T villamossal. Melyiken utaznátok szívesebben? :) Az egyiken, ami majd' 500 lóerős, alacsonypadlós, 70-75ig meg sem áll, vagy a másikon, amelyik döcög, de tömör vas, sípol, fújtat és mellőz minden műanyagot? A Karosa B831-es prototípusa meglepett, nem tudtam, hogy anno kijöttek ilyen tanulmánnyal.
Jó ötletnek tartom, hogy van ilyen akció, aki amúgy is szereti az ilyen cuccokat, az csak örülni tud, aki meg csak használja a tömegközlekedési eszközöket, annak legalább felkelti az érdeklődését.

A Múzeumok éjszakája is egy jó húzás volt, legalább ezen a napon kivonszolták magukat az emberek a múzeumokba, ugyanis mindenhová ingyenes volt a belépés éjfélig. Sajnos időhiány miatt csak a várba jutottam el, és még azt sem tudtam körbejárni, de ami késik az nem múlik! Ha már lúd, akkor legyen kövér is, nemrég volt Brünnben az Ignis Brunensis. Ez egy ilyen nemzetközi tűzijátékverseny csapatok közt, ebben az évben négyen szálltak be. Bemelegítésként volt egy kis megnyitó bent a városban, a verseny pedig a helyi víztározónál volt. A portugálok nyertek a titánvillanásaikkal, mit mondjak, nem véletlenül. Olyan stroboszkópeffektet, mint ami a showjuk végén volt, még nem láttam. 30 kilóméteres körzetben világítottak a felhők. Csináltam 3 képet az egyiken, többet nem volt érdemes. 100-as film volt a gépben, esett az eső, és állvány nélkül fényképeztem, szóval olyanok is lettek a képek. Ja az egyik képen észrevehetitek, hogy milyen szépen elbaszták a scannelést. Igazából az összes kép valahogy nem lett az igazi, kéne már keresnem valamilyen más helyet, ahol elő lehet hívni a képeket.

Csodacsatár

2006-06-06T00:43:00.000+02:00

Nestlé Chocapic csodacsatarak

MOD

Még élek!

2006-06-04T16:54:00.000+02:00

Gyorsan írok ide valamit, hogy nehogy azt higgyétek, hogy meghaltam. Nos, kisütött a nap, MEGA-EXTRA napos idő van errefelé, hihetetlen. Végre kimehetek fényképezni, és elkészíthetem azt az egy darab képet, amit 3 hete nem sütöttem el, és azóta várok napos időre. A hétvégén veterán tömegközlekedési járművek kiállítása volt a városban. Csináltam képeket, amint előhívatom őket, felrakom ide a blogba, ja és valami beszámolóféle sem marad majd el.
Egyébként meg folyik az élet, megvolt Csehországban is a választás, nyertek a polgári demokraták. Szlovákiában csak június 17.én lesz, Slota azt ígérte, hogyha az MKP bekerül a parlamentbe, akkor ő kilép, és felszámolja az SNS-t. Hajrá, felőlem eltakarodhat.

Hihetetlen

2006-05-23T22:12:00.000+02:00

1,37 GB hely van most a harddiskemen! Ez kb. ezerszer több hely, mint amennyi szokott lenni. Hihetetlen!

2006-05-18T18:45:00.000+02:00

Szerkesztve:

Letámadta a spamgép a blogomat, ezért bevezettem a spamvédelmet, szóval moderáció még nem lesz.

Ójee =)

2006-05-15T23:45:00.000+02:00

Fél évet vártam rá, és végre beteljesült. Vettem még egy monitort a note mellé. Használtan vettem, le is alkudtam az árából, szóval ahhoz képest, amit nyújt, egész jó ára volt. Mindenkinek szívből ajánlom egy második, kiegészítő monitor bevezetését, csak egyszer kell rájönni, hogy ennek mekkora előnye van. ;) 2048x768 az 2048x768. Már definitíven definitív, hogy veszek RAM-ot, mégpedig 512 MB-ot a gépbe, így lesz 768 mega, ami már valószínűleg elég is lesz. Már csak egy drótnélküli billentyűzet+egérkombó kéne, és tökéletes lenne a kényelem. Sajnos erre már nem futja a tőkéből, majd legközelebb.

Diliház

2006-05-14T23:43:00.000+02:00

Nem tudok PARAMETRIZÁLNI, enélkül meg baszhatom az integrálási ismereteimet. Mindegy.

Szombat esti agymenéseimet tekinthetitek meg most, különböző hangspektrumokat szimuláltam ultracore stílusban. Nem tökéletes, de megteszi

Fogfúró hangspektruma:
Danubius rádió - Palik Mix 1 ultracore edit

Tűs nyomtató hangspektruma:
Gabba front Berlin - Lacrima Mosa ultracore edit

Amúgy meg 512 MB ramot veszek a notebookba, ezt a lassúságot már nem lehet tovább idegekkel bírni...

Sziget Fesztivál 2006

2006-05-11T01:03:00.000+02:00

Tegnapelőtt(előtt) be akartam írni egy postot, de véletlenül kikapcsoltam a mobilom, és nem lett belőle semmi.:D

Az idén újra Sziget fesztivál, immáron a sokadik. Megint 1 hét bulizás, koncertek, szabadság. Igen, ezt jelenti a Sziget, de ebben az évben már valahogy nem fog meg a dolog. Volt pár változás, ami valahogy elvette a kedvemet az egésztől. A múlt év felhozatala nem volt az igazi, ami meg az utolsó kettő nap volt, főként az utolsó nap, az nonszensz. Drágult a jegy is, már megint.(szerintem bőven nem az infláció szerint)

Még ha el is felejtem, hogy milyen volt a múlt, a jelen és a jövő sem fényesebb. A Szigetre külön lehet sátorozós-ottalvós jegyet és külön lehet hetijegyet venni. Igen, aki ott akal aludni, annak még külön kell perkálnia pénzt. Azzal jönnek a rendezők, hogy ezzel a jeggyel extra szolgáltatásokat vehetünk igénybe, mint a zuhanyzás, csomagmegőrző, és ezentúl a sátrak egy elkerített helyeken lesznek. Na, még egyszer, és most visszafelé. Zuhanyozni eddig is lehett, csomagot megőrizni eddig si lehetett. Ingyen. Viszont mostantól azok, akik sima hetijegyet vesznek, azok már nem zuhanyozhatnak, és nem rakhatják be a csomagjaikat a csomagmegőrzőkbe. Így már egészen más a helyzet. Lesznek külön elkerített sátorhelyek, a szigetes fórumosok elnevezése szerint "gettók". A szervezők azt mondták, hogy maximalizálták a sátorozós hetijegyek mennyiségét, 25000-et fognak eladni. Ha számolunk egy kicsit, rájöhetünk, hogy ez azt jelenti, hogy 25000 sátrat be tud fogadni a Sziget. Viszont azok a gettók korántsem lesznek akkorák, hogy ennyi sátor elférhessen bennük. Ezért, mint ahogy a szervezők is mondták, a gettókon kívülre is lehet telepedni. Itt jön megint képbe a másik röhej: a szervezők azt mondják, hogy azért jók az elkerített gettók, mert így kiküszöbölhető a lopás. Ja vazze, mert ugye a gettón belül nem lehet lopni. Akik kívülre kerültek, azokat meg megint melophatják. De tényleg, ha extrém esetben 25000 sátor lesz, ki lesz az, aki bekerülhet, és ki lesz az, aki már kirekedt? Lesznek itt összeveszések ezerrel. Nem kérem szépen, nem lesz itt 25000 sátor, tudják ezt a szervezők. Summa summarum azt a +párezer forintot a zuhanyzásért kell majd kifizetned. Itt viszont vannak még további problémák is. Az egy dolog, hogy a gettóba csak sátorozós hetijegyesek mehetnek be, mert mondjuk ellenőrizni fogják a karszalagot, de a gettón kívüli sátrakban mi lesz? Minden sátorból ki fogják ráncigálni az összes embert, hogy mutassák meg a karszalagjukat? Meg amúgy is, most minden sátrat fognak ellenőrizni, hogy van-e benne ember?
Mi van akkor, ha sima hetijegyes vagyok, de csak pár órára feküdtem bele? Mi van, ha épp intim pillanat közben jönnek ellenőrizni, és azt mondom, hogy most nem érek rá, nem mutatom meg a karszalagomat? Mi van, ha napijegyes vagyok, és be akarok feküdni a sátorba éjjelre? Mi van, ha csak az egyik sátorlakónak van sátorozós hetijegye, és csak ő dugja ki a kezét ellenőrzéskor, a többi meg megbújik a sátorban? Mi van akkor, ha sima hetijegyes vagyok, és éppen észreveszi az ellenőr, hogy mászok be a sátorozós hetijegyes sátrába? Mi van, ha? Mi van, ha?....A szervezők azt mondták, hogy most nehezebb lesz megoldani az egészet, hát basszák meg, egyék meg a saját szarjukat. Minek kellett ilyen hülyeségeket bevezetni? Ha gettós leszek mostantól nem hívhatom be a napijegyes haverjaimat a sátramba? Minek így szeparálni az embereket? Ízetlenség az egész.
A felhozatal. Már május van, és még mindig alig szivárogtattak ki valamit, hogy kik fognak fellépni. Mit húzzák már ennyit az időt? Az nagy röhej volt még márciusban, mikor a francia oldalon már többet lehetett tudni a programról, mint a magyaron. Beharangozták, hogy lesz Radiohead, és most akkor örüljön neki a nép. Igen, én örülök is, de szeretném tudni, hogy még kik lépnek fel, mert amit most reklámoznak, az még nem elég. Egyébként az a vicces, hogy múlt évben hogy tudták azt reklámozni, hogy jön a Korn, erre meg a Sziget egyik legpocsékabb koncertjét adták. A hab a tortán meg az, hogy valamilyen noname szlovák fesztiválon is fel fog lépni a Korn ebben az évben, és a 3 napos bérlet a fesztiváltra, kicsivel több, mint a szigetes napijegy. Igen, kérem szépen, itt van a világhírű Korn, a 2005-ös Sziget megagiga sztárja, aki fellép Szlovákiában is. (ezt is csak véletlenül tudtam meg, a rockline.hu oldaláról keveredtem el a fesztivál oldalára.) Ezzel nem a Kornt akarom minősíteni, hanem így már elég fura nekem az, hogy 2005-ben a Szigeten, egy egyhetes fesztiválon ez volt a sztáregyüttes. Nehogy jövő évben a jöjjön Radiohead a Pohodára, mert akkor ez már tényleg egy nagy vicc lesz...Szóval ha azt vesszük, annyira még sem überbrutál a felhozatal. Lehet jönni azzal, hogy de hisz ez egy hetes, meg 20000-ért (ez a SIMA hetijegy, nem a sátras) totál megéri, hát erre a Pohoda 2005-öt tudom felhozni. Átszámítva 5000 forint volt a belépő 2 napra, és olyan együtteseket láthattál, mint az Asian Dub Foundation, Garbage, Roots Manuva, The Prodigy, Omara Portuodo, Roni Size, Green Velvet. Már csak a Prodigyre elkértek volna 5000-et! Jobban vonz a VOLT fesztivál. Vették a fáradtságot, és már szinte az egész programot felrakták az oldalra. Brutális felhozatal, de tényleg, minden nap van valami érdekes, és 4 napra 10900 a bérlet. Inkább ezt. 4 nap elég, és garantált a szórakozás.

A többi maradt a régi, megint ugyanott, ugyanakkora tömeggel. Nem tudom, a Sziget mellett szól még a "sziget feeling" is, azért egy Pohodán nincs az, mint itt, de ez kezd már kevés lenni. Szóval ha nem fognak noszogatni, vagy nem lesz valamilyen orbitálisan jó fellépő, azt hiszem, hogy ebben az évben kihagyom az 1 hetes szigetelést. Max. ha jó lesz a Radioheades nap, akkor arra elmegyek.

Szubkultúrák - röviden

2006-05-11T00:28:00.000+02:00

Mi teheti kellemetlenné amúgy egy jól sikerült nap estéjét? Az, hogy akkor jövünk rá, hogy nincs kenyér otthon, mikor már fől a virsli az edényben.
Ma írtam tesztet BNFE-ből, jól sikerült, végre-valahára egy teszt, ami után kimondhatom, hogy na, ez jó lett, 10 pontot várok a 15-ből. Este visszaböfögött emailben a konzulensem, hogy van pár apró hiba a szemeszteri munkámban, de összességében jó lett, leadhatom. Na, a végére még talán lesz belőlem valami. (ne szóljuk el magunkat!)

Véletlenül elkeveredtem az ld50.hu oldalára, és felfigyeltem egy hírre a blogban.

"Anyai ölelő meleg a gótság, mondják az angolok"

Szociológusok, to the front! Érzelmi és szociális segítséget nyújthat a sérülékeny fiataloknak a gót szubkultúra, számol be egy glasgowi kísérlet eredményeiről a New Scientist szaklap. A British Medical Journalben megjelent beszámoló szerint több fiatal okozott magán sérülést a szubkultúrához való csatlakozása előtt, mint utána. Mit csinál az endorfin a gótokkal, és mit mond a gót kultúráról Robert Young pszichológus, a kísérlet vezetője?

Nem tudom, hogy mennyire van gyógyító hatása a gót szubkultúrának, de nekem ez így nagyon gyenge. Mindegy, tekintsünk el most attól, hogy nem a gótság teszi azt, hogy kevesebb az öngyilkosság, meg hogy ez a hír féligazság, a csoportba tartozás témája érdekesebb. Sokan vallják azt, hogy akkor találnak saját magukra, ha bekerülnek egy bizonyos csoportba. Nekem ez valahogy furcsa, hogy hogy találhat magára az ember, ha átveszi egy bizonyos közösség szokásait, eszméit? Hol marad akkor a saját énje az embernek, ha meghatározott szokások szerint él? Örök igazság az, hogy objektíven sosem tudunk felfogni valamit, mert mindent saját magunkon keresztül figyelünk. Egy bizonyos közösség eszméi szerinti gondolkodás szerintem a teljesen objektív felfogást még jobban beködösíti. Pont ezért egy szubkultúrában lévő ember saját maga, és az adott szubkultúra szűrőjén keresztül fog fel mindent, nem tudom, hogy mi lenne egy ilyen emberrel, ha egyik napról a másikra, feketéből fehérbe kerülne, kilóméterekkel odébb egy teljesen más közösségbe. Hogy tudna alkalmazkodni egy teljesen más rendszerhez, ha ő az adott rendszerébe van berendezkedve?

Tegyük fel megint a kérdést. Tényleg segít az emberen, ha szubkultúrába tartozik? Igen. Bármilyen szubkultúrába tartozás segít az emberen, lehet az bármi. Az ember szeret csoportokba tartozni, biztonságban érzi magát bennük. Tudja, hogy vannak olyanok, akik ugyanúgy gondolkoznak, mint ő, nincs elveszve az ember, mert tudja, hogy rajta kívül van még egy csomó hasonló ember, akitől segítséget kaphat. Tudja, hogy megvilágosodott, van egy eszme, amit vallhat, ami szerint gondolkozhat.

Nálam az utolsó mondatnál csúszott el a dolog. Nekem senki se mondja meg, hogy mi szerint gondolkodjak. Én én akarok lenni. Saját magam. Független akarok lenni minden eszmétől, mert ha valami szerint gondolkodsz, azzal csak még jobban fogod torzítani a valóságot. Saját világnézetet akarok, saját véleményt. Félnék, ha benne lennék egy bizonyos kultúrában, mindig aggasztana az, hogy mi van ezen kívül. Sokkal erősebbé fogja tenni az az embert, és magabiztosabb lesz, ha a saját lábán áll, ha független, és önmagát adja. Segíts magadon, és az Isten is megsegít...

Re-Volt

2006-05-10T00:30:00.000+02:00

Egy félisten az az ember, aki megírta a Re-Volt játék zenéjét. A hatodik szám a CD-n egy csoda. A ritmusokra 4 TB303-as játszik rá. Ilyen csak a mesékben van...

2006-05-09T20:08:00.000+02:00

Éreztem, hogy tegnap bloggerkedni kellett volna, mert rossz vége lesz, és tényleg az lett. Legközelebb már igyekezni fogok, nem fogom elmulasztani a postolást.

Az mp3

2006-05-05T22:55:00.000+02:00

Igen, a formátum, melyet hanganyag tömörítésére szoktak használni. Nem tudom, hogy én vagyok-e a nagyon maradi, de még mindig szívvel kitartok a régi discmanem mellett. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy letegyek az audio CD-kről, és átváltsak mp3 lejátszóra. Ez ugyanis fokozatosan leszoktatna az audio cd-k beszerzéséről, és rászoknék az mp3 letöltésre. Vicces egy dolog ez, mert úgy mondom, hogy a zenéim túlnyomó része mp3, vagy abból kiírt audio CD, de nem tehetek mást. Manapság az ember rá van kényszerítve arra, hogy mp3-at hallgasson. Kinek van pénze mindig eredeti CD-t venni a boltban? Másrészt vannak olyan zenéim, amiket szinte lehetetlen bármilyen formátumban (CD, kazetta, lemez) beszerezni, csak a neten találhatóak. Mit csináljak ilyenkor?

Ha már mégis ilyen a helyzet, miért nem lehet jobban kódolni azt a hanganyagot? Komolyan mondom, hallásra a legjobb minőségű mp3 albumom az Carl Cox - F.A.C.T. 128kbit/s, de leszámítva a nagyon magas hangfrekvenciák torzítását minden tiszta. Mp3-hoz képest semmi tompaság, semmi zaj, csak a zene. Ellenben a Blind Guardian - A night at the opera album az gyalázatos. Ez is 128kbit/s de ez már-már hallhatóan zajos, és sivárak a hangok. Nincs semmi lendület a számokban, nem vált ki érzelmeket belőlem. Még egy érdekesség: az előző album 1994-ben jött ki, ezért valószínűsíthető, hogy nem 2004-ben találta ki valaki, hogy begrabbeli, a másik meg 2002-ben. Elfelejtettek volna ma kódolni, vagy mi?

Pszichoakusztikos hangok, amit nem hallunk ide vagy oda, észre lehet venni, hogy nincsenek. Még szembetűnőbb az, hogy magas frekvenciáknál vágás, alacsony frekvenciáknál vágás, a zajosságról meg már ne is beszéljünk. Miért nem terjed már el az mp4? Azonos bitráta mellett százszor jobb hangot ad, nem is újkeletű dolog, pár éve már kint van. Talán azért, mert senkinek se érdeke. Szóval maradok a discmanemnél, kész hülyének fogok kinézni (ugye egy rakás mp3-as zeném van), de ha máshogy nem, még "virtuálisan" kiállok a hagyományos hangformátum mellett. Ha elterjed az mp4, akkor talán majd változik a véleményem.

És már megint a tudományom

2006-05-04T11:14:00.000+02:00

Újraterveztem az áramkört a "legmodernebb technológiákat" alkalmazva. Még több piros, még több bonyodalom. Viszont már nincs ott az a 3 kilóméteres vezeték. Az áram még mindig körbe megy, a munkanullna egybemegy a többivel, nekem meg már holnap le kell adnom a projektet, szóval lesz ami lesz.

T9

2006-05-04T10:27:00.000+02:00

A mobilos T9 szótár hihetetlen dolgokra képes. Az még egy dolog, hogy a Siemens M35-ösben az angol szótárban benne van az "Amidala" szó, ami az összes többi mobilban meg nincs, de amit tegnap lerendezett a mobilom a magyar szótárral...A vonatoknak szó nincs benne, ellenben a vonatokoblókézkibadobórátnak szó benne van.

Fények loaded

2006-04-28T21:21:00.000+02:00

Szenzáció történt Dunaszerdahelyen!
A misszió mégis elkezdődött. A közvilágítás tényleg ki lesz cserélve, és a város történelmében először: a világítástechnikát figyelembe véve. A házak körüli utakat nátriumlámpákkal világítják meg, méghozzá úgy, hogy az eddigi lámpa-semmi-lámpa rendszer helyett mindegyik oszlop világítani fog. Az új lámpák gyengébbek, mint a régiek, de kinézek az ablakon, és tanúsíthatom, hogy az utak megvilágítása nagyságrendekkel jobb, nincs olyan, mint régen, hogy elvakít a fény egy darabon, aztán hirtelen belelépsz a sötétbe, és várod a következő oszlopot, hogy végre fény alatt legyél. Revolúció a fehér fényt adó fénycsöves lámpák bevezetése. Ezentúl a panelházak körüli területeket, parkokat ilyen lámpák fogják megvilágítani, amik otthonosabbá teszik a környezetet szemben az egyszínű naranccsárga vagy kék fényekkel. Még csak egy részét cserélték ki a városnak (pl. a mi terünkön csak félig), de ha így folytatják, végre látni fogunk a városban. Bizarr látvány, és egyenesen környezetre káros az, mikor egy utcában 20 lámpából 9 kék (higanylámpa), 11 narancssárga (nátriumlápma), és ezek a lehető legkevertebben helyezkednek el. Ugyanúgy már-már életveszélyesek a majdnem fejedre eső, özönvíz előtti lerohadt lámpák, amiből lógnak ki a kitört búrájú égők árasztva a zöldeskékesUV-s fényt. Kellett ez már ide, a kétszínű naranccsárga-fehér város mégis ésszerűbb, mint Las Vegas 2.

Ha jól tudom, akkor a lámpákat nem megvették, hanem bérlik. Hülye megoldás, szerintem, de annyival jobb, hogy nem az a gyalázatos cég fogja majd a karbantartást végezni, aki eddig is végezte, hanem egy másik. Ugyanis amit azok csináltak, az minden volt, csak nem tisztességes munka.

Ennyire futotta a tudományom

2006-04-24T02:27:00.000+02:00

(a pirosnak is kéknek kéne lennie)

2006-04-24T01:44:00.000+02:00

Az emberek nagyon nagy részének a legfontosabb emberi tulajdonság az őszinteség. Nekem nem éppen. Nekem az ésszerűség. Ha nincs semmi racionalitás az emberben az sokkal rosszabb, azzal nem lehet mit kezdeni. Hiába őszinte valaki, ha nem gondolkodik tisztán, ellent mond magának és a saját hülyeségeit nem veszi észre. Én sem vagyok teljesen őszinte. Senki sem őszinte teljesen. Maszkot mindenki hord, ha akar, ha nem. Valaki ha nem őszinte, azt előbb-utóbb észreveszem, átlátok rajta. Viszont a hülyeség azonnal arconcsap, ellene nem lehet tenni semmit, és ilyenkor az őszinteség pont árt.
Amúgy ez az objektivitás dolog elég vicces, ilyen igazából nincs. Minél jobban szeretnéd a dolgokat minden oldalról figyelni, annál jobban azt veszed észre, hogy kezdesz összezavarodni, és egyre nehezebb véleményt mondani, egyre nagyobb hülyeségek jutnak az eszedbe. Kell az egyéni vélemény, kell egy pont ami szerint gondolkodsz, olyan nincs, hogy mindent figyelembe veszel. Ha mindent semlegesen akarsz nézni, és a vita fölé szállsz, akkor veszed észre a legnagyobb idétlenségeket. Vitáznak az emberek, de ez teljesen normális. Nincs két azonos vélemény, de ez is normális, mert mindenki saját magán keresztül látja a dolgokat. De miért is kell nem egyetérteni? Mert haladni kell. Ha mindenki egyetértene, leragadnánk egy eszménél, nem lenne változás. Ha nincs változás, nics haladás sem. Itt érkeztünk el a legnagyobb idétlenséghez: minden szubjektív, de ez így van a rendjén. Minek akkor a teljes objektivitás? Szerintem szálljunk vissza néhány szinttel lejjebb, jó ott nekünk lent a sárdobálásban.

Mary had a little line

2006-04-16T23:58:00.000+02:00

Az emberek egy bizonyos hányadában megvan az a hajlam, hogy sohasem elégszik meg azzal, ami van. Folyton kifelé akarja tolni a határokat, lehetőleg a végtelenig. Megnyilvánulhat ez bárhol, tehát a zenében is. Másik dolog, ami szerint meg lehet közelíteni a nemsokára következő dolgot az az, hogy a zene fogalma relatív. Ami nekem nem zene, az lehet, hogy másnak igen, és meg is tudja magyarázni, hogy miért. Nos, így a mai világunkban egy csomó zenei irányzat kialakult, ugye mindeknki újraértelmezi a dolgokat, és amint előbb is írtam, szélesebbre veszi a határokat. Mikor mind a kettő konvergálódik a végtelenig, abból elég érdekes dolgok szotak kisülni.

DeaD PersoN - Mary had a little line

Íme a zenei határtalanság a maga teljes pompájában, remélem túléltétek (már ha végighallgattátok). :D
most akkor én is vegyem elő az ezeréves szintetizátort otthon, és dobjak össze valamit?

Remélem azóta még nem olvastátok a postot, kicsit beleszerkesztettem, mert kifelejtettem valamit. Na igen, egy dolog megcsinálni a zenét, de ugyanolyan szintű művelet az, ha valaki ezt, és ilyenekhez hasonlót meg is hallgat! :D Jó, be kell hogy valljam, az elmúlt 2 napban egy kicsit ráültem a speedbass.net-re, de ebből még nem vonjon le senki se következtetést, csak kíváncsi vagyok, nem láttam még ilyet. Egyszerűen így írnám le az oldalat: őrült emberek őrült zenét csinálnak.

2006-04-15T18:12:00.000+02:00

Írnék én ide, csak mire géphez jutok, mindig elfelejtem, hogy miről akartam írni. Amúgy az utóbbi időben eléggé defektes lett a zenei ízlésem, megtetszett Liv Kristine hangja, de magával ragadott a gabber is. Kellemes hangok kontra gyalázó zaj, ergo tetszik a boncmester asszisztensnője, de a boncasztalon lévő esernyő látványa is lenyűgöző. Van ez így...

Tudatmódosítás

2006-04-08T03:00:00.000+02:00

Képes voltam hajnali háromkor ezt elkezdeni megírni...
Nestlé Chocapic. Mindenkinek egyből a kagylóalakú gabonapehely jut az eszébe, ami csokis, finom. Én is pont ezért szeretem, jó az íze, és pont ideális startoló kaja a napra az igazi reggeli előtt. A Nestlénél egy kicsit továbbvitték az egészet, nem elégedtek meg azzal, hogy finom kaját gyártanak, kitaláltak mellé egy marketingfigurát Pico és Pierre személyében. Ez kezdett egyre unalmasabb lenni, ezért úgy gondolták, hogy valami mással kéne feldobni a termék népszerűségét. Elkezdtek mindenféle extra cuccot hozzáadni a gabonapehelyhez, volt itt LEGO, játék, miegymás, és a legújabb durrantás, a "Tréfás Testrészek".

Megalkottak hozzá egy újabb figurát, Doktor MAX-ot. Amint a képen is látható, minden csomagolásban van egy testrész, az enyémben épp egy gumiszív volt, ami még spriccelni is tud. Az egész reklám lényege az lett volna, hogy a szülők észrevegyeék, hogy ezen tanulságos dolgok vannak, ezért ezt meg kell venni a gyereknek, hogy művelődjön. Szerintem rohadt szarul sikerült a dolog. Nyomkálni egy gumiszívet, ami vizet spriccel?! Meg az egyéb őrültségek, mint a "kidülledő szem", "orrfúvóka", "lábujjköröm-mérőszalag", "szelek a belekben", meg a "csámpás fogak"... Szórakozni azt biztos lehet vele, tényleg nagy vicc ez a gumiszív ("cuppogó szív"), asszem ezzel megyek öntözni húsvétkor, na de ebből mi fog lejönni a gyereknek? Ráadásul az a hihetetlen ábra, ami a doboz hátulján van meg már mindent überel. Az ábra szerint a nyelv a legerősebb izmunk, a gyomorban egy zöld folyadék van, ami még a kanalat is szétmarja, szóval ne nyeljük le, a bél marha büdös, és beszélő bolyhocskák vannak benne, de innen érdemes továbbálni. A hab a tortán az, hogy egy felzselézett zöld hajú ferdeszemű doktor kalauzol végig bennünket az emésztőrendszeren...
Na, az ilyen dolgokra szoktam azt mondani, hogy ez már tudatmódosító. Manapság már olyan dolgokat találnak ki a gyerekeknek, hogy idősebb fejjel az egyszerűen hihetetlennek tűnik, hogy ilyenekkel szennyezik a gyerek agyát. Biztos, hogy szakemberekből álló csoport fejlesztette ki a Nestlének ezt az egészet, akik értenek a gyerekpszichológiához, de ez nekem sok. Vagy már kinőttem az ilyenekből? :D